Szerző: Rok Klemše
Előadó: Tomcat
Kiadó: On Parole Productions
Megjelenés: year_month
Játékidő: 41:00
Értékelés: 3.5/5
A klasszikus hard rock terén Szlovéniában jelenleg jókora űr tátong. Pontosabban: a műfaj szembetűnőbb képviselői egyre inkább a fiatalabb csapatok, amelyek még csak most gyűjtögetik a koncertkilométereket. Az olyan vén gárdisták, mint a Šank Rock, a Chateu és társaik, már nem tudtak értékelhető anyagot kipréselni magukból, a „reunionjaik” szégyenszemre kudarcot vallottak, a Mary Rose már jó ideje piszmog az új lemezén, a Requiem új felállásából pedig még kérdés, mi sül ki. Így csak természetes, hogy az űrt újabb keletű bandák töltik ki, és az egyik ilyen a ljubljanai–kranji Tomcat, amely alig több mint egy hete jelentette meg bemutatkozó lemezét, a Bits n’ Pieces-t.
A lemez címe találó tükre a dalok eredetének, amelyek a debütáló albumon leltek otthonra. Az egészet ugyanis tíz kirakósdarab alkotja, és ezek közül néhányat a tagok korábbi zenekaraikból (Cyclöne, Strock, Glenn Moore) hoztak magukkal, vagy még a Tomcat megalakulása előtt írták. Az eredmény ütős hard rock dallamok, heavy metal kirándulások és potens „power” balladák változatos keveréke. Valószínűleg emiatt tűnik fel az egyes dalok közti elég jelentős minőségi ingadozás is. De a szakadék szerencsére nem olyan mély, hogy a Tomcat ne tudná átugrani.
A Tomcat egy jó negyven perces rock ‘n roll kicsapongáson vezet végig minket, teljesen abban a stílusban, amire már a borítón a megtépázott kandúr is emlékeztet. A Hangover ugrabugrálós, humoros hard rock mese alkoholos éjszakákról, aminek akaratlan (vagy nagyon is akart) találkozás is lehet a vége a gyengébbik nem olyan képviselőivel, akik nem nézik a Veet és hasonló termékek reklámjait. A Hangover a lemez egyik „keményebb” dalaként remek beharangozója a folytatásnak. A lemez darabkáit és foszlányait ugyanis elsősorban az erős gitárriffek, a magabiztos, dallamos és karizmatikus ének, valamint a zenekar érzéke a könnyed, „nyári” himnuszok írásához emeli ki, amelyek úgy másznak be a füledbe, mint a földönkívüliek az Invasion of the Body Snatchers című filmben, és azt súgják: „Hallgasd a Tomcatet!” A Bits n’ Pieces nagyjából olyan hatást kelt, mint a Rainbow. Nem a Dio-féle, hanem a Graham Bonnet-éra Rainbow-ja. Hawaii inggel és Ray Ban napszemüveggel a homlokán.
De a Tomcat nem csak a bulihimnuszokra épít, hiszen a lemez balladás pillanataiban ugyanilyen erősen, ha nem még jobban ragyognak. Ezek elsősorban az album igazi változatosságának és dinamikájának hordozói, amely remek egyensúlyt talált a gyorsabb, ütősebb dalok és a balladás, érzéki pillanatok között. Így már az első balladás hangulatú szám, a Goodbye, majd a Follow You valamivel keményebb ritmusokkal közelít a „power” ballada definíciójához, csak éppen semmiképp sem olcsók, sőt a lemez egyik legjobb pillanatai közé tartoznak. Olyan pillanatok ezek, amelyekben Denis Jambrošić szépen kibontja széles énekhangterjedelmét, ami fiatal kora ellenére érettnek és meggyőzőnek hangzik, a magas fekvésekben és a szívhasogató „screamekben” is remekel. A többiek hatásos vokáljával a refrénekben pompásan és hatalmasan szólnak, ezért azonnal beülnek a fülbe. Az ének mellett dicséret illeti a fiatal Rok Barle végig meggyőző gitárjátékát is, aki egyszerű, de hatásos riffekkel és ördögi szólókkal bizonyítja, hogy a hazai fiatalabb generáció egyik legtermékenyebb gitárosa. Éppen a riffek olvadnak helyenként zseniálisan össze az énekkel, ez főleg az ütős Purgatory refrénjében hallatszik. A Gregor „Šujo” Šujica (basszus) és Žiga Ravšelj (dobok) alkotta ritmusszekció megbízhatóan támogatja az éneket és a gitárt, de én kicsit több robbanékonyságot és ütőerőt várnék tőle, főleg a gitárszólók alatt hat kissé szárazon. Érdekes, hogy az instrumentális trió az énekkel éppen a lemez központi balladájában, a Wipe My Tears-ben olvad össze a legjobban, amelyet a gitár és a basszus csodálatos összefonódása és Denis ismét ihletett énekteljesítménye jellemez.
A lemez egyik legérdekesebb pillanata a záró Stevie, Annie and Me, ami egyúttal a legnagyobb eltérést is jelenti a többi anyagtól. Ez a háromperces dal ugyanis a hatvanas–hetvenes évek klasszikus rockjának legerősebb nosztalgiaérzetét hordozza, fertőző mivoltával pedig komoly rádiós „sláger”-potenciált rejt. Az elveszett, ártatlan ifjúságról szóló szöveggel szépen összefoglalja az egész lemez lényegét, a zene és a szöveg meglepő összhangja, valamint az érzések, amelyek átjárják, pedig a Stand By Me-t juttatja eszembe (nem Ben E. King dalát, hanem Stephen King The Body című novelláját, illetve annak filmadaptációját, a Stand By Me-t).
A Bits ‘n Pieces kétségkívül az év egyik „feel good” lemezjelöltje, amelyet azonban még néhány kezdő, szülési baj sújt. Lehet, hogy a dalok keletkezésének természete az oka, de a dalok nagyjából egyharmada szinte visszhang nélkül elhal, vagy elvész a lemez jobb részei között. Mindenesetre ezért érdekes lesz hallani, mit mutat majd be a Tomcat a folytatásban, főleg a dalszerzés szempontjából, zenekarként, egységként. A Bits ‘n Pieces-szel a srácok szilárd alapot építettek, amely a remek teljesítményeknek, a látható fejlődésnek és az erős potenciálnak köszönhetően csak a történet sikeres folytatásának alapköve lehet; addig is erős refrének fognak visszhangozni a tudatban, amelyek úgy találják telibe a füled, mint egy F-14 Tomcatről kilőtt Sidewinder rakéta a MiG fenekét.
Felállás
Denis Jambrošić – ének
Gregor Šujica – basszus, háttérvokál
Žiga Ravšelj – dobok
Rok Barle – gitár, háttérvokál
Produkció
Beny Kic és Matej Sušnik
Számlista
1. Hangover
2. Goodbye
3. Dirty Old Mind
4. Follow You
5. Girl In Leather
6. Edge of the Blade
7. Purgatory
8. Wipe My Tears
9. Riders
10. Stevie, Annie and Me
