Kiadó: Celinka Records
Megjelenés: 2013. 01. 25.
Producer: Gašper Kržmanc
Az album hossza: 45:32
Műfaj: Alternative Rock / Jazz / Pop
A Nula Kelvina rákapcsolt! Teljes gőzzel nyomják! Ez meglepő, ha a bemutatkozó album, a „Možgani na paši” kabarés, swingelő ringatózása után jövünk. Az új lemezre várakozás közben a dolgok hirtelen másfelé fordultak: Gašper Kržmanc teljes jogú taggá lépett elő, nagy lendülettel a gitárba markolt, vagyis felhúzta a Telecasterét. A Nula Kelvina tehát kvartetté nőtte ki magát, pedig Kržmanc korábban is segítette a zenekart a színpadon, a koncerteken. Hogy a gitár milyen fontos helyet vívott ki magának a Nula Kelvina új hangzásában, az legkésőbb akkor világossá válik, amint megszólal a „22.10” (az album negyedik száma).
A „Drenov Grič” 45 perce az előző lemez történetének folytatását kínálja, és tovább mélyíti a „Možgani na paši” zenei kifejezésmódját. Sőt, nyugodtan állíthatjuk, hogy a Drenov Grič kifejezésmódjában még sokszínűbb és még változatosabb album, ha összeveted a „körültekintőbb” elsőlemezzel. Már maga a nyitány, a „Prisluhni” előre jelzi, hogy a zenekar ezúttal valami újat, mást főzött ki. Kellemesen álmodozó, jótékony hatású (épp ez a célja) prelúdium ez, amely ráhangolja a hallgatót a Drenov Grič történetének kezdetére. Ez a nyitány gond nélkül összeolvadhatna a „Kako naj te pogrešam” című számmal, amely egy feszült, ó-iskolás Rhythm ‘n’ Blues dráma, és ahol az album hirtelen a helyére kerül. Itt van a karizmatikus Marko Boh, aki remekül fokozza a drámát a versszakból a refrén crescendójába, a gitár pedig, ahogy mondtam, keményen tartja a hangszeres táj szerkezetét, amely díszletet épít Boh énekének. Igen. A Nula Kelvina rockosan megnehezítette a „Drenov Grič”-et.
A zenekar lucidusan szarkasztikus oldala a „Dan zvezde” című számban ragyog fel teljes fényében: Boh költészetének átható, éles eszű, mégis finoman bevetett ostora teljes pompájában! A cinizmus határozottan rákerül az albumra, a helyzetek kifordítása pedig igazi bravúr, és ez az az elem, amely a Nula Kelvina zenéjét a víz fölé emeli, hiszen önmagában nem hoz különösebb, önálló művészi kihívást. A szavak általános, pimasz kiforgatásával együtt, amely végig jókedvre hangolja a hallgatót, mégsem téved el az igazság mellől, amely a hétköznapokban nyomja a vállunkat. Mint mondtam, a „Dan zvezde” e tekintetben az egyik legjobban sikerült szerzemény, ráadásul azonnal beleragad a fülbe, az album második kislemezének jelöltje! Ez azonban semmi a „Danes” című burleszkhez képest. Reggae ritmussal megrakott körhinta, ahol nem kerülheted el a balkáni kocsmai tombolással való párhuzamot. A sztori? Amikor egy nő „végképp az idegeidre megy”, az nem áll messze Hendrix Hey Joe-jától, amely puskavásárlást követel. A női–férfi háborúkból nem fogy ki az album. A finálé is ezt hozza: előbb jön a „Na Golici (pod goro)”, amely egy power blues rock keretbe ügyesen beépít egy díszítő frázist a szlovén „frajtonarica” (diatonikus harmonika) szellemében, majd utána a „Kje so roke”, amely a lányok tapogatásának doktrínáját fejti ki.
Mivel a zene mindig is a blues kabarés sűrítményének fényében forgott, a gitár szilárd akkordmenetei még ütősebb, dinamikusabban eleven megvilágításba helyezik az eseményeket. A fiúk az édes perverzió együtthatóját sem rejtik el a történeteikben. Ilyen a pimaszul, puhán ringatózó, mégis szúrós bluesos keringő, a „Med s trebuha”, ahol a szöveget nem is kell elemezni. A „Moje poreklo” már „parental advisory” matricát kér: tökéletesen felépített, szigorúan organikus blues-jazzes, swinges lüktetés, ahol a versszakok átható őszintesége mellett nem marad el a könnyesre nevetés.
A Nula Kelvina új gitárjáról e sorok olvasásáig már elég sok szó esett. A „Včeraj” című számban azonban a zenekar pályafutása során először lép a gitárfrázis az aranzsálás előterébe. Ti, keményvonalas hard rock szerkezetek rajongói, már hegyezitek a fületeket, ugye? A világ leghidegebb zenekarának hedonista meséjében ez egy újabb csúcspont. Ezt választották az album első kislemezének. Teljesen jogosan, mert az egyik legjobban megkomponált szerzemény, amelyet bőven szeretni fog a rádió.
És mégis, ez a átkozottul ízletes csavaros ravaszság, amely a blues, a jazz és immár érezhetőbben a rock műfajait ötvözi egyetlen szaftos zenei mesévé, félreérthetetlenül szlovén címkét visel. A háttérben melankólia, komorság, feketeség érzései húzódnak meg, azaz a szlovén humor sajátos fogása, amely a hőst egy tragikus végkifejlet gyújtópontjába állítja. A „Drenov Grič” nemcsak megtartotta azt a zenei arculatot, amellyel a Nula Kelvina az elsőlemezén bemutatkozott, hanem el is mélyíti és ki is szélesíti ezt a történetet. A lucidus szúrósságból nem fogy ki, a zenekar pedig bizonyítja, hogy a szikrázóan átütő metaforák közepette sem veszíti el a fonalat, ami továbbra is a Nula Kelvina zenei kiindulópontjainak legvonzóbb eleme.
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 9.0 / 10
Számlista:
1. Prisluhni
2. Kako naj te pogrešam
3. Dan zvezde
4. 22.10
5. Med s trebuha
6. Včeraj
7. Danes
8. Moje poreklo
9. Sanje
10. Na Golici (pod goro)
11. Kje so roke
12. Komad za nafilat plato
Felállás:
Marko Boh – ének, billentyűk,
Gašper Kržmanc – gitár, vokál
Klemen Kotar – basszusgitár, szaxofon, klarinét, csörgők, vokál
Jure Rozman – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Janez Dovč – harmonika
Katja Varderber – ének
