Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Gene the Werewolf
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2012
Játékidő: 40:18
Értékelés: 3.5/5
Gene The Werewoilf, a pittsburghi, rosszcsont glam sleaze rockerekből álló kvintett a „Rock N’ Roll Animal” című debütalbummal csap az asztalra. Úgy tűnik, a skandináv bandák falanxa után, a revivalszíntér évekig tartó féktelen lavináját követően az Egyesült Államok is ébredezik (újra): ez a lavina rengeteg zenekart hozott, kiváló muzsikusokkal a soraikban, akik nem találnak fel semmi újat, viszont hitelesen és őszintén élik újra a Sunset Strip nagy napjait.
A „Rock N’ Roll Animal” nyílt tisztelgés a botrányosan bulizós „party time” bandák hagyatéka előtt, amelyek mind hozzátettek egy fontos kavicsot a sleaze glam szín felépítéséhez. Kezdve a Kiss erejével (Firecracker), a Mötley Crüe-val, a Light Me Up című dal pedig a vokális harmonizálásával, a refrénekkel nyíltan a Def Leppard felé kacsint, a gitárriffek primitívsége meg többször is flörtöl az AC/DC elemi erejével (címadó dal).
Szóval szórakoztató hülyéskedésből nincs hiány a lemezen, de becsúszik egy jólesően józan, szellemes hang is, amely a The Darknessre emlékeztet, nemcsak a szövegekben, hanem a vezető refrének énekdallamaiban is, és (időnként) a honky tonk zongora rusztikus támogatásában is, mint a Ruffneck Womanben (az az érzésem, hogy az átvezetésnél a refrén bármelyik pillanatban átcsúszhat a Kiss Crazy Crazy Nightsába), a The Darknesshez egyébként leginkább a Heart Of Steel és az I’ve Got The Love énekvonalai állnak közel. A The Ballad Of Gene némileg több szimfonikus beütéssel és hangsúlyos billentyűkkel provokatívan pont azt húzza a maga kifejezésmódjába, amit mondjuk a The Darkness a Queenből,
Gene the Werewolf elsősorban a kiváló énekes, Jon Belan teljesítménye miatt meggyőző (a Mediterráneum szerte kedvelt cukorfiújával, Neno Belannal nincs rokoni kapcsolat). A fickó mérgező tűzzel szántja végig a vokális regisztert, az előadás határozottan meggyőző, a dallamokat maximálisan kihasználó, fertőző tekintéllyel vezeti a dalokat. Logikus, hogy a csattogós pomp-beat, a rúgósan triviális riffekkel megtámogatva, ilyen énekerővel egy pillanat alatt ragadós.
Remek gitármunkából sincs hiány az albumon. A dalok áthatóan erős alapot kapnak a kiváló, improvizatív gitárbetétektől, amelyekből nem fogy ki a vérpezsdítő, hevesen szenvedélyes szólózás, egészen a hidakban megbújó ötletes megoldásokig, amelyeket pont megfelelő adag gitárdíszítéssel adagoltak (Give It Up). Gene The Werewolffal tehát nem érdemes packázni. Elbűvölő ragadósságukkal meggyőznek!
Gene the Werewolf kiváló zenészekből áll, akik pontosan tudják a mesterségükben, hol van az a hely, ahol a hatásos túlzás teljes vérrel működik. A rock n’ roll riffek szennye, egy tapaszny punkos nemtörődömség és rengeteg dallamos pomp-cukor eszméletvesztésig kábít majd titeket. Összességében szerethető darab, még ha ezeket a riffeket már mind hallottuk is valahol. De a megfelelő kezekben mindig meggyőzően szikráznak. A kérdés csak az, hogy Gene The Werewolf számára nem ment-e már el az összes vonat a glam sleaze rock revivalben. Adjunk időt az időnek.
Felállás
Jon Belan – ének, gitár
Drew Donegan – gitár
Aaron Mediate – billentyűk
Nick Revak – dob
Tim Schulz – basszusgitár, vokál
Producer
Jamie Woolford
Számlista
1. Wicked Love
2. I Only Wanna Rock N Roll
3. Superhero
4. Heart Of Steel
5. Rock N Roll Animal
6. I’ve Got The Love
7. Ruffneck Woman
8. Light Me Up
9. Firecracker
10. Give It Up
11. The Ballad Of Gene
