Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Mortal Kombat
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2013
Játékidő: 50:32
Értékelés: 4/5
A fantáziának nincs vége. A rock ‘n’ roll egészséges elveinek egyik alapja pedig az, hogy az örökséget egy jó adag, pontosan kimért hülyéskedéssel kell adagolni. A „Mortal Kombat” nemcsak a számítógépes játékok világának egyik legundorítóbb találmánya, hanem egy zenekar neve is. Honnan máshonnan, ha nem Szerbiából. A lucidság és a szatíra a szerbek kezében a nép fekete humorán keresztül mindig telitalálat volt. Ebben még az angolok sem érnek a nyomukba, pedig az ő fekete komédiákból álló arzenáljukat is elég nehéz überelni.
A Mortal Kombat határozottan és igen szívesen kanyarodik a heavy metal vizeire, de ugyanazzal a lendülettel vérbeli punk rock nihilizmusba is átcsap. Kiváló zenészek. Elszántan és kompromisszumok nélkül játszanak. Tökös energiával lőnek. A „Runda 2, udri!” a forrófejű játék manifesztuma, a vérbe fecskendezett túlzott adag tesztoszteronnal. Itt nincs meghátrálás, nincs bújócska, csak vadul elszabadult lövöldözés.
Az album teljes zenei története tökéletes összhangban van a szövegekkel, amelyek leplezetlenül kifigurázzák mindazt a kacatot, amellyel az új kor átlagos kisembere meg van terhelve. Ez az ember görcsösen küzd a maga kis mentális lényegében, átlagosan 78-79 évre korlátozott, elemes szavatossággal, hogy legalább egyszer az életben ráessen a filmes reflektorok fénynyalábja. Szabadon, sőt tudattalanul is prostituáljuk magunkat egy darabka pár másodperces vélt hírnévért, amelyet azzal az érzéssel fizetnek ki, hogy egy pillanatra a figyelem középpontjába kerültünk. A manipulátorok pedig bölcsen, némán és ügyesen játszanak az érzelmeinkkel, és szeméttel etetnek minket. A FaceBooktól a tehetségkutatókon és a nyereményjátékokon át… Még a vizet is el akarják adni nekünk. Valahonnan ebben a zűrzavarban a hipszterek is előkerültek. A Mortal Kombat metalt játszik, és az albumon végig saját magukat is kifigurázzák. Vagyis a metalosokat.
A káromkodást nem kerülheted el, a lemez minden lépésén ott van. Mindez rímekbe szedve, szellemesen megkomponálva. A srácok fejében tele a villám. Rögtön kiemelem az utolsó dalt, ha esetleg már gyötrelmesen unnád ezeknek a soroknak az olvasását. Valójában a pleisztocén kori kecskék, szőrmék és savanyú tej rajongóinak parodizálásáról van szó, akiknek annak idején a derék Bedanec bácsi volt a nagy mentora. A Manowar olajjal megkent híveiről. Az album záródala, a „Druga runda, udri!” O’sto sam metalac (Teški metal) – az eredetije a „The Triumph of Steel” lemezen található. A „whips and posers” helyett a Mortal Kombat azt ordítja, hogy „pičke i pozeri”, de ez még a legkisebb virág az album összes „klotyós” káromkodása és szaftos vulgarizmusa között, amelyek határtalanul szórakoztatnak.
Vagyis az ex-jugoszláv punk rock kultúra hagyománya a rijekai Hladno pivótól a szerb Ritam Neredaig, amelybe időnként ravasz módon beleszövődik az igazi szerb népi dallamvilág, túladagolva a klasszikus heavy metal örökségével, ami közel áll majd az Iron Maiden rajongóihoz és az egy hajszállal fiatalabb leszármazottaihoz. Az albumot a kifejezetten punkos, zúzós címadó dal nyitja, a Preko granice (fordítása: Határon át) pedig cowboy-balladába evező dal – mesterien beleépítettek egy hegedűs hangszerelést is. A Nova godina (fordítása: Újév) a rock ‘n’ roll vidámparkjából származik. Tehát nem minden csak heavy metal. Az album dalról dalra paródia a paródián, amitől végig halálra röhögheted magad.
Ebben a rengeteg átszellemült hülyéskedésben azonban tele van komolysággal is. Tehát komoly hülyéskedésről van szó. A dalok tetőtől talpig tömörre, kompaktra vannak hangszerelve, és a zúzósság, az emlékezetes dallamok és a fülbemászó ének kombinációjával ütnek, az pedig a nyers hangú énekes harapós, átható jelenlétével a Mortal Kombat intézmény első számú attrakciója lett. A „Runda 2, udri!” a „Smrtonosna šorka” (2011) történetének folytatása, aminek meg kell nyitnia a zenekar előtt a délszlávok egykori közös területének szélesebb terepét. Mindenképp érdemes lecsekkolniuk a szerb agro metalosok, a Perro Deformerro rajongóinak is.
Felállás
Kriki – ének, gitár
Stole – dob
Laza – gitár
Gera – basszusgitár, vokál
VENDÉGZENÉSZ:
Biške – ének a 4. dalban
Produkció
Dušan Lazić – Duleja
Számlista
01. Runda 2, udri!
02. Zvezde Granda
03. Fejsbuk
04. Hit
05. Pozer
06. Ljubavna pesma
07. Nagradna lutrija
08. Nova godina
09. Preko granice
10. Hipsteri
11. 3, some
12. Seljačka buna
13. Ost’o sam metalac (Teški metal)
