Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Vicious Rumors
Kiadó: SPV Records
Megjelenés: 2012
Játékidő: 55:51
Értékelés: 4/5
1979 óta harcol a metálbecsületért és a felállásért a Vicious Rumors, az amerikai speed metal old school bajnokainak legendás csapata!
Telnek az évek, a zenekar pedig a különböző inkarnációiban számos tragédiát átvészelt, amelyek után úgy tűnt, nem áll talpra többé. Mégis talpra állt, köszönhetően a vezér és főnök, Geoff Thorpe megingathatatlan akaratának. A Vicious Rumors felállásai a metálvilágban mindig is az instabilitás iskolapéldájának számítottak. Az emberek jöttek-mentek, egyetlen férfi maradt állandó: Geoff Thorpe. Thorpe azonban végre megtalálta Brian Allen énekesben azt a társat, akivel hosszú távon is boldogul. A fickó 2009-ben csatlakozott a bandához (korábban a Last Empire, a Malice és a Wild Dogs soraiban edződött), és a zenekarnak hamarosan tele lett a keze munkával. Ha volt valaha „metálév”, akkor a 2011-es a Vicious Rumors jegyében telt. 2011-ben jelent meg ugyanis az új stúdióalbumuk, a »Razorback Killers« (RockLine-recenzió ITT), egy fantasztikus stúdiódokumentum, amely bármikor büszkén megállhat a zenekar 1986 és 1992 között megjelent nevezetes munkái mellett. Ugyanebben a 2011-es évben a Vicious Rumors kétszer is fellépett Szlovéniában. Önálló turnéjuk keretében 2011 májusában kaptuk el őket a ljubljanai Orto bar színpadán (RockLine-beszámoló ITT), az év végén pedig a svéd power metal-bajnok HammerFall vette szárnyai alá őket új turnéja európai szakaszára, így a Vicious Rumors másodszor is feltűnt Ljubljanában, a CUK Kino Šiška falai között (RockLine-beszámoló ITT).
Miért ez a felvezetés? Mert a most megjelent, harmadik hivatalos koncertkiadványuk, a »Live You To Death« éppen ebből a HammerFall-turnéból származik, és németországi helyszíneken vették fel. Tekintve, hogy a zenekar klasszikus stúdióalbumait iszonyúan nehéz megszerezni, ez a dokumentum az SPV Records részéről nagyon is jól jött kiadvány.
Ez az egykorongos koncertalbum az amerikai metál első osztályú, old school ízesítésű leckéje megcsontosodott formában, amely évtizedeken át átvészelte az időket, és vámpírságában olyan feszültségi szinteket ért el, amelyektől a te metálfüled is hálásan vérzik. A borotvaéles gitárok nem titkolják Thorpe örök megszállottságát a Judas Priest hagyatéka iránt, amikor a gitárduó harmóniái tercekben, fenségesen lendülnek a Replicant bevezetőjének halálos keringőjébe (ez bizony jó néhány köszönettel tartozik a Priest-féle The Hellionnek). A poén egy csapásra elhalványul, amint a fenevad elszakad a láncától, és a gitárfrázisok a Digital Dictator, a zenekar egyedülálló klasszikusának felejthetetlen vágtájává őrülnek. Allen fenségesen végezte a dolgát. Magabiztosan hozza a sikoltozó szerepét, ami a legjobbat veszi át Rob Halfordtól, és hálásan tölti be azt a nehezen pótolható űrt, amely a zenekarban akkor keletkezett, amikor a kilencvenes évek közepén autóbalesetben tragikus módon elhunyt az eredeti énekes, Carl Albert. Egyetlen dolog zavaró: Thorpe kísérővokálját túl hangosra keverték, ami időnként elnyomja Brian Allen amúgy kiváló, kifejező énekhangját. Hát igen, a főnök Thorpe-nak mindvégig észrevehetőnek kell lennie, ezt diktálja az egója.
Olyan riffekkel, amilyenekről a jóval sikeresebb HammerFall csak álmodhat, a Vicious Rumors szerényen kilenc saját dalt zsúfolt egyetlen lemezre, pontosan ennyit játszottak a 2011. decemberi ljubljanai koncertjükön is. Milyen szomorú, hogy ilyen kiváló zenekar ennyire kicsi maradt, életműve pedig ennyire igazságtalanul figyelmen kívül marad. A Vicious Rumorstól ugyanis tanultak olyan bandák, mint manapság a HammerFall.
Elég volt a siránkozásból. A zenekar az album végére tett két stúdióverziót saját feldolgozásaiból, a Black Sabbathtól és a Judas Priesttől. Az első cél az, hogy kitöltsék a lemezen a helyet. Egy interjúban viszont a srácok szívesen elmagyarázzák majd, hogy ez a lépés tisztelgés azok előtt a zenei óriások előtt, akik végzetesen hatottak a Vicious Rumors zenei arculatára és munkájára. Egyesek szerint biztosan felesleges húzás, hiszen a feldolgozások nem kínálnak semmi különöset, semmi olyat, amit ne hallottunk volna már. A zenekar egyszerűen kiválóan játszik, Allen kiválóan énekel. Ezt már mind tudjuk. A két feldolgozás nagyon jó, de miért nem tettek inkább erre a kiadványra valami régebbi koncertfelvételt, vagy egy felvételt a 2011-es tavaszi turnéról? Biztosan őriznek ilyeneket az archívumukban.
Felállás
Brian Allen – ének
Geoff Thorpe – gitár, kísérővokál
Thaen Rasmussen – gitár
Stephen Goodwin – basszusgitár
Larry Howe – dob
Producer
Geoff Thorpe
Számlista
01. Replicant / Digital Dictator
02. Minute To Kill
03. Murderball
04. Lady Took A Chance ( intro ) / Down To The Temple
05. Abandoned
06. Let The Garden Burn
07. Hellraiser
08. Soldiers Of The Night
09. Don’t Wait For Me
10. Sign Of The Southern Cross*
11. Running Wild**
*… Black Sabbath-feldolgozás
**… Judas Priest-feldolgozás
