Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Deep Purple
Kiadó: Edel Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 19:28
Értékelés: 3.5/5
Az »All the Time in the World« az első kislemez a Deep Purple, az angol hard rock-legenda közelgő, tizenkilencedik stúdióalbumáról, a „Now What?!”-ról. Az előző stúdiólemezük, a „Rapture of the Deep” (2005) óta már majdnem nyolc év telt el, és ezalatt sokan arra gondoltak, hogy a Deep Purple „élete végéig” már csak koncertzenekar marad. Éppen ezért sokakat meglepett a bejelentés, hogy elkészül a hosszú hagyományokhoz híven szellemesen elnevezett „Now What?!”, amelyet a legendás Bob Ezrin (Pink Floyd, Alice Cooper, Kiss) fog producerként jegyezni.
A rádiós használatra megrövidített „All the Time in the World” és „Hell to Pay” (utóbbi 7 hüvelykes bakelit kislemezen is megjelent) meghallgatása után nehéz objektív véleményt mondani, az viszont tény, hogy mindkét szerzemény nagyon szolid, és jó ízelítőt ad a „Now What?!”-ból. Az „All the Time in the World” könnyedebb, dallamos rockdal, amelyben megvan minden jellegzetes Purple-hangzáselem: Steve Morse „síró” gitárfutamai, Don Airey ujjai alól áradó, selymes hammondorgona-rétegek, Roger Glover dallamos basszusvonalai és Ian Gillan, az „örök jókedvű” énekes sajátos hangi teljesítménye. Az átfogó véleményt a dal minőségéről viszont csak akkor lehet majd kialakítani, ha teljes hosszában megjelenik az új albumon.
A kicsit keményebb, hagyományosabban hard rockos „Hell to Pay” (ez a változat is rádiós célra rövidült, így nem mutatja meg a dal teljes arcát) energikus gitárimprovizációkat és hatalmas hammondorgona-textúrákat tartalmaz, a „skandáló” refrén viszont – bár Gillan ismét igen tisztességes teljesítményt nyújt – nem túl izgalmas. A két új dal tehát mindennél egyértelműbben a régi rajongók vágyai és elvárásai szerint készült. A veszély, hogy a Deep Purple – ha egy kicsit viccelődünk – vén napjaira véletlenül összezavarodik, és egyszer csak rappelni kezd, tehát nem áll fenn.
Az örökzöld „Perfect Strangers” és modernebb „ikertestvére”, a „Rapture of the Deep” koncertváltozata – mindkettőt 2005-ben vették fel a londoni Hard Rock Cafében – elsősorban azt mutatja meg szemléletesen, mennyire hasonlít egymásra a két dal szerkezetében és keleties hangulatában. Másrészt a két koncertválogatás, amelyek a kislemez digitális változatán szerepelnek, rohadtul kiszámítható, és nem is lehetett volna kommerszebben megválasztani őket. Talán velük akarták felhívni a Deep Purple létezésére a közönyös fiatalabb generációk figyelmét, akik a zenét már csak az interneten át fogyasztják, vásárolják és hallgatják. A „Highway Star” főleg azt bizonyítja, hogy Gillan nyolc évvel ezelőtt még képes volt meggyőzően, csökkenthetetlen tűzzel a hangjában úgy elénekelni, ahogy kell, bár a rendkívül magas hangfekvésekről már rég lemondott. A „Smoke On the Water” Airey sajátos billentyűs variációin kívül, amelyek érezhetően eltérnek a néhai Jon Lord-féle stílustól, semmi újat nem hoz.
Az „All the Time in the World” a két rövidített új dalváltozattal meglehetősen szégyenlős betekintést ad a legendás hard rock-patriarchák készülő stúdiómunkájába, ezért csak a leglelkesebb rajongóik szerezzék be. Mindenki más inkább várja meg a „Now What?!” megjelenését, amelyből kiderül majd a legjobban, mennyire tértek vissza a mai Deep Purple a klasszikus „retro 70-es” hangzáshoz, és mennyire merték kipróbálni a különféle hangzásbeli újdonságokat, amelyek felboríthatják a konzervatívabb hangulatú, régi rajongókat.
Felállás
Ian Gillan – ének
Steve Morse – gitár
Roger Glover – basszusgitár
Don Airey – billentyűk
Ian Paice – dob
Produkció
Bob Ezrin
Dallista
1. All the Time in the World (radio mix edit)
2. Hell to Pay (radio edit)
3. Perfect Strangers (live)
4. Rapture of the Deep (live)
