Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Crashdiet
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 60:43
Értékelés: 4/5
A Crashdiet, amely valószínűleg az egyik legkedveltebb zenekar azok közül, amelyek hozzájárultak a sleaze rock színtér előző évtized eleji fellendüléséhez, a negyedik, „The Savage Playground” című albumával tér vissza. Ez már a második Simon Cruz énekessel, ami azt jelenti, hogy a zenekar sikeresen elűzi a múlt fölé telepedő sötét fátylat, Dave Lepard énekes öngyilkosságától kezdve a sikertelen epizódig, amikor a helyére H. Olliver Twisted, a finn Reckless Love énekese lépett.
A 2010-ben megjelent „Generation Wild” sok ajtót megnyitott a zenekar előtt a színtéren, megszilárdította a státuszát és növelte a hírnevét. Hogy az energia jó mederbe terelődött, azt már az is megerősítette, hogy a korporatívan simulékony MTV levette a műsorról az album első kislemezét, a címadó dalt – az „indokot” erre a lépésre (ó, mennyire kiszámítható) az obszcén képsorokban találta meg. A zenekar a múlt kísérteteit Ozzy Osbourne és példaképeik, a Mötley Crue 2010 őszi előzenekaraként is sikeresen elűzte. Ezt követte az album rendkívül sikeres népszerűsítése, amely 2011 március végén indult Európában a Hardcore Superstarral és a The 69 Eyes-zal, és később egy közös főzenekaros brit turnéval zárult honfitársaikkal, a Houstonnal.
A „The Savage Playground” egy újabb fejezet abban a zenei történetben, amely a példaképek – a Mötley Crue, a Skid Row, a Guns N’ Roses, a Kiss – rossz fiús attitűdjéből merít ihletet, a W.A.S.P. keménységéből, no meg honfitársaik, az Europe kiváló dallamkincséből. Bár a „The Savage Playground” sem tartogat semmi eddig nem hallottat, az új albumot nyugodtan kikiálthatjuk sikeresen letett érettségi vizsgának, amellyel a Crashdiet megtartotta helyét az új korszak sleaze rock hullámának élvonalában.
Itt van az a hétköznapian kiszámítható, közvetlenül magával ragadó riffelés, amely a tiszta, klasszikus vonalakat követi, és rengeteg teret ad a dallamok izzó plazmájának, legyen szó az éneklésről, a mérgesen csábító gitárdíszítésekről vagy a szólózásról. A svéd rock- és metaliskola mesterei ezért ezúttal is, ahogy várható volt, egy újabb adrenalintól feszülő horgot helyeztek az előtérbe, amely a jó egy órás játékidő alatt egy pillanatra sem lankad, és hallgatása közben minden férfi nadrágja pár számmal szűkebb lesz az ágyékánál. Csakhogy a „The Savage Playground” már nem feltétlenül a nagy party time orgiák kicsapongását testesíti meg a Crashdiet számára. A Crashdiet ugyanis elsősorban kiváló zenészekből áll, és a „The Savage Playground” pályafutásuk során először mutatja ezt ilyen érezhetően. Az új album sötét atmoszférája hangsúlyosabb, mint valaha, és sokkal nagyobb figyelmet kapott az egyes dalok változatos hangszerelésének felépítése.
A nyitó Change the World és a közepén megbújó Got A Reason is azt bizonyítja, hogy a Crashdiet a mélyebb hangszerelés terén megérett, azzal a szándékkal, hogy még több zenét adjon. Mindkettő kiváló középső hangszeres részt hordoz, ahol a motívumok fordulatai a hangulat fordulatait idézik elő, ez pedig a svéd neoklasszicizmus kontrasztos, drámai súlyát adja a dallamfejlődéshez. A fókuszban végig Cruz robbanékony hangja és az énekharmóniák állnak, amelyek a dallamokban a refrének végső crescendójáig jutnak. Ez a kettősség a hangsúlyozottan sötét Snakes In Paradise-ban kapja a legabszolútabb továbbfejlesztést: a záró részben a riffekhez vonósok orkesztrális futamai csatlakoznak, amelyek szándékos diszharmóniával is visszhangoznak, és kézzelfogható érzést keltenek, hogy egy sokatmondó című albumon járunk. A Gates Of Babylon már a címével is sejteti, hogy arabeszkek használatával csábít a dallamvilágban, és feltesz egy pontot az i-re a zenekar újkeletű, sűrítő hangszerelésén. Életterünk a kvázi-moralizmus rondója, a tőke nagy játékáé, ahol a „kulturáltság” mimikrijének álcája alatt pontosan ugyanazokat a feladatokat végezzük, mint a galaxis többi faja. Eszünk és szaporodunk. Hogy fennmaradjon a fajunk, el kell pusztítanunk a teret és a többi fajt. Az emberi faj végső önpusztítása tehát elkerülhetetlen – ezt már a derék Smith ügynök is megállapította a „Mátrix” című filmben. Korántsem rózsás kiindulópont a zenekar számára, de ilyenek az idők, és ez a gondolat aktuálisabb, mint valaha.
Természetesen a rockos kicsapongás ősi, adrenalinos viszketése viszi a prímet, amit elvár és megkövetel a Crashdiet fajtájú zenekartól. Az egyik ilyen pillanatot kiemelkedően ragadja meg a kitűnő Cocaine Cowboys, amely kompozícióként a kompaktságával, a dallamos mohóságával és a kivételes energiahatékonyságával csak megerősíti a zenekar művészi érését. Ez a dal jogosan jelent meg kislemezként már 2012 decemberének közepén, és az album első csúcspontját hozza. Ha a Cocaine Cowboys volt az első pofon a bal oldalról, utána az Anarchy a megfelelő ütés jobbról, a California pedig egy kis AOR-gravírt csempész a képbe. Az albumból egyáltalán nem fogy ki a dinamikus fejlődés, és feszültségét az első másodperctől az utolsóig tartja! A „The Savage Playground” tehát továbbra is az előtérben tartja az eredendő bűn megteremtésének kiáltványát. Pontosan azt, amit a Crashdiet akar, és végül is azt, amit mi akarunk a Crashdiettől!
A „The Savage Playground” az az album, amellyel a Crashdiet leérettségizett. Nincs többé mitől tartaniuk, ezzel az albummal megszilárdítják és elmélyítik kifejezésmódjukat, a zenekarra egyre nagyobb a kereslet az Egyesült Államokban is, hiszen megerősítettek újabb fellépéseket az óceánon túl az ottani közelmúltbeli sikeres klubkörút után, a tervek között pedig az első japán turné is szerepel. A Crashdiet előtt az új „sleaze” világtrónjához vezető ajtók a zenekar arculatának végleges megszilárdulásával, amelyet egy újabb kitűnő stúdióalbum is erősít, tehát tárva-nyitva állnak!
Felállás
Simon Cruz – gitár
Martin Sweet – gitár
Peter London – basszusgitár
Eric Young – dob
Producer
Otto Wellton
Számlista
1. Change The World
2. Cocaine Cowboys
3. Anarchy
4. California
5. Lickin’ Dog
6. Circus
7. Sin City
8. Got A Reason
9. Drinkin’ Without You
10. Snakes In Paradise
11. Damaged Kid
12. Excited
13. Garden Of Babylon
