Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Various Artists
Kiadó: Front Rock Records
Megjelenés: 2012
Játékidő: 76:33
Értékelés: 3.2/5
Hol keressük a globális összeolvadás korában az identitásunk egy szemernyi darabját? Az ötven évnyi, egy közös államban eltöltött élet után az identitásunk egy része kétségkívül a jugoszlávság fogalma körül csírázott ki és burjánzott el, a balkáni egység részei pedig – akartuk, nem akartuk – mind testvéri és megtestvéresedett népekként voltunk a Triglavtól Gevgelijáig. A két évtizednyi feleurópaiasodott lét után, az Alpok alatti különbözőség szigetecskéjén eljött az idő, hogy visszaásjuk magunkat a közös együttélés emlékéig, és elsőként nem a politikusok, nem a tőke, a pénz hazug közös érdekeinek nyakkendős küldöttei szedték össze hozzá a bátorságot, az elszántságot, a tökösséget és az esszenciát, hanem a forradalmak, felfordulások és lázadások igazi hordozói – az alternatívok és a garázsművészek. A két évtizednyi elszigeteltség csillogását és nyomorát át kell szűrni a hangzó üzenet szitáin és szűrőin, a munkát pedig nem kereskedelmi és szexi módon az a mozgalom végezte el, amely az első naptól fogva a No Border Jam bölcsője volt – a maribori Subkulturni Azil. El kell ismerni, hogy hajdani testvérköztársaságaink mindegyikében volt mindig elég kreatív töltet, hogy a központi, középutas, tejfölös-tojásos zenei kereskedők mellett mindig is érezhető volt a közvetlenül a garázsból felszolgált élesség, a mi vidékünktől egészen Prespáig és Ohridig. Mindezt tükrözi az Ex Yu No Borders Underground Jaming is – egy lemez, amelyen húsz dalban tizenkilenc jugoművész mutatkozik be, akik ezúttal nem ötágú csillagos zászlókat lengetnek, és nem zengenek himnuszt Titóról meg a pártról, hanem a maguk módján nyitogatják az élvezet Pandóra-szelencéit.
https://www.youtube.com/watch?v=-HEPWnVnjQw
A nyitányt, az Otvaranje című dalt ezúttal a szerb Real Danger kapta. A Somoborból származó trió – Robert Merey, Stevan Dabić és Sonja Romić – a klasszikus rockformával és a naiv elektronikával játszik, az eklektikus Otvaranje pedig, amely poszt-punkos módon kacérkodik egyszerre a belgrádi legenda EKV-val és az amerikai nonkonformista Butthole Surfers-szel, a Leš našeg letnjikovca lemez egyetlen töredékét mutatja meg. A repetitív, effektekkel megtömött elektropop-punkos intró a varaždini, rock’n’rollosabb tökösséggel folytatódik. A The Evokers (vagy egyszerűen Evokers) ezúttal két dallal jelentkezik, amelyek a horvát banda garázshagyományának két oldalát mutatják. Míg a Brand New Cadillac kezdetleges módon a hatvanas évek eleji amerikai külvárosi szörfrock-garázsokat idézi, az 1-2-5 a nyers ritmus-and-blues közvetlenebb szuvenírje a rock’n’roll kamaszkorából, ami viszont nem jelenti azt, hogy a hang és a tartalom a zenekar ifjúkori hevében feltétlenül ostoba, értelmetlen irányba menne. A remek gitárok, szájharmonikák, a jól megoldott basszus- és dobmenetek mellé egész kidolgozott, férfias hangú énekes, Koki is odateszi a magáét, de kicsit több határozottság és ütőerő hiányzik, amitől a No Border Jam válogatások valódi, csiszolatlan gyémántok voltak.
Egy kicsivel több tökösséget ezúttal a hazai pálya hoz – a celjei lázadók okkal, akik a Kronika névre hallgatnak. A koszos, poros garázs és a háromakkordos szimfóniák mindazt idézik, ami miatt a láb gyönyörűen mozdul a Scuffy Dogs, a Res Nullius és hasonló organikus tehetségek ütemére. A Kronika hat év után végleg kikristályosodott a következő felállásban: Žan Kovačevič énekes, Rok Pinter és Lovro Lah gitáros, Vid Verdev basszusgitáros és Davorin Ulipi dobos. Nincs különösebb forradalom sem a megjelenésben, sem a tartalomban, de a Razvajeno dete igazán szép, zajos kiegészítése a lemeznek, még ha a srácok – ahogy a debütáló lemezük, a V napačnem letu is hirdeti – rossz évben születtek. Jóval délebbre aztán a Bernays Propaganda nagy oktánszámú zenéje lő ki titeket. A Bezbedno levo gyönyörű, ütős zenéből álló iskolapélda kritikus alappal: Vasko Atanasoski gitáron, Džano Kuč a dobok mögött, Nenad Tifunovski basszusgitáron, a lázadásra, táncra és szórakozásra mindig kész, hiperenergikus énekesnő, Kristina Gorovska pedig azt tálalják, amit a legjobban tudnak – pop, funk, punk, lázadás, a globális trendekkel szembeni nonkonformista középutasság és groove a köbön! Nekem az első rész legkedvesebb dala a Fugazi, az LCD Soundsystem, a Gossip, a The Slits és az igazi, őshonos macedón ritmikai zsenialitás keverékét tálalja. Nincs itt hely hamis eszményeknek, fogatlan politikának, langyos jóindulatú szövegeknek és zenének, oldalvonalnak, művészi biztonsági játéknak és konformizmusnak! A Bernays Propaganda a ritmus és a kurva jó szórakozás virtuóza, kedveseim, a Moonlee Records pedig a dinamikus macedónokkal (és a macedón lánnyal) olyan lovat fogott, amelyre mindig biztonságos tenni!
https://www.youtube.com/watch?v=4Bt_m2C9XKo
Valamivel kevésbé tennék viszont a jóindulatú szlovén triót, a Charlie Butter Fly-t, amely a Between Two Legs című dalban Jim Morrison-féle szexepil-kísérletével (némi hiánnyal legalábbis a szexepilt és az intelligenciát illetően) nemcsak hogy lelövi az egész libidót, de az ujjunk is automatikusan a következő számra ugrató gomb felé mozdul. Bár nyolc éve léteznek, minden ütőkártyájuk inkább egy rosszul összehangolt próbára hasonlít, annál inkább kínál megfelelő tapaszt a sajgó fülekre a Can Of Bees torzítókból és ritmusokból összeálló gyönyörű szövedéke. A garázstriót a Dravograd melletti Šentjanžból való, potens fiatalok alkotják, Jan Lužnik énekes-gitáros, Jure Gobec basszusgitáros és Davor Detečnik dobos pedig a rövid és ütős 21 című dallal a stoner, a punk és a blues nagyon élvezhető keverékét tálalják hiperenergikus alapon, hozzá pokoli adag tökösséggel, amelyet épp megfelelően fűszereztek pokoli Tabasco-öntettel! A Kyuss, a Monster Magnet (magasabb sebességfokozatban) és a verejtékkel, vérrel és tesztoszteronnal átitatott garázzsal kapcsolatos gyönyörű asszociációk tengere remek útravaló, ezért arra kérlek benneteket, kedves olvasók, hogy figyeljetek oda erre a fiatalságra! A karintiai organikus, potens dühkitörések után a Balkán nexusába és plexusába való visszatérés következik.
A DBAU a punkos elektrorockerek boszniai kollektívája, a prijedori lázadást pedig ezúttal a Punkboy című dal tükrözi, amely lírai módon az agresszió, a alattomosság és az ösztönös szórakozás ragadozó logikájának történetét meséli el, jóval kevesebb súlyt és nyomasztást áraszt viszont a Dada Band dadaista dalocskája. A horvát zenekar (legalábbis szerintem az) csak említést érdemel, mert mélyebb esszenciát és erőt nem hoz a lemezre, a dadaista rock’n’roll kenőcse után viszont új lendületet adnak a szlovén fiatalok, a Dandelion Children. A nyitott alapokon játszó posztgrunge-rockerek olyan lemezzel keltettek figyelmet, amely elismerést ad a zenekarnak a bátorságáért és minden önfeláldozásáért. A Dandelion Children So pičke című lemeze nemcsak a nevével, hanem a kiszámíthatatlanságra esküvő zenei etoszával is magára vonta a figyelmet, Jure (basszusgitáros, gitáros és mindenekelőtt a zenekar első torka), Anže (gitáros és basszusgitáros, ahogy éppen jön) és Katja (hiszitek vagy sem, de a jarše-i lány átkozottul jól püföli a dobhártyákat) pedig a Little Craig James alapján is megérdemel egy vastaps és még néhány lemezt a polcaitokon!
Ez utóbbit megérdemlik a velenjei poszt-rockerek és poszt-metalosok, az Entheogen is, akik ezúttal szavak nélkül, de semmiképp sem némán mutatkoznak be a Ganymede című instrumentális briliánssal. Hangzásban Matic Kadliček dobos, Sergej Žižek basszusgitáros, Matija Bencik és Matej Voglar gitáros, valamint Simon Garfunkel Penšek hangmérnök a Pelican és a Neurosis inspirációjának nektárjából táplálkozik, a poszt-rockos és poszt-metalos nevek mellett pedig a csomagban bőven van hely váratlan szonikus kirándulásokra a progresszívebb vizekre is. A szabály, amely szerint a zaj és az atonalitás parancs volt a korábbi No Border Jamek számára, most láthatóan megváltozott, és hála a szonikus Olümposz isteneinek, hogy így van!
A folytatás kevésbé művészi irányú. A Die Hamsters ljubljanai ötös indie kormányosokkal, és bár azt ígérik, hogy a csomagban annyi esszencia van, hogy az ember aligha marad közömbös, a Today OK átkozottul lagymatagon hagyott. Az ifjúság és az indie rock-pop locsogás a hajnali harmat frissességével és a japános anime-szőrgombócok kritikusságával egyszerűen nem mindennapi csemege, így ideje volt (gyorsan) továbblépni. Jóval szaftosabb és hallgatásra érdemesebb a ritmusos Liquid, amely a RondNoir francia szövegével jóval hallgathatóbb hangot hoz, és pont a hallgathatóságra és a tökös zenére lehet építeni az ellenzéket a felhőkben álló kereskedelmi várak arany heréltjeivel szemben. A ljubljanai kvintettet Luka Seliškar gitáros, Jure Bedenk basszusgitáros és Jaka Krenker dobos alkotja, a szaxofon édes hangjait Lan Turek szolgáltatja, az álmodozó, frankofil vokált pedig a fiatal és tehetséges énekesnő, Luana Lisa Nomsi préseli ki épp megfelelően elsötétített hangszálaiból. A jazzes, épp elég nyugodt Liquid elálmodoz, és megnyugvás állapotába visz, amit viszont az álmodozás szétcincálásának ideje követ! A zágrábi négyes, a Kevlar Bikini a punk alapokra épített rockabilly-garázs keverékével csakis az Explodisiac lemezt szülhette, megnyugtatók helyett pedig ezúttal egy vastag dinamitrudat kaptok a végbélbe dugva, a Yikes Mama pedig minden kaotikussága ellenére csak előfok a nagy finálé előtt. Az Applesauce Lorraine ismét azt bizonyítja, hogy mi, szlovének talán tényleg nem tudunk következetesen jól énekelni angol versszakokat, de elég jól tudunk gitározni, dobolni és tagolt kis dalokat írni. A Mary Jane Doe ugyanis azt bizonyítja, hogy a meglehetősen lehangoló, idegen nyelvű szövegek átkozottul infantilisre sikerülnek, minden szóló torzítón viszont jóval műveltebben és hallgathatóbban szól, és ha a fiatal művész az akkordokat is össze tudja kötni, a dal megér az időtöket – az összes ötletonániával és a nyomorult „áj láv jú, bébi, méjbi” sorokkal együtt.
A celjei veteránok, a Stranci egészen váratlanul kerültek a lemezre, de a To je ta dan című dallal együtt szépen beleférnek, az anglicista tudatlanság helyett pedig Pero és társasága inkább hazai szövegekkel és tonnányi saját tökösséggel mutatkozik be, ami olyan pecsétet ad a Strancinak, amiért ez a sok éve elfeledett zenekar megérdemli, hogy máskor is a lejátszóra tegyük. A nyolcvanas évek punkjának nietzschei lírája mellett itt vannak a találékony kompozíciók és a világfájdalom épp megfelelő adagja, amitől a mélabúsak egyáltalán még odafigyelnek a zenére. Jóval ambiciózusabban egyengeti a jövőbe vezető útját a ljubljanai hipszter fiatalság, a Toronto Drug Bust, amely alternatívan szóló indie rock hangzásra épít, de ambiciózusabb fogásokkal, mondjuk úgy, Rolling Stones-módra, a szép frizurák és a csillogás mellett pedig a Toronto Drug Bustnak megvan az élesség, a zenei felkészültség és a karizma épp megfelelő adagja is, ami ezúttal a zenekar névadójának és ötletgazdájának – Izak Košir énekesnek – a hatásköre. Az elevenen szóló The Dandy Song után ideje egy kis szörfnek, strandnak és napsütésnek, amely a Dry Surfing című dal kiváló előadásában, az Uroš Planinc Group kiváló zenekar ujjai alól kijőve megkapja a Dick Dale-féle ragyogás minden elemét. A remek összhang, amelyet Uroš Planinc gitáros szőtt Janez Lupše basszusgitárossal, valamint az ötvonós harcostárs David Raček és Jure Kolšek társaságában, valóban képes a kiválóan megalkotott kompozíciók megvalósítására, és az instrumentális számokban sem rontja el a rock ősi szépségének lélekkel és tartalommal teli érzését. Jóval kevésbé csiszoltan és szépen formálódnak a jarše-i Wrong Moose ütős hangjai, amelyek a kompromisszumot nem ismerő punkos garázsdörrenés mellett humorérzékkel is bírnak, még ha a garázsukból valóban jávorszarvasok párzási hangjai és a wrong rock nevű új műfaj hallatszanak is ki, ami viszont minden, csak nem rossz, a srácok pedig – a hivatalos oldal és a Facebookos locsogás alapján – saját választásból a nyilvánosság szeme előtt maradás helyett inkább az anonimitás biztonságos oltalmában maradnak. Kevesebb gondjuk van az identitással a megedzett ptuji macskáknak, a Vibesonic Jamnek. A zenekar a néhai Sleazy Snails romjain született, a fiúk pedig a keményhangzású rock, a pszichedélia, az alternatív, a country és a kilométeres jamek keverésével mondanak nagy NEM-et a trendizmusnak. Ez utóbbi definíciónak teljesen alárendelődik a Speed című dal, amely bizonyítja, hogy Zlatko Kuret gitáros, Milan Murko dobos és Bernard Pintar basszusgitáros még mindig teljesen elkötelezett az ellenőrzött dallamosság, a zaj egyedi szépsége és mindhárom összeesküvő mentális energiáinak tökéletes szinergiája mellett – kozmetika, kicsinosítás és színlelés nélkül!
És ezzel az egész szövedék véget is ér, az EX-YU No Border Jam úttörő lemeze pedig kissé másképp, de sikeresen elvezet az első célig. Én személy szerint úgy gondolom, hogy a hiány – legalábbis ami a hajdani közös haza lefedettségét illeti – túl nagy ahhoz, hogy azt mondhassam, teljesen elégedett vagyok. Jókora halom tehetség hiányzik közös hazánkból, de hiszem, hogy a fiúk és lányok az anyagok mennyisége mellett egy kicsivel több minőséget is képesek felmutatni. Ennek ellenére a hallottak tömegéből jó adag minőségi zenész kiolvasható, akikben a pengetés mellett megvan a belső költészet és líraiság helyes mértéke is, és sokan szívesen meghallgatnák őket szélesebb formában is. Mindenesetre az első mérföldkő ledőlt, és az első téglák kihúzása után hamarosan ledőlhet a korlátoltság és az önkorlátozás fala is. Az alternatívok az új művészi tavasz első zászlóvivői és hírnökei, a különbözőség és a nonkonformizmus szubkulturális őrei pedig garantálják, hogy a magok tömegéből még több jó ötlet és még több nagyon is szükséges összekapcsolódás hajthat ki minden határon és másságon túl. Olyan lemezeknek is hála, mint az Ex-YU No Borders Underground Jamming!
Számlista
- Real Danger – Otvaranje
- Evokers – Brand New Cadillac
- Evokers – 1-2-5
- Kronika – Razvajeno dete
- Bernays Propaganda – Bezbedno levo
- Charlie Butter Fly – Between Two Legs
- Can Of Bees – 21
- DBAU – Punkboy
- Dada Band – Mlada djevojka
- Dandelion Children – Little Craig James
- Entheogen – Ganymede
- Die Hamsters – Today OK
- RondNoir – Liquid
- Kevlar Bikini – Yikes Mama
- Applesauce Lorraine – Mary Jane Doe
- Stranci – To je ta dan
- Torronto Drug Bust – The Dandy Song (Live)
- Uroš Planinc Group – Dry Surfing
- Wrong Moose – Dogz
- Vibesonic Jam – Speed (Live)
