Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Horn Of The Rhino
Kiadó: Doomentia Records
Megjelenés: 2012
Játékidő: 45:31
Értékelés: 4.5/5
Három éve ismerkedtem meg ezekkel a spanyol különcökkel, akik egy lélegzetvétellel képesek a legfőbb hatásaik közé sorolni a sludge-ot, a stonert, a doomot és a thrash bandákat is, és mégsem hatnak egy csöppet sem furcsának. Na jó – legalábbis akkor nem, ha először tényleg odafigyeltek rájuk. Negyedik lemezük, a Grengus sem tér el ettől az elvtől, a Horn Of The Rhino hű marad a súlyhoz, az ütőerőhöz, a zsíros torzításokhoz és a sötét mentális perverziókhoz. Ez pedig sok mindenben úgy szól, mintha egy rossz, agresszív trip alatt a mára már elhunyt Kurt Cobain írta volna: a húsos fenevad keblében a Nirvana (valószínűleg a trióformátum miatt is) ősi nyersessége mellett jóval több az Alice in Chains és a Soundgarden húsából, csakhogy ez a hús alaposan megrohadt az USA déli államainak áporodott csatornáiban, így a seattle-i súlypont inkább a Rebbel’s Pride zászlaja alatti vidékek felé tolódik. A Grengus nonkonformista fenevad, ez átkozottul egyértelmű, és a Mastodon rossz tripjének modorában a düh az nyitódaltól, az Under The Hoof-tól kezdve remeg végig rajta.
A nyolc dalból álló egész az izomfitogtatásról, a felkészületlenek megfélemlítéséről és a puhányok lemészárlásáról szól, a Pile Of The Severed Heads képzeletbeli világában felhalmozott levágott fejek halmaza mellett pedig több death metal van ebben a sludge-os doomizmusban, mint a Cannibal Corpse-klónok legújabb változataiban. A megkínzott fenevad torokhangú, groteszk üvöltéseinek váltakozása – ezt Javier Galvez gitáros-énekes testesíti meg – az agyonhasznált Lemmy rock’n’rollos dallamosságával együtt remekül egészíti ki a hetvenes évek misztikával, mágiával és megszállottsággal teli hangulatát. Jó, adódnak asszociációk olyan bandákra, mint a Baroness vagy az Orchid, de a címadó Grengus nyitóversszakánál már világos, hogy az orrszarvú szarvát metalosan a 21. század új korszakához is hozzáigazították. Ez az idő pedig a metafizikus szövegeknél jobban vágyik masszív riffekre.
Ezekből pedig a spanyol orrszarvúnál nincs hiány! A lassított ritmusok úgy dübörögnek, mint egy tíztonnás tank, a rendkívül koszos gitártorzításokhoz pedig szépen csatlakoznak Julien Gil vérszomjas dobjai és Rambo Rombles pont jó adagban kimért basszusmunkája. A szonikus erőszaktétel módszeresen és átkozottul pedánsan zajlik, a lassú kidolgozás után pedig a Rhino az aranytengerbe is belefullaszt titeket. Drowned In Gold vagy Waste Of Ghouls – a lemez minden pillanata ijesztő a teljes szonikus dominanciájában, és a modern technológia felesleges függelékei nélkül az album még szervesebben, brutálisabban és – ha a hazai Grrizli Madamsszel hasonlítanám össze – eredetibben, ősien hitelesen szól! Az Awaken Horror Of Tuul-t könnyedén odaírnám a Mastodon első két lemezének idejéhez, a Brought Back című gyönyörű szám fokozódó baljóslatúsága után pedig már nem lehetne kétség ennek a koszos triónak a minőségében, sokszínűségében és áttörő erejében! Ha mégis maradt volna kétely, a pokol sötétségébe egy pokoli fenevad repít el. A To Ride The Leviathan thrash-es záró stampedével mindent elsöpör, a Horn Of The Rhino pedig kiváló eredménnyel teljesíti a feladatot: túlszárnyalja a Weight Of The Coronation című remek lemezt.
És itt összegződik az együttes teljes zenei értelmének lényege – kevesebb valójában több, a korábbi zenei történet megerősített szerkezetei után pedig csak remélhetjük, hogy hamarosan folytatást és kiegészítést kapunk. A nagyszerűséget a sludge, a doom és a stoner kevés elkötelezett hívének szánták, az ilyen kitérőkre érzéketlen és közömbös szélesebb közösség pedig nem is sejti, hogy az Ibériai-félsziget szívében olyan kataklizmikusan gyönyörű dolog főhet és készülhet, mint a Horn Of The Rhino remeke. Nekik szól a figyelmeztetés: a vérszomjas szarv évről évre csak nő, a végső leszámolás és az apokalipszis pedig nem a ténylegesség kérdése, itt csak a két alkérdésre kell választ találni: „Mikor és hol?” Az apokalipszis három lovasa már lelkesen készíti fegyverarzenálját erre a csatára, a Grengus pedig szerintem csak egy nagyobb és hatalmasabb dolog előfázisa!
Felállás
Sergio ‘Rambo’ Rombles – basszusgitár
Julen Gil – dob
Javier Galvez – gitár és ének
Produkció
Xanpe & Horn Of The Rhino
Számlista
- Under The Hoof
- Pile Of Severed Heads
- Grengus
- Drowned In Gold
- Waste Of Ghouls
- Awaken Horror Of Tuul
- Brought Back
- To Ride The Leviathan
