Nizki udarci na visokem nivoju

0 6

Szerző: Sandi Sadar Šoba

Előadó: Pridigarji
Kiadó: Front Rock Records
Megjelenés: 2012
Játékidő: 35:36
Értékelés: 2.9/5

Negyed évszázad a pályán (talán még egy-két, sőt öt évvel több is), az ormoži kollektíva, a Pridigarji nevének hallatán pedig az marad meg az emberben, hogy öregecske hecckampók csapata, akik több ska-punkos robbanékonyságot tudnak kipréselni magukból, mint sok fiatal bika. Élőben igaz, hogy csak párszor futottam beléjük, azt is véletlenül, de az világos, mint a nap, hogy ezek a garázsszatirikusok valójában egy határozott küldetésen lévő fickók: a véletlenszerűség megengedett náluk, de a robusztus, érdes felszín alatt sokkal több ízlés és értelem lapul, mint elsőre gondolnád. Ezt bizonyítja a hatodik lemezük, a Nizki udarci na visokem nivoju is, amely, remélem, néhány embert istentelenül fel fog bosszantani, a szőrszálhasogatás nélküli társadalmi szatíra pedig épp most kapható, a – egyesek szerint zombiszerű – nép lázadásának idején, amely ráadásul baloldali-fasisztoid is. A értékek összeomlásáról előttem már sokan kifejtették a véleményüket, úgyhogy most maradok inkább a zene terepén.

A lemez pedig – kor, személyi szám és a kissé öregecske punkos hagyomány ellenére – ütősen aktuális. A Pridigarji olyan csapat, amely a hetvenes évek vége óta ijesztget, fenyegetőzik és figyelmeztet, aztán önkényesen leállította magát, és csak olykor bukkan fel, mindig a legmegfelelőbb pillanatban. Ha a tavaly hallott Gnile duše iz Ormoža, amelyre ismét teljesen véletlenül akadtam rá, ennek az első korszaknak az erejét visszhangozza, akkor a mostani lemezen kevesebb a neolitikus ócskaság, és a Pridigarji-módra a pillanatnyi benyomások megörökítésére szolgál, a mostani vicces történetek mellett pedig sokaknak kevésbé van kedve táncolni és nevetni, mint néhány évtizeddel ezelőtt. És mivel ebben az országban sok a rothadás, a hajdani Gnile duše, a mai Pridigarji az, amelyik gondolkodás nélkül elsőként hajíthat követ a szlovén értelem és szabadság bitorlóira. A mostani megkövezés fél óráig tart, a Nizki udarci na visokem nivoju pedig egy tucat számban, amelyek sokatmondóan a Pet minut sreče című dallal indulnak. Hammond-orgona a pridigarji-rajthoz, aztán jön a punk-stampedo és a ska rézfúvós-szekciója. A rézfúvósok kissé lazák, az ének pedig éppen eléggé hamis ahhoz, hogy te is beszállj az állati lázadó kiáltásba. Az élet túl rövid ahhoz, hogy a mai társadalom minden büdös rothadásának szemet hunyjunk, amelyet politikai oligarchák uralnak, akik lelkiismeret-furdalás nélkül, mindenki szeme láttára lopnak – ezzel az üzenettel nyit a lemez. Be kell ismernem, hogy a hangolás itt elég hiányos, de a zene legalább ezekhez a rohadtul hamis időkhöz van megfelelően kalibrálva! A Smrt ezután naivan és kiszámíthatóan egy gyászinduló-val kezdődik, majd skás huncutság jegyében szinkópás ritmusok, fúvósok és egy Matildáról szóló szöveg következik. Ha ez egyáltalán lehetséges, a könnyedség napsütötte illúzióját most skizofrén módon feszíti szét Davorin rekedt hangszála és a rézfúvósok tovasuhanó rezonanciája. Közvetlenebbül szól a Slovo od starosti, amely magasabb sebességbe kapcsolja a táncritmust, a kor, az önirónia és a teljes kikapcsolás élvhajhász éveinek számlája mellett pedig a hangulat a kabarészerű célozgatások monolitjává áll össze, amelyet azért szántak neked, hogy feloldódj és szórakozz.

Jóval inkább szambára, mint punkra emlékeztet a Politiki intrója, de pár ütem akusztikus rész után kitör a hardcore punkos rock’n’roll-lázadás az önimádó önkényurak, zsarnokok, gazfickók és a nemzeti érdek őrzői ellen, a három punkos, barkácsolós akkord mellett pedig tonnányi dallamos betét is lapul a ormoži lázadók fúvós-szekciójában, amelyet okkal fújnak stratégiailag és egyszerűen fájdalmasan közvetlenül. Majd jön az ajánlás egy kopasz diktátornak a Diktatorska című számmal! Rettegett Iván, Sztálin – mindenki rajta van a listán azok közül, akik megvoltak, és akik más neveken lovagolnak, büntetnek és keresztre feszítik a saját népüket. Az elég naiv lírai érzelemkitörés persze változik, ahogy a hangulatok, a tempó és a zenei vinjetták metrikája is, az összkép szempontjából pedig a zombikról sem feledkeznek meg: a Pridigarji a Zombi v katakombi című kis számot szenteli nekik. Miért épp a végső nyughely ajtaja mögül? A rím kedvéért, természetesen! Teljesen ugyanezen a szinten marad a Ni razloga za paniko hiperenergikus rohanása után a V interesu preiskave nekrofil, vagy inkább nekrológ-szerű krimije is, ami amúgy mulatságos kis dal, de tartalmilag (zeneileg nem annyira) afféle töltelékként érződik. Jóval mozgalmasabban és változatosabban szól az Alarm, amely orgonás bevezetővel torkollik a régi vágású punk gyors húzásokkal teli őrületébe. A Pridigarji a leszámolás falához állítja mindazokat, akiknek már rég el kellett volna bukniuk, akiknek cselekedniük kellene, de ehhez nincs elég eszük vagy tökük, a kultivált szidalmak verbális lavinájával pedig teljesen gáláns módon és jogosan sértenek meg szinte mindenkit – anélkül, hogy káromkodnának, középső ujjat mutatnának vagy minden szaporítószervet emlegetnének! A lemez alapelve egyetlen, minden más csak árnyalat, így a nagy fináléig is, a Princip és a teljesen felesleges Incest arest után a Turneja treh dežel című számig, ebbe a fékezett düh-borsba nem lehet már semmi sokkolóbbat tenni.

A Nizki udarci na visokem nivoju tényleg azt nyújtotta, amit ígért – leszámolást és sértegetést csúnya szavak nélkül, mindezek mellett pedig kaptál egy adag hazai ska-punkos művészkedést is, amelyből talán hiányzik az Elvis Jackson robbanékonysága és vitalitása, valamint a Red Five Point Star dinamikája, viszont van mögötte a múlt pedigréje és a sok éven át érlelt kritikai érzék. Csak az a kérdés, hogy a mostani kritikai mag termékeny talajra hullik-e, hiszen produkciós szempontból a lemez sokaknak nem eléggé csiszolt, a Pridigarji pedig nem eléggé igazodik kozmetikailag a mai szűk fenekű, illatos trendekhez. Én egészen jól elvagyok a lemezzel, de valami forradalmian kiemelkedőt a ormoži srácoknak nem lehet tulajdonítani. Nem, ez nem Ljubljana-központúság vagy fővárosi sznobizmus, csak annyi a helyzet, hogy olykor ezeket a dolgokat még jobban, ütősebben és főleg a felesleges töltelékek ismétlődő mintája nélkül is meg lehet csinálni. Az ötlet kiváló volt, a kivitelezés viszont nem volt olyan kompromisszummentesen tökéletes, sajnos. És pont ezekben a kis részletekben rejlik a recept, amely szerint a csapatot nagyobb számban és célzottan hallgatjuk meg és fogyasztjuk, nem pedig az előbb többször említett véletlenszerűen …

Felállás

Davorin Bešvir – ének, basszusgitár

Domen Obilčnik – gitár

Matej Mertik – harsona

Andrej Rakuša – baritonszaxofon

Sašo Barin – trombita

Aljoša Širovnik Vičar – hangszintetizátor

Kruno Kartovčec – dob

Produkció

Peter Dobaj & Bojan Babič – Babo

Számlista

  1. Pet minut sreče
  2. Smrt
  3. Slovo od starosti
  4. Politiki
  5. Diktatorska
  6. Zombi v katakombi
  7. Ni razloga za paniko
  8. V interesu preiskave
  9. Alarm
  10. Principi
  11. Incest arest
  12. Turneja treh dežel

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik