Dve

Szerző: Aleš Podbrežnik

Előadó: Hamo & Tribute 2 Love
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2013
Játékidő: 59:23
Pontszám: 4/5

Matevž Šalehar, ismertebb nevén „Hamo” egy újabb szlovén zenész, aki megtalálta az igazi helyét a szlovén rock ‘n’ roll vidámparkjában. A Babewatch korszakától a Mojo Handig, amelyből kinőtt a Tribute 2 Love, egészen az Escape Quartet kombóban vállalt legújabb kihívásokig. Hamo Gal Gjurin jó cimborája is, és a kettejük Črni konji čez nebo című száma 2010 óta valószínűleg még most is erősen cseng a fületekben, hiszen az volt az év legtöbbet játszott szlovén dala.

A Hamo & Tribute 2 Love tehát bemutatkozik az elsőlemezzel. Végre. 2006 óta érlelődött, ezért van rajta egész 16 dal. Nem hiányzik róla a mai napig a szakértők és a zenekar rajongói közt is jól megragadt „Do You Believe In Love”, ez a himnikusan prédikáló, általánosan pozitív óda az örömhöz és a szerelemhez. Ott van az első kislemez, a 2011-ben megjelent „Vija vaja ven” is, és a tavalyi „Gremo se igrat boga” sem maradt le.

Ami elsőként „szúr a fülbe”, ha Hamo énekesi névjegyéről van szó, az természetesen a hangkarakter, amelynek természetes élőhelyéül bármelyik vasművet, acélgyárat vagy szénbányát minden gond nélkül ki lehetne kiáltani. Olyan hang, amely színében és interpretációjában időnként meglepően jól emlékeztet a brit soul-blues rockerre, a nagyra becsült, bolygószerte ismert soulpop-királyra, Joe Cockerre. Éppen ez a különlegesség, főként pedig a kivételes beleélőképesség a versek üzenetei által diktált különféle érzelmi hangulatokba,  az a fontos elem, amely rendkívüli mozgalmasságot – mondjuk inkább: színességet – visz a blues zene egyébként szigorúan kikövezett formájába, ami a Tribute 2 Love zenéjének alapvető ihletforrása.

 Matevž Hamo Šalehar tehetséges zenész, erre utal az is, hogy 2012-ben a Slovenska popevka pályázatán megnyerte az első helyet a „Ti prihaješ” című dallal, ami igen rangos elismerés. Nagy karizma, szenvedélyes töltet az énekben, amely olykor érdes durvaságával és kendőzetlenül macsó megjelenésével a legjobbat hozza ki a keményhangzású rockos blues-retorikából. Hamo az a mérleg nyelve, aki a szlovén közegben egyedülálló énekhangjával annyira felrázza a Tribute 2 Love lényegét, hogy a formáció kivételes színfoltot hoz a szlovén zenei életbe.

Időnként röviden és velősen úgy lehetne összefoglalni a Hamo & Tribute 2 Love lényegét, hogy olyan zenei élmény, amely nem áll messze attól, mintha Cockert az Allman Brothers Band zenei kulisszájának leegyszerűsített változata  elé állítanád. Ha a legendás Allman Brothers Band örökzöld zenei hagyatékának testes, tapintható tartalmát hitelesen átszűröd a saját szerzői tehetséged prizmáján, az biztosan nem sülhet el rosszul. És Hamo pontosan így áll hozzá a Tribute 2 Love-val.  Hamo kiváló zenészekből álló csapatot gyűjtött maga mellé.. Érezni, hogy a srácok régóta ismerik egymást, hogy a kötelékeik a Tribute 2 Love zenekari testének rendkívül érzékelhető egységévé nőttek, és hogy ugyanannak a történetnek minden építőeleme ugyanazon a hullámhosszon gyúl – ötletileg és előadásban kölcsönösen erősítik egymást. Ez a legfontosabb elem ahhoz, hogy a „Dve” album egyáltalán működjön. És teljes mértékben működik. Tetőtől talpig. A blues rock retorika, amelyet Hamo énekének rekedtes, soulos ízű, érdes bája hajt, már a nyitó Scotchnál megfog és magával ragad, és ezt a csábító tartást egészen az első szlovén nyelvű dalig megtartja. Ez az első kislemez, a Vija Vaja Ven  , ahol azt tapasztalom, hogy Hamo hangja szlovénül másként működik. A „lágyabb” rajongást az ének érzékeny oldalával legjobban az érzéki, briliáns dallamos megoldásokban gazdag altatódal, a  Gremo se igrat boga közvetíti, ami egyben az aktuális kislemez is, ugyanakkor teljesen elüt a többi anyagtól, mind az aranzsmék felépítésében, mind az éneklésben, hiszen alig tartja a kapcsolatot a blues-retorikával, amelyhez a zenekar egyébként a kifejezésmódjában általában vonzódik.

A kíséret abszolút organikus elvű. A zenekar testes, retró blues rock hangzását Hammond-hangzású billentyűk is megemelik. A produkció dinamikus, élőn lélegzik, vonzó módon keveri a meleg színeket, és gyönyörűen osztja el a hangkép elemeit, amelyek középen tartják Hamo karizmatikus énekét.

Tizenhat dal van. Hiába ügyes kormányos Hamo, aki az alapvető kíséret kulisszáit sikeresen felpezsdíti énekbeli hajlékonyságával, egy kicsit mégis zavaró a felismerés, hogy a kiválasztott dalok száma  egy albumhoz túl magas. A műfaji sablon, amelyben a zenekar mozog, csak bizonyos számú figurát enged meg. A 16. számnál – pedig ez a „lecsapott”, évődő Rožice – a hallgató már enyhén elfárad, Vannak viszont pontok, ahol még van tartalék. Például már a második, a Wish You Well, amelyben zavaró a „Wish you well” refrén többszöri ismétlése.

Egyébként a nagyobbik részében kiváló munkáról van szó. Hamo és kísérőzenekara bizonyítottan olyan zenei sávban mozog, amelyet a bal kisujjukban tartanak. Itt a legerősebbek, és a „Dve” albummal is így állnak elő. Amíg a szenvedélyesen gyilkos töltetben a mérgezően bűnös  mámor mágnese uralkodik, amelyet a „Heart To Play On” energikus rezgése kínál (az éneket Uroš Primužič viszi „gyengédebb” színárnyalattal!), vagy a Country (Still In Love), világos, hogy a Hamo & Tribute 2 Love még messze nem mondta ki az utolsó szót.A Lost My Faith némi The Rolling Stones-os kontúrral vagy a Lady G funkos rugói? Nincs mit mondani. A „Dve” nagyvonalúan megőrzi a szórakozás bőségét a 16 szám során.

Felállás

Matevž „Hamo” Šalehar – ének, vokál, szájharmonika, gitár, billentyűk, ütőhangszerek
Jani Baš – billentyűk, vokál
Uroš Primužič „Spretan” – gitár, ének (5), vokál, ütőhangszerek
Uroš Škerl Kramberger – basszusgitár, vokál
Martin Janežič „Buco” – dob, ütőhangszerek, vokál

VENDÉGZENÉSZEK:
Barabara Dodić – vokál
Vesna Potokar – vokál
Denis Horvat – billentyűk, basszusgitár, vokál
Zoran Ćalić – gitár
Matej Mršnik – gitár
Miha Šalehar – gitár
Jože Bogolin – marimba
Pevski bor „Sirene” – vokális kórus

Produkció

Matevž Hamo Šalehar, Uroš Primužič, Matej Gobec, Denis Horvat, Tim Urbanja & Gal Gjurin

Számlista