Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Iron Maiden
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 100:36
Értékelés: 4.5/5
Az Iron Maiden megint rohamoz! Pontosabban megállíthatatlanul. Szinte már örökké! Az 1988 novemberének végén készült legendás felvétel újrakiadása – a „7th Tour Of a 7th Tour” turné birminghami NEC-beli koncertjéről van szó – persze csak egy újabb, ügyesen piacra dobott csemege, amitől még vastagabb lesz a kupac a zenekar és mindazok folyószámláján, akik így vagy úgy az ő nevükön keresnek. Mégis kapóra jön ez az újrakiadás, vagyis alapos felújítása.
Tudnunk kell, hogy a „Maiden England” 1989-ben csak VHS-kazettán jelent meg, majd szigorúan korlátozott példányszámban 1994-ben is, amikor a csomag egy VHS-kazettát és egy egylemezes élő CD-t tartalmazott. Mindegyik kiadásról hiányzott valami. A VHS-ről például a három kötelező ráadás: a kazetta ugyanis az „Iron Maiden” című számmal zárul, ami a zenekar ismerőinek biztosan nem tűnik logikusnak. A hanghordozó helyszűke miatt jelent meg, természetesen a három kötelező ráadás nélkül, sőt még a „Hallowed Be Thy Name” és a „Can I Play With Madness” nélkül is. Micsoda bűn, nemde? Pedig az akkori időkben ez érthető volt.
Az újrakiadás még pontosabb, továbbfejlesztett címmel érkezik. Kapott egy évszámot is: ’88, vagyis „Maiden England ’88”. Ez aztán mindent hoz. Dupla DVD-t, amelynek első lemezén a teljes koncertfelvétel található vágások nélkül, a második, „The History of Iron Maiden – Part 3” című, nagyjából 40 perces DVD-n pedig pontosan az, ami az igényesebb Iron Maiden-lemezgyűjtőket is érdekelheti. És van itt egy dupla élő CD is. Ahogy lenni szokott, megint „csak” egy dupla élő CD van a kezemben minden idők egyik legnépszerűbb heavy metal zenekarától, ugyanakkor minden idők egyik legnagyobb hatású heavy metal bandájától.
Aki otthon őrzi a híres dán vajaskeksz-dobozt, az „Eddie’s Archive”-ot (2002), a „BBC-felvételek” alapján tudni fogja, hogy az Iron Maiden 1988 nyarán már alaposan végigturnézta a nagyobb európai fesztiválokat (az „Eddie’s Archive” kiadványon ugyanis szerepel egy részlet az egykori donningtoni Monsters Of Rock fesztiválon rögzített koncertből, amelyet ma Download festival néven ismerünk). A setlista viszont 1988 nyarán egy hajszálnyit más volt. Szerepelt benne például a „Wrathchild” és a „The Trooper”, amely a novemberi, (ugyanabban az évben zajló) csarnokturné setlistáján nem volt ott.
Egy ilyen koncertfelvételről, mint amilyen immár a „Maiden England ’88” is, egyébként csak szuperlatívuszok tengerét lehet mondani. A zenekar a színpadi robbanékonyság csúcsán állt. Mondhatjuk, hogy ezekben az években koncertjeinek zenitjén ragyogott. Hogy a legintenzívebben ragyogott. A koncertdokumentum fő erénye a kivételes setlista, amely szép eleganciával kerüli meg az addigra már alaposan bejáratott, vasbetonná érett repertoár standardjainak tengerét, mint a „The Trooper”, a „Wrathchild” és a „Two Minutes To Midnight”. A setlistára visszatérnek az élő műsor nagy színfoltjai, a „The Prisoner”, a „Still Life” és a „Killers”, a fiúk pedig úgy döntenek, hogy a „Somewhere In Time” albumról is megtartják benne a „Heaven Can Wait” és a „Wasted Years” számokat. Ami viszont a lényeg, és ami az Iron Maidennek a győztes pókerkártyát, a négy ászt hozza, az természetesen a „Maiden England” felvétel repertoárjának az a része, amely a mára kultikus Iron Maiden-lemez, a „Seventh Son Of A Seventh Son” (1988) népszerűsítéséhez kapcsolódik. Gyakorlatilag csaknem teljes egészében eljátsszák, két számot leszámítva („The Prophecy”, „Only The Good Die Young”).
Az Iron Maiden kivételes színpadi elszántságot mutat. A gitárok megtartják a „Live After Death” koncertdokumentum ismert erejét, a hangzást pedig nemesíti a szintetizátorok beépítése. A Maiden azon kevés zenekarok egyike volt, amelyek akkoriban sikeresen beillesztették az akkor rendkívül népszerű gitárszintetizátorokat egyedi metalhangzásukba, méghozzá úgy, hogy a metalriff kiválóan elbírta őket, vagyis hangzásbeli összhangot teremtettek, ami abban az időben a rivális Judas Priestnek és a Saxonnek nem sikerült a legszerencsésebben.
Az újrakiadás hangzása teljes egészében digitálisan remaszterelt. A keverés Martin Birch munkája. Kivéve a három hozzáadott számot, a „Run To The Hills”-t, a „Running Free”-t és a „Sanctuary”-t, amelyeket – ahogy várható volt – utólag Kevin Shirley kevert meg ehhez a kiadáshoz.
Mint mondtam: a hangfelvétel gyilkos. A „Seventh Son Of A Seventh Son” album klasszikusainak előadása egyébként a legértékesebb élmény, amit ennek az albumnak a hallgatásakor kaphatunk. A „Moonchild”, az „Infinite Dreams” és természetesen a végső, óriási metaleposz, a „Seventh Son Of A Seventh Son”. Kell ennél több? Mesébe illő! Annak ellenére, hogy Bruce Dickinson 1988-ban igazi színpadi vadállat és persze légiriadó-sziréna, olyan énekes, aki bizonyítja, hogy az Iron Maiden repertoárja a heavy metalban a legnehezebben elénekelhető. A heavy metalban, ahogy a világ 1988-ban ismerte, persze. Ugyanakkor érezni, hogy ebben az időszakban Dickinson hangja a regiszterekben már nehezebben tudott méltón felelni a legmagasabb énekdallamok íveire. Ma az Iron Maiden ezt a helyzetet alacsonyabb koncerthangolással oldja meg. Ezen a legendás felvételen viszont a pasas még igyekszik eltalálni a megfelelő hangnemet a legnehezebb fekvésekben is, és nem igazítja át őket. Vagyis maximálisan nekifeszül, és kipréseli magából a maximumot. Egy ilyen erőlködés pedig időnként fél hangnyit kihúzza a talajt a lába alól. Így van ez minden énekhanggal. Ez az egyetlen élő hangszer, ezért az évek során a jellemzői változnak a leginkább. Az Iron Maiden színpadi előadása tartja a korábbi koncertkiadványok szintjét. Az anyagot most is jóval gyorsabban játsszák, mint ahogy az a stúdiófelvételeken dokumentálva van.
Őrület kinyitni az Iron Maiden 2013-as kiadványának fűzetét, és fiatal srácok képeit találni benne. Ezek a srácok, akik már réges-rég a metal urai lettek, éppen idén játsszák a „Maiden England” világ körüli turné európai szakaszát. Az 1988-as turné összefoglalójáról van szó, ugyanazokkal a színpadi díszletekkel és olyan setlistával, amely repertoárjában nagyon közel áll a „Maiden England ’88” kiadvány setlistájához. Ezért tűnt a zenekarnak ez a kiadás – amelyet először már 2008-ban terveztek – annál értelmesebbnek. Az embereket érdekelni fogja, milyen egy Iron Maiden-koncert a 2013-as turnén, még mielőtt megnéznék, az észak-amerikaiak pedig, ahol az Iron Maiden 2012-ben már lenyomta ennek a „Maiden England” világ körüli turnénak egy részét, biztosan értékes emléknek veszik meg! És mi a lényeg mindebben? Végre megkaptuk annak a történelmi estének a rendkívül hiteles hivatalos dokumentumát, amelyet 1988. 11. 28-án rögzítettek az angliai Birminghamben.
Felállás
Bruce Dickinson – ének
Dave Murray – gitár
Adrian Smith – gitár, vokál
Steve Harris – basszusgitár
Nicko McBrain – dob
Produkció
Martin Birch
Számlista
CD 1.:
1. Moonchild
2. The Evil That Men Do
3. The Prisoner
4. Still Life
5. Die With Your Boots On
6. Infinite Dreams
7. Killers
8. Can I Play With Madness
9. Heaven Can Wait
10. Wasted Years
CD2.:
1. The Clairvoyant
2. Seventh Son Of A Seventh Son
3. The Number Of The Beast
4. Hallowed Be Thy Name
5. Iron Maiden
6. Run To The Hills*
7. Running Free*
8. Sanctuary*
*… először hivatalosan megjelent számok
