Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Gamma Ray
Kiadó: Ear Music Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 55:21
Értékelés: 4/5
A Gamma Ray, az európai power metalt megalapozó legendás Helloween „leszármazottja” tovább éli a második tavaszát. Nem henyél. Gyorsan eltelt három év a „To The Metal” (2010) stúdióalbum megjelenése óta, a srácok pedig megint rengeteget koncerteztek, főleg Kai Hansen, aki a Gamma Ray mellett életre hívta a párhuzamos Unisonic formációt is a legendás énekessel, Michael Kiskével, aki még a közös Helloween-évekből a régi cimborája.
A Gamma Ray már 2011 május végén elkezdte kitölteni a két stúdióalbum közötti űrt a „Skeletons & Majesties” című EP-vel, amely régi dalok új verzióiból és néhány Gamma Ray-himnusz akusztikus változatából állt, és minden rajongónak kötelező darab volt. Ezt a kiadványt tavaly év végén egészítette ki az azonos című, immár negyedik koncertlemez (DVD-n is megjelent) a pratelni (Svájc) koncert teljes felvételével. Most, hogy bejelentették: a zenekar új albuma 2014 elején érkezik, és újabb turné jön a Helloweennel, a Gamma Ray úgy érezte, megérett az idő még egy kiadványra, egyfajta „csemegére” a leghűségesebb hívek számára.
Ez a „Master Of Confusion” című új EP. Akusztikus dalok nélkül! A Helloweennel közös új turné, a Hellish Rock part II népszerűsítésére. Két vadonatúj szám, két remek feldolgozás, a korong maradék részét pedig hat kiváló koncertfelvétel tölti ki a zenekar legutóbbi önálló turnéjáról. Semmi gond: az EP összes dala a mai napig sehol nem jelent meg.
Hansen hangja az évek során vastagabb és mélyebb lett, a zenekar a koncerteken lejjebb hangolt hangszerekkel is játszik. A koncerthang rendkívül masszív, és tökéletesen kihasznált. Ilyen élő hangzás kell minden klasszikus heavy metal alapokon álló bandához. Az új Gamma Ray pedig tartja a saját zenei „vágányát”. A két új szám, a címadó és az „Empire Of The Undead” (egyébként állítólag az új Gamma Ray-album is ezt a címet kapja) gyakorlatilag a „To The Metal” lemez mondanivalóját viszi tovább. Végsőkig kihegyezettek, és szívesen kacsingatnak a Judas Priest 80-as évekbeli életműve felé, ami valahol várható is volt. A Gamma Ray ezekkel „dühödtnek” hat, mint Kai Hansen legádázabb metalos korszakában, amikor megjelent a Helloween első nagylemeze, a „Walls Of Jericho” (1985). A Gamma Ray mindig is az átdolgozások mestereként volt híres. Pályája során néhány fenomenális feldolgozással rukkolt elő, többek közt a Judas Priest, az Uriah Heep, a Pet Shop Boys és a Birth Control dalaiból, ezúttal pedig a nyolcvanas évek eleji forró időkre kacsintottak vissza, amikor Nagy-Britanniában robbant a NWOBHM, amely a Holocaust zenekart is megszülte. A „Death Or Glory”, amelyet a Gamma Ray kiváló hangszerelési megoldásokkal öntött a metal prédikáció nyelvére, tökéletesen illeszkedik mindkét új saját szerzemény energiájához és megjelenéséhez. A Gamma Ray mindig is nagy hajlamot mutatott a pompázatos hangszerelési díszítésekre. A pályája során felvonultatott vokális harmóniákból érződik, hogy kölyökként sokat hallgatták az olyan rockóriásokat, mint a Queen, az Uriah Heep és a The Sweet. A The Sweet! Itt a „Lost Angels”, remekül „eltalálva”, a vokális harmóniák ötletes bevetésével, amelyek pompázatos pecsétet nyomnak a számra, keresztezve a Gamma Ray hangzására jellemző makacs keménység ultranemes harapásával.
Az album maradék részét hat dal alkotja a legutóbbi turnéról. Mind a bochumi koncertről származik (2011. 12. 17.), így nem kell attól tartani, hogy a rajongó véletlenül a „Skeletons & Majesties” (2012) koncertalbum teljes ismétlését kapja ezzel az EP-vel. A dalválasztás nem meglepő. Az energiájuk nagyon hasonlít a pratelni koncerten megörökítettéhez. Ez az utolsó hivatalosan megjelent felvétel, amelyen Daniel Zimmerman dobol. Itt van a „Sigh No More” legjobb dala, „The Spirit”, a Birth Control ütősen megújított feldolgozása a „Insanity & Genius” (1995) albumról, „Gamma Ray” címmel, és a zárás az epikus „Innsurrection” (a „Land Of The Free Pt. II”-ről, 2007), amely a „Heading For Tomorrow” eposzának afféle új idők számára készült továbbgondolása. Az is örvendetes tény és felismerés, hogy a Gamma Ray az utóbbi években egyre inkább kacsingat a zenekar legjobb albuma, a „Powerplant” (1999) felé, hiszen a koncertrepertoárba felvették az arról a lemezről származó klasszikusokat. A „Wings Of Destiny” ugyanis az EP egyik legjobb koncert-„húzószáma”.
Az első négy dalban az új dobos, Michael Ehre is bemutatkozik. Kiválóan végezte a dolgát, Zimmermant nem is kell hiányolni. Nyilvánvaló, hogy a váratlan távozása nyomán keletkezett űrt több mint hatékonyan és kiválóan, villámgyorsan betöltötték. Ehre az igazi német iskola „testi bombázóinak” ligájából származik, a legnagyobb mesterek sorából: Thomen Stauch, Uli Kusch és Jörg Michael, akik a bal kisujjukban tartják a dupla lábdobgépet – az euro power metal német iskolája, amely nem tagadhatja meg önmagát!
Az EP kötelező az igazi Gamma Ray-rajongónak, főleg annak, aki vigasztalanul vadássza azt a varázst, amelyet a „dupla szendvics”, a „Blast From The Past” (2000) kínál, és a gyűjteményéből egyetlen Gamma Ray-csemege sem hiányozhat. A Gamma Ray tartja a töltetet és a lendületet. Ezzel az EP-vel és a koncertekkel a Gamma Ray továbbra is forró, ropogós zsemle marad, és a frissességét hatásosan átviszi az új stúdióalbumra is!
Felállás
Kai Hansen – gitár, ének
Henjo Richter – gitár
Dirk Schlächter – basszusgitár
Michael Ehre – dobok (1-4. dal)
Daniel Zimmerman – dobok (5-10. dal)
VENDÉGZENÉSZEK:
Michael Kiske – ének a 9. dalban
Corvin Bahn – billentyűs hangszerek az 5-10. dalban
Produkció
Dirk Schlächter & Kai Hansen
Dallista
01. Empire Of The Undead
02. Master Of Confusion
03. Death Or Glory
04. Lost Angels
05. The Spirit
06. Wings Of Destiny
07. Gamma Ray
08. Farewell
09. Time To Break Free
10. Insurrection
