Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Black Sabbath
Kiadó: Republic Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 8:54
Értékelés: 4/5
A „God Is Dead?” az angol heavy metal ősatyák, a Black Sabbath készülő tizenkilencedik stúdióalbumának, a „13”-nak az első kislemezdala. A banda minden várakozás ellenére ismét feltámadt a gaztól teljesen benőtt fekete sírjából. Egyúttal ez az első olyan számuk az eredeti énekessel, Ozzy Osbourne-nal (őt tényleg nem kell külön bemutatni), amely a „Reunion” (1998) című koncertalbum óta készült ebben a felállásban. Azon a lemezen Ozzy, Tony Iommi gitáros, Geezer Butler basszusgitáros és Bill Ward dobos vette fel a „Psycho Man” és a „Selling My Soul” című dalokat. A kislemez digitális változatban, MP3-ként 2013. április 19. óta elérhető az Amazon oldalán.
A klasszikus Black Sabbath újraegyesülése és az első, Ozzyval készülő stúdióalbum bejelentése a „Never Say Die!” (1978) óta sok régi rajongót megörvendeztetett, akik az elmúlt évtizedben a legendás bandát már többé-kevésbé leírták. Nagy csalódást viszont az okozott, amikor kiderült, hogy az eredeti dobos, Bill Ward szerződéses bonyodalmak miatt nem vesz részt a „13” felvételein és a készülő koncertturnén. Vendégzenészként az amerikai Brad Wilk (Rage Against the Machine, Audioslave) ugrott be helyette, aki a „God Is Dead?”-en brutális dobolással nagyon meggyőzően végzi a dolgát, így Wardot nem is hiányolod túlzottan, bár az már most egyértelmű, hogy ez egy „hibás” újraegyesülés.
A „God Is Dead?” megjelenése után – hiszen ez az első jele annak, hogy a doom metal úttörői új életre keltek – az a legnagyobb kérdés, hogy a „metálvének” egyáltalán képesek-e még legalább megközelítőleg azon a művészi szinten új zenét írni, mint egykor, amikor szakterületük fő újítói voltak, s emiatt joggal számítanak a heavy metal legfontosabb úttörőinek. A válasz, amely minden szkeptikust nagyon meg fog lepni – különösen azokat, akiket Ozzy az elmúlt évtizedben vállalati kilengéseivel keményen felbosszantott és elriasztott –, igen. A Black Sabbath a 21. században Rick Rubin retró produkciójának, főként azonban a két vén motoros, Iommi és Butler agyafúrt szerzői és hangszeres fogásainak köszönhetően úgy szól, mintha ismét a hetvenes évek közepén járnánk.
Már a rettentően kifejező cím és a szellemes borító – atomrobbanással és Friedrich Nietzsche német filozófussal, aki egykor, mielőtt az elmeállapota – feltehetően a szifilisz miatt – erősen megromlott, kimondta a híres mondatot: „Isten halott” – sejteti, hogy a „doom” és a „gloom” mesterei visszatértek a hangzásbeli gyökereikhez. A sötét, posztapokaliptikus, szinte már morbid hangulatot Iommi brutális és összetéveszthetetlen gitárfrázisa vezeti be, és a szám elejétől a végéig megmarad, vagyis az egész teljes feketeségbe van burkolva. Ozzy éneke, ahogy az dukál, paranoiásan gonosz, főleg a „God Is Dead” refrénben. Az ismétlődő, de hangulatában erős központi motívum után egy szarkasztikus színezetű szakasz következik, ahol némi gitár- és basszusgitár-improvizáció is hallható.
A Black Sabbath az igencsak masszív „God Is Dead?” című dalban úgy szólal meg, mintha épp most kelt volna ki a sírjából, megépítette volna az időgépet, és visszautazott volna a hetvenes évekbe, amikor a végső nyughelye még friss volt. Ha a „13” többi dala is legalább nagyjából eléri a „God Is Dead?” színvonalát, 2013 az egyik leghihetetlenebb, váratlanul jól sikerült és szórakoztató zenei visszatérés ünneplésével fog telni.
Felállás
Ozzy Osbourne – ének
Tony Iommi – gitár
Geezer Butler – basszusgitár
VENDÉGZENÉSZ:
Brad Wilk – dob
Producer
Rick Rubin
Számlista
1. God Is Dead?
