Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Parsons, Alan
Kiadó: Arista Records
Megjelenés: 1993
Játékidő: 59:36
Értékelés: 4.5/5
1990-ben, a nagyratörő »Freudiana« rockopera megjelenése előtt, Alan Parsons billentyűs-producer és Eric Woolfson énekes alkotói szakítása után felbomlott a kultikus prog/pop rock csapat, a The Alan Parsons Project, a két zenész pedig külön utakon indult tovább. A rutinos producer Alan Parsons – akiről kevésbé köztudott, hogy rendes billentyűs, fuvolás, basszusgitáros és gitáros is, énekesként is rejtett potenciál van benne, bár a háttérvokálozást leszámítva egyetlen The Alan Parsons Project albumon sem vállalt énekes szerepet – 1993-ban indította be szólókarrierjét: számos rendkívül tehetséges alkalmi zenésszel fogott össze, velük vette fel első lemezét, a »Try Anything Once«-t. Páran a »Freudiana« rockoperát tartják Parsons bemutatkozó albumának, de ez nem igaz, hiszen az egyenrangú projekt volt Woolfsonnal közösen, akinek szólódebütjeként is gyakran – szintén tévesen – emlegetik a lemezt.
A »Try Anything Once« lemezen Alan sok tekintetben megújított formában vitte tovább egykori zenekarának stílusát, vagyis hidat vert a progresszív rock és a melodikus rock/AOR közé. Ehhez a The Alan Parsons Project régi munkatársa, a skót basszusgitáros/gitáros Ian Bairnson és a dobos Stuart Elliott mellé – aki az utolsó TAPP albumon, a »Gaudi«-n (1987) is játszott – olyan neveket csábított maga mellé, mint a Manfred Mann’s Earth Band egykori énekese, Chris Thompson, a The Mindbenders és a 10cc egykori gitárosa/énekese, Eric Stewart, aki Paul McCartney-val való korábbi együttműködéséről is ismert, az Ambrosia énekes-gitárosa, David Pack, valamint a Duran Duran egykori kísérőénekesnője, Jacqui Copland. A „Re-Jigue” című instrumentális szimfonikus hangszereléseiben filharmonikus zenekar is közreműködött. Az egyes számok éteri hangszerelései éppúgy tartalmaznak szimfonikus és jazzes, mint rockos elemeket, miközben néhány szerzeményből végig érezhető a TAPP „Stereotonomy” és „Gaudi” albumainak, valamint a »Freudiana« projektnek az öröksége, vagyis szintetizátorszőnyegből bőven akad.
A »The Three Of Me«, a fennkölt nyitószám – amilyeneket Mr. Parsons mindig is imádott, és amelyben a fenséges szimfonikus hangszerelések uralkodnak – főénekeseként az amerikai David Pack villog, tökéletes AOR-os énekstílusával. A »Turn It Up« is igazi melodikus rock csemege: a legendás Chris Thompson bravúros éneke, éteri szintetizátorhullámok a háttérben, ízléses gitárjátékkal körítve. Itt Alan régi cimborája, Bairnson is megmutatja magát, hatalmas basszusvonalakkal, a hipnotikus refrén pedig a lehető legintenzívebb hangulatról gondoskodik. A »Wine From The Water«, amelyben Eric Stewart veszi át az énekes szerepet klasszikus angol, régi vágású előadásmódjával, a meghatározó éteri hangszerelésnek köszönhetően úgy szól, mint valami elfeledett TAPP szerzemény. Eric, aki amúgy nagyon jó gitáros, a »Try Anything Once« lemezen kizárólag énekesként szerepel. Érdemes megemlíteni, hogy Bairnson gitárszólói – bár az egyes számokon belül többé-kevésbé rövidek – ujjnyalogatóan jók.
A jazzes és elektropop-rockos hibrid »Breakaway«, amelyben főleg Richard Cottle villan meg erőteljes szaxofonmenetekkel, a kelta haditáncként ható »Jigue«, a pasztorális hangulatú »Dreamscape« és a zenekari hangzású »Re-Jigue« mellett a lemez négy nagyon szilárd instrumentális száma közé tartozik. Alan szerzőként java részt éppen ezeken az instrumentálisokon próbálta ki magát, a lemez többi dalának megkomponálását a közreműködőkre hagyta. A zenekari hangszereléssel megbolondított »Mr Time« egy teljes nyolc perces power ballada, Jacqui Coplanddel a főhangon, és sikeresen bizonyítja, hogy a női vokál korántsem elképzelhetetlen Parsons hagyományos zenei világában.
Az »I’m Talkin’ To You«, amelyben énekben ismét Pack ragyog, újabb kiváló hibrid prog rock és AOR között, amely a nyolcvanas években kétségkívül komoly slágerpotenciállal bírt volna. A »Siren Song« című éteri ballada, Stewarttal a főszerepben, a korábbi TAPP számokat idézi, amelyeken Eric Woolfson volt a főénekes. Érdekes, hogy Mr. Parsons a szövegekben még a balladáknál is igyekezett kerülni a nyálas szerelmi érzelgősség minden nyomát, ami az AOR balladák többségére általában jellemző. A TAPP albumokkal ellentétben, amelyek mind koncepcióalbumok voltak, ezúttal a szövegekben nincs nyoma koncepciónak, bár többségük a vallás és a túlvilági élet reményének kérdésével küszködik. A »Back Against The Wall«, amelyben Chris Thompson ismét bebizonyítja, miért tartozik minden idők legjobb prog/pop rock énekesei közé, nagyon jó választ ad arra, mi történne, ha a TAPP és a Manfred Mann’s Earth Band zenei világát keresztezné valaki – tiszta tökély, slágerpotenciállal. A záró power ballada, az »Oh Life (There Must Be More)« fennkölt szimfonikus hangszereléseket és remek Pack-énekteljesítményt tartalmaz, vagyis az epikusan melodramatikus hangulat végig garantált, így szinte ideális lezárása a lemeznek.
A »Try Anything Once« logikus stílusbeli folytatása volt a The Alan Parsons Project fenséges örökségének, és még ma is megszólítja a progresszív rock lágyabb válfajainak minden rajongóját, akinek nem idegen a melodikus rock kifinomultsága. Mr. Parsons első szólólemezén rendkívül sikeresen alkalmazkodott a kilencvenes évek új produkciós kihívásaihoz, és a Try Anything Once zenei tartalma – bár a nevéből elhagyta a „Project” szót – a hosszú évek óta ápolt hagyomány tökéletes, hibátlan folytatása. A lemezre szinte semmi rosszat nem lehet mondani, ráadásul az énekes feladatokat is gyakorlatilag ideális módon osztották el, így az album szünet nélkül fenntartja a hihetetlenül intenzív összhangulatot.
Felállás
Alan Parsons – szintetizátor, akusztikus gitár, basszusgitár, fuvola, háttérvokál
Ian Bairnson – szintetizátor, basszusgitár, gitár, pedal steel, háttérvokál
Jacqui Copland – ének, háttérvokál
Richard Cottle – szintetizátor, szaxofon
Andrew Powell – basszusgitár, szintetizátor
Stuart Elliott – szintetizátor, dob
David Pack – szintetizátor, gitár, ének
Jeremy Parsons – gitár
filharmonikus zenekar – együttes
Graham Preskett – síp, mandolin, hegedű
Eric Stewart – ének
Chris Thompson – ének
Producer
Alan Parsons
Számlista
1. The Three Of Me
2. Turn It Up
3. Wine From The Water
4. Breakaway
5. Mr Time
6. Jigue
7. I’m Talkin’ To You
8. Siren Song
9. Dreamscape
10. Back Against The Wall
11. Re-Jigue
12. Oh Life (There Must Be More)
