Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: EWOK
Kiadó: Kapa Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 45:04
Értékelés: 4.1/5
A digitális és az analóg keveredésének vonzereje úgy tűnik, még tovább erősödött. Szlovénia is érzi ezt a vonzást. Régi és új, az előző évszázad és az új évezred, szintik és jó öreg dobok (nem samplerek)… Az EWOK is elkapta ezt az izgalmas új elektronika–rock fúziót, amelyet talán éppen a Radiohead tökéletesített a Kid A-val. Nem állítom, hogy a két zenekar végeredménye bármiben hasonlítana egymásra, de a rokon megközelítés megmarad. A szlovén zenei életben egy másik friss trend, hogy egyre több afféle szupergroup alakul – idén például láttuk a Werefox debütalbumát, amely a Psycho-Path, a Lollobrigida, a Sphericube, a Bekko és a Manul tagjaiból jött létre. Az EWOK is biztosan egészen sajátos szupergroup. Teljesen ismert nevek alkotják a szlovén alternatív színtérről – Milan Jerkič énekes (ex Intimn Frizurn), Miha Šajina billentyűs (és DJ, Moveknowledgement) és Luka Kuhar dobos (Na lepem prijazni). Ezekből a zenészekből (a fent említett stílusvízióval) született tehát az EWOK, a „Mr. Pacman” és a „Street Lights” kislemez, majd a No Time debütalbum.
Nehogy félreértés legyen – az elektronikus zene és a rock fúziója önmagában is nagyon lazán használt címke. Ha a No Time lemezének kontextusába helyezzük, egyenesen túl tág. Mondhatom ugyan, hogy az egész lemezt gyors techno ritmusok hatják át, olyan szintihangzások, amelyek könnyen azonosíthatók ezzel az elektronikus műfajjal, őrülten dallamos vokális harmóniák, szinte már kísérleti 8 bites minták… De megint túl általános vagyok, pedig mindez igaz. Az EWOK ugyanis ezeket az ismert dolgokat (egy csipetnyi hiphoppal és rockos, sőt punkos hozzáállással) olyan eszeveszett csomagba csomagolja, ahol a rockesztétika találkozik a modern elektrós színtérrel.
Mégis hangsúlyozni kell, hogy a No Time elsősorban táncos lemez. Nehéz nem megadni magad a zenéjének, nehéz racionálisan, mélyen elmerülve hallgatni. Talán éppen ezért nehéz valamiféle komoly zenekari filozófiáról beszélni. A dalok ugyanis könnyen szolgálhatnak zavartalan „háttérzenéül”, ami máskor negatívum, de ebben az esetben egyáltalán nem – az EWOK zenéje így is annyira intelligens, olyan átgondoltan és megfontoltan készült, hogy érezni: minden a helyén van, nagyon tudatos okkal. Ez például nagyon meglátszik a feszültségfokozásokon, amelyek nem a diszkókban megszokott fajták, hanem az igazi (poszt-/alter-/bármi-rockos) rockerek – mint például az „Are You Ready” című dalban. Talán a legérdekesebb, hogy némelyik rész még a progresszív rockra vagy a jazz fusionre is emlékeztet, főleg a „Crunch” középső billentyűs betétje. Talán a Na lepem prijazni zenéjének hatása az előző század 70-es éveinek aranykorából, a progresszív rock / jazz-rock érából?
Maguk a szövegek alapvetően elég „bulizósak”, de rengeteg városi beütéssel, ami lehetővé teszi, hogy a célközönség, a mi generációnk azonosuljon velük, a zenekarral. Ez mégis a mozgás zenéje, az energia zenéje (és energiából a No Time albumon egy egész atomerőműnyi akad), az ösztönös érzelmeké is. Nem törekszik arra, hogy okos legyen ott, ahol nem illik okosnak lenni. A „kevesebb több” elve ezen a téren is működik, főleg ha az ösztönökről, a késztetésről és az őserőről van szó.
Az EWOK ezért olyan zenekar, akit élőben nem szabad kihagyni. Ha az energia már a lemezről sugárzik, nincs kérdés, hogy ilyen tapasztalt zenészek át is tudják ültetni a színpadra és a tánctér előtt álló közönségre. Mert a színpad előtti tér éppen a lemez hihetetlen táncolhatósága és dallamossága miatt pontosan azzá fog válni. A No Time-ot ezért mindenhol hallgatni fogják. És ez a „mindenhol” térben és időben is érvényes – az utóbbit biztosan szakítasz majd rá a No Time kedvéért.
Felállás
Milan Jerkič – ének
Miha Šajina – billentyűs hangszerek, hangmanipuláció
Luka Kuhar- dobok
Számlista
1. Street Lights
2. No Kick Party
3. Are You Ready
4. Booty
5. Don’t Stop
6. Beatapril
7. Crunch
8. Finacolada
9. Mr. Pacman
10. Religion Didn’t Do a Thing
