Előadó: My Bloody Valentine
Kiadó: Pickpocket Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 46:32
Pontszám: 4.7/5
Az elmúlt 22 évben jócskán történt korszakos dolog az alternatív zenei színtéren. Elsősorban ez lett az az időszak, amikor az alternatív rock igazán beférkőzött az átlaghallgatók tudatába – ezt leginkább a Nirvana érte el, de előtte már az R.E.M., a The Cure és mások is sokat dolgoztak érte. Egy csomó új műfaj született, a post-rocktól a blackgazeig (a shoegaze és a black metal keveréke). Eszelős mennyiségű album jelent meg, amelyek áttörik a lassan haldokló, a kapitalista piac nyomása alatt senyvedő zeneipart – a Pumpkins Siamese Dreams-étől az OK Computeren és a Radiohead Kid A-ján át egészen a tavalyi visszatérőkig (akik saját területükön úttörők), a Soundgardenig és a Godspeed You! Black Emperorig, a King Animallel és az ‘Allelujah! Don’t Bend! Ascend!del. A Radiohead például az In Rainbows-zal a „fizess, amennyit akarsz” lehetőséggel forgatta fel az internetes zenepiacot. Fontos kiugró alkotásból van még bőven. De ezekben az években talán egyetlen lemezt hiányoltak a legjobban az adott színtéren. Ebben a jó két évtizedben ugyanis nem jelent meg a shoegaze úttörői, a My Bloody Valentine harmadik albuma – annak a bandának a harmadik lemeze, amely 1991-ben (az alternatív zenei színtér amolyan sorsfordító évében) kiadta a felejthetetlen Lovelesst, ezzel lefektette a shoegaze alapjait, és valódi kultuszt épített maga köré.
A My Bloody Valentine egyébként már évekkel ezelőtt újra összeállt néhány exkluzív fellépésre, de ebből nem lett semmi konkrétabb. Erre csak tavaly került sor, amikor Kevin Shields végre bejelentette, hogy az új MBV-album 2012 vége előtt megjelenik. A zenekar ráadásul egy rakás dátumot is meghirdetett erre az évre (a januári londoni koncertről szóló beszámolót elolvashatjátok ITT), ahol azt is jelezték, hogy az új lemezt is játszani fogják, úgyhogy a teljes shoegaze-os közösség biztos volt benne, hogy Kevin Shields ezúttal nem téved (többször is bejelentette már a banda harmadik albumának megjelenését, és ezek az ígérgetések 1996 óta húzódnak; a Lovelesst is több mint két évig vették fel, mert Shields egyik stúdióval sem volt elégedett, több tucatnyit cseréltek le, amitől a Creation Records kiadó majdnem csődbe ment). A zenekar új weboldalt is feltett a netre, amelyen egyelőre csak annyi állt, hogy hamarosan megnyílik – új tartalommal és webshoppal. Shields azt is bejelentette, hogy az album ingyen lesz elérhető. 2012 végéig tehát az oldal rengeteg frissítést kapott. Shields biztos jót mosolygott magában, miközben nézte a forgalmat a weboldalán. Mert január 1-jén, az új nap első órájának első percében még nem volt ott az album. Az internet alternatív zenével foglalkozó szegmense persze megőrült, Shieldst már akasztófára, máglyára, guillotine alá küldték… de röviden – Shields végül nem húzta két évvel az egész ügyet, és sokkal kegyesebb volt a rajongókhoz. Az m b v című album, a My Bloody Valentine harmadik stúdióalbuma 2013. február 2-án jelent meg. Csakhogy abban a pillanatban, hogy a zenekar frissítette az oldalt, amelyen az új lemez is megjelent, az teljesen összeomlott. Akkora volt a roham, hogy a szerverek nem bírták a forgalmat, és órákra lehetetlenné vált az album elérése. A tény tehát egyszerű – hatalmas volt a felhajtás ez a lemez körül.
Maga az album, amely teljesen új kilenc dalt tartalmaz, nagyjából három részre oszlik: egy úgynevezett Loveless 2 részre, egy Bilinda Butcher-részre és egy záró, mai My Bloody Valentine-részre. Ezt az érzést a felosztásról már az első hallgatás után megkaptam. Az első három szám – „she found tomorrow”, „only tomorrow” és „who sees you” – egész biztosan úgy hat, mintha a Loveless keletkezésének idejéből származna. Nincs olyan érzésed, hogy most születtek volna, hanem nagyon hasonló recept szerint készültek, mint a Loveless dalai. Valamivel kevésbé dallamosak, illetve kevesebb bennük az a „catchy” pillanat, ami a zenekar második lemezét annyira díszíti. Ettől függetlenül a produkció nagyon más, talán valamivel érettebb is, és itt válik el leginkább az olyan számoktól, mint például a „Loomer”, a „Sometimes” és a „Soon”. A gitárok nem olyan élesek, a basszusfrekvenciák nem lépik túl a zaj alsó és felső határát. Azt, hogy Kevin Shields ebben a 22 évben megváltoztatta a producerkedés módját, az első két album remasterei is bizonyítják – Shields tavaly adta ki őket.
A következő dalhármast Bilinda Butcher jellemzi. Egyfajta átmeneti fázist képviselnek a zenekar Loveless-korszaka és az új korszak között. Bilinda hangja nagyon is az előző évtizedet idézi, ugyanakkor ezek a számok kísérletezőbben, inkább inkoherensen vannak megszerkesztve, de ugyanakkor abban a stílusban, amelyet Shields ezekkel a más gitárfogásokkal, ezzel a lebegő, torzított háttérrel kutat, és amelyet Bilinda valamilyen módon követ, másrészt viszont még mindig próbál megtartani egy szólóvonalat. Mindenesetre ez a trió – „is this and yes”, „if i am” és „new you” – elmozdulás az előző, dallamosabb hármastól és a Lovelesstől. Az idő és a hang, a múlt és a jelen, két hangzás és két viszonyulás között kapkod. És bár emiatt inkoherensnek hat, időrendben mégis összeköti az első és az utolsó dalhármast.
Az „in another way”, a „nothing is” és a „wonder 2” többé-kevésbé az, amire ilyen régóta vártunk. Valami új, valami friss, valami… túlmutató. Persze jó hallgatni a Lovelesst és annak számos másolatát, a végén még egy „Loveless 2” albummal sem lett volna semmi baj – sokaknak ez sokkal jobban tetszett volna, mint a tényleges új lemez, vagyis az m b v. De éppen ez a három szám bizonyíték arra, milyen merész Kevin Shields a hangzásformák kutatásában. Kísérletező helikopterhangok, a tremolókarnál messzebbre merészkedő effektek, torzítás és reverse reverb, Bilinda hangja, amely kilép abból, amiben a legjobb, kilép valamiféle komfortzónából, és kipróbálja magát nem konvencionális hangokban és énekstílusokban. Kevin Shields legalább minimális szinten még mindig megtart valami popos dallamos felhangot, de tényleg csak minimális mennyiségben, talán éppen csak annyit, hogy az új dolgokat még összekapcsolhassuk a korábbiakkal. A trió, különösen az utolsó „wonder 2”, mégis drasztikusan más, mint az előző hat szám, és nem csak abban, hogy nagyobb a kísérletezés, hanem stilisztikailag is nagy lépést tesz egy másfajta hangzásbeli út felé. Ez tulajdonképpen a legokosabb döntés, amit Kevin hozott – a Loveless ebben a stílusban a tökéletességet jelentette, ezért valami újjal kellett próbálkoznia.
Az ének, és vele a szöveg is, az egész albumon megint többé-kevésbé erősen elmosódott, ahogy azt a My Bloody Valentine-nál persze megszoktuk; nehéz kivenni, mit is énekel valójában Bilinda, illetve Kevin. Egy anekdota szerint Kevin Shields azt mondta, hogy csinál egy weboldalt, ahol értékelni fogja a dalszövegek kisilabizálására tett kísérleteket, amelyek olyan gyakran (és igen különböző formákban) felbukkannak az interneten. Gyakran hangsúlyozta már, hogy az ének leggyakoribb értelmezései közelében sincsenek az igazi szövegnek. Ez még egy plusz titokzatosságot ad a zenekarnak, amely arra kényszeríti a hallgatót, hogy többször is meghallgassa, ezzel pedig lehetővé teszi, hogy felfedezze a zenekar végtelenül mély hangzásvilágának eszelősen nagy számú mintázatát és rétegét.
Érdekes, hogy Kevin Shields csak két számban énekel, és ez nagy kár, mert éppen ez a két fantasztikus hang, Bilindáé és Shieldsé hozta el a My Bloody Valentine-nak azt a sajátos báját, ami talán az m b v-ről hiányzik. Nincs meg az a lágy báj, amit két álmodozó hang, egy női és egy férfi ad, ami önmagában nem rossz, főleg ha Shields éppen ettől akart elszakadni, de úgy érzem, az m b v-n éppen ez hiányzik a legjobban, még az emlékezetesebb, „catchy” dallamoknál vagy az album nagyobb koherenciájánál is jobban. Az is igaz, hogy Bilinda és Kevin kapcsolata már nem olyan, mint volt (és talán soha nem is lesz; hiszen egy pár voltak), ami szintén közrejátszhat abban, hogy hiányoznak a közös részek.
Az M b v nem Loveless. És ez így van jól. A Loveless egyszerűen tökéletes volt, a tökéletességet pedig lehetetlen túlszárnyalni. Kevin Shields ezért az m b v-nél azt választotta, hogy mindenekelőtt más lesz, és nem csinál Loveless 2-t, pedig az lett volna talán a legkönnyebb. Az m b v ettől még megtartja mindazt, ami a My Bloody Valentine-t díszíti – az örök fejlődést, az örök hangzásbeli kutatást, az örök vívódást azon, hogy pop- vagy kísérletező zenekar legyenek-e, hogy szerezzenek-e rajongókat, vagy inkább elkergessék őket. Az m b v a zenekar logikus következő lépése, de nem fogja megváltani a bandát a (talán örök) Loveless-dicsőségtől. Megérte várni, vagy sem, az m b v itt van.
Felállás
Kevin Shields – ének, gitárok, basszusgitár
Bilinda Butcher – ének, elektromos gitár
Colm Ó Cíosóig – dob
Deb Googe – basszusgitár
Producer
Kevin Shields
Számlista
01 she found now
02 only tomorrow
03 who sees you
04 is this and yes
05 if i am
06 new you
07 in another way
08 nothing is
09 wonder 2
