Szerző: Urban Bolta
Előadó: Top Stripper
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2013
Játékidő: 50:05
Pontszám: 3.5/5
Top Stripper? Kik ezek? Még néhány hónapja is gyakorlatilag teljes homályban működött ez a ljubljanai banda, aztán februárban az elsőlemezes bemutatkozással és az Oto bar-beli promóciós koncerttel gyorsan megtalálta a helyét a Szlovéniában az utóbbi években igencsak élénk underground hard rock színtéren. A neten nem sokat lehet megtudni róluk. A Rockolution romjain jöttek létre, amelyre néhányan talán emlékeztek: frontemberük, Jimmy egyszer fellépett egy kereskedelmi tévé tehetségkutató műsorában. Azóta viszont sok víz lefolyt a Dunán, a Rockolutin feloszlott, a hamvaiból pedig új formáció nőtt ki, a Top Stripper. A srácok három-négy évvel idősebbek, és gazdagabbak néhány felbecsülhetetlen tapasztalattal, de még a tapasztalatoknál is nagyobb szerepe van a szorgalomnak és az (úgy tűnik) remek csapatszellemnek, amelyek a fiatal kollektíva viszonylag rövid működése alatt egy „High Heels Avenue” című debütáló lemezben csapódtak le.
Miniszoknya, magas sarkú, egyik kézben whisky, a másik karban dögös lány – a Top Stripper a nyolcvanas évek hard rock kicsapongásának filozófiáját követi. Mi lehetne szebb, mint Los Angelesben játszani félmeztelen lányokkal teli közönség előtt, és rocksztárként élvezni a gondtalan életet? – teszi fel a kérdést az album során az ötös, amely a látszólag agyonrágott témák ellenére hangzásban nem a tipikus kaliforniai hard rock iskolát követi, hanem egy csipetnyi blues illatával fűszerezte meg a műfajt. Az eredmény remekül ízlő keverék, amely kiemeli az együttest az Alpok napos oldalán működő hasonló bandák tömegéből, amelyek megnyilvánulásában nincs egy szemernyi saját gondolat sem, csak a generikus glam rock sablonjába vannak beleöntve. A Top Stripper a „High Heels Avenue” debütalbummal bizonyítja, hogy a műfaj kifulladása ellenére is meg lehet találni a saját helyet a nap alatt, legalábbis ami a szlovén zenei közeget illeti. A mottójuk – „The soul of blues, the heart of rock n’ roll” – átkozottul jól leírja őket!
A srácok kétségkívül a Guns N’ Roses és a Mötley Crüe típusú hard rock óriásokat hallgatva nőttek fel, ami hallatszik az ütősebb nótáikon, a Girls és az LA City esetében: utóbbi nyitó riffjénél különösen beugrik a Sweet Child O’Mine (G n’ R) hasonlósága. Jure Demšar szólógitáros nem is titkolja, hogy Slash az egyik zenei példaképe. Az album nagy részét ennek ellenére valamivel igényesebb szerzemények alkotják (erről egyébként már a számok átlagos hossza is tanúskodik – öt-hat perc), amelyek a vokális akrobatika és a gitáralapok játékával pontosan a fej közepébe találnak! A Gone With The Train megvan benne minden Top Stripper-ismertetőjegy: Jaša Šaban vokális gálaelőadása, nyugodt hangszeres alap, amelyre rálibbennek a gondolataink egészen a vadnyugat végtelen prérijéig, és energikusabb csúcspontok, ahol a gitárok és a dinamikus ritmusszekció is ráfekszik a gázra. Jaša hihetetlen! A hangja erős karizmát hordoz, ezért a szerkezeti vázban rendkívül fontos szerepet kap: a Gone With The Train és a Cryin’ Over Love dalokban már a belépőknél a kompozíció központi pillérévé válik, ami énekeseknél igen ritka jelenség. Jaša vokális akrobatikájától és attól a veleszületett érzékétől, ahogy a verseket ráhelyezi a hangszeres alapra, maga David Coverdale sem szégyenkezne a legjobb éveiben! A hangulatépítés és a déli amerikai vidék szagával való félszeg kacérkodás alapján a Top Stripper egyértelműen az amerikai rockiskola gyermeke, a gitárjáték „ZZ Top-os” blueszsarmja miatt pedig időnként nagyon emlékeztet a Cinderella egyedi hangzására (a „Long Cold Winter” és a „Heartbreak Station” albumok korszakára), azzal a különbséggel persze, hogy ők nyers rockhangszerekkel, billentyűk nélkül játszanak.
A szépen kerek, hét számból álló csomaghoz még két bónuszdal csatlakozik. A teljesen akusztikus Daisy Darlin’ és Cold Comfort a Mr. Big To Be With You balladájának receptjére készült, egyértelműen a női szívek (és a test más részei) meghódításának szándékával, a csupasz hangszerelés pedig még egyszer előtérbe tolja Jaša kifinomult érzékét a vokális interpretációhoz, ezúttal a többi tag erősebb vokális támogatásával.
Az album gyenge pontja a produkciója. Igaz, a Top Stripper egy hard rock együtteshez képest rengeteg figyelmet fordít a fokozatos hangulatépítésre az ősi rock’n’roll hangzás rovására, ez mégsem mentség arra, hogy a gitárjaik úgy szólnak, mint a ártatlan kis méhecskék. Világos, hogy egy album kiadása pénzbe kerülő projekt, amit egy pálya elején álló banda nehezen engedhet meg magának, ezért a produkció felszínességét nem lehet felróni nekik, még kevésbé az album szegényes kinézetét (szó szerint, fizikai értelemben).
A Top Stripper a „High Heels Avenue” albummal bebizonyította, hogy kreatív hozzáállással még mindig lehet frissen és játékosan szóló produktumot létrehozni. Világviszonylatban talán tényleg nem, de a szlovén underground hard rock színtéren kétségkívül kellemes színfolt a kissé egyedi blueses megközelítésükkel. A srácokat szétfeszíti a sok ötlet, és biztosan így lesz, hogy a tapasztalatok segítségével a jövőben még nagyobb karriersikerekké fejlesztik a tehetségüket. Csak kitartsanak a kijelölt úton.
Felállás
Jaša Šaban – ének
Jure Demšar – szólógitár
Miha Majcen – dob, ütőhangszerek
Rok Rožmanec – ritmusgitár
Rok Pavlin – basszusgitár
Számok listája
1. Girls
2. Gone With The Train
3. Crazy Child
4. LA City
5. Hot Stripper
6. Cryin’ Over Love
7. Do You Think It’s Easy
8. Daisy Darlin’ (bonus)
9. Cold Comfort (bonus)
