Előadó: Vsemogočni mlin
Kiadó: Radio Študent
Megjelenés: 2013
Játékidő: 51:04
Értékelés: 3.9/5
Ha a szlovén zenei színtér valamelyik erősebb műfajában tényleg erős volt, akkor az biztosan a jazz fusion. És nem csak akkor, amikor még Jugoszlávia része volt – a mai színtér is felmutatott, és még mindig felmutat néhány igazán sajátos zenekart, amely kilóg a hazai és a nemzetközi átlagból. Sőt, magán a műfajon belül is kiemelkednek, mert túllépnek a tipikus jazzes technikásságon és stilisztikai ódivatúságon. A mai bandák közül így biztosan eszünkbe jut a már feloszlott Miusow Quartet, a Moonlight Sky legújabb reinkarnációja, a Feedback, a Lolita, bizonyos mértékig a Zmajev rep és így tovább. 2010-ben aztán napvilágot látott még egy ilyen zenekar demókiadványa – a Human Playingsé, amely ezt követően (címe Demo; a RockLine-recenziót ITT találod) már nem sok életjelet adott magáról. A feltámadáshoz azonban a zenészeknek nem csupán egy debütalbum kellett. Új énre volt szükségük, és így született meg a Vsemogočni mlin.
Bár a felállás nem változott (Kristijan Armeni maradt a gitáron, Luka Smole a basszusgitáron, Jernej Kersnik a dobon és Rok Zalokar a billentyűkön, utóbbi viszont ezúttal nem énekel, a Demo lemezen még ő volt az énekes), a zenekar új irányvonala azonnal hallható. A banda ugyan továbbra is a műfaj (laza) keretein belül mozog, de az összhatás teljesen más. Fejlődésről vagy evolúcióról is nehéz lenne beszélni (bár az persze biztosan van), hiszen a teljes személyiség (és vele a hangzás) gyökeresen megváltozott, amit a névváltás is tükröz.
Úgyhogy felejtsd el a Human Playings nevet és a Demo lemezt, még ha a banda és a „debütalbum” is szuper volt. A zenekar igazi első nagylemeze most az Arbitrarij.
A banda még az album hivatalos megjelenése előtt két „kislemezt” tett meghallgathatóvá – a „Goba” és a „Deževje” című dalokat. A választás tökéletes volt: ez a két szám ugyanis valószínűleg a leginkább kiemelkedik, a legönállóbb, és egyben túlmutat a tipikus jazz fusionön. A „Goba” valószínűleg dallamossága és megjegyezhetősége miatt, no meg azért, mert kilép a technikai darálásból, és valódi nyomai vannak a kísérletezésnek, a generikus skálákon kívüli gondolkodásnak. Utóbbi egyébként még inkább a „Deževje” terepe, amely főleg a merészebb hangzásbeli kifejezésre koncentrál, ugyanakkor teljesen atmoszférikus, ezért talán még dallamosabb, pontosabban dallamosan melankolikus. A „Deževje” ugyan nem dönt gátakat, hiszen nem okoz áradást, de mindenképp üdvözlendő példa a kiemelkedő számra. A „Goba” és a „Deževje” talán azért is került előtérbe, mert hát ők a lemez legkomolyabb dalai.
A Vsemogočni mlin tagjai ugyanis nem veszik magukat teljesen komolyan (már maga a név is belső poénként született a tagok között). Erre persze rögtön felhívja a figyelmet a leírás, amellyel a zenekar bemutatkozik: „A Vsemogočni mlin egy aggregát. Folyamatos őrlés, mindenből és mindig. [..] Ha címkét kérnél tőlük, azt motyogják majd, hogy »jazz-rock«, de ezen a címkén ne keress használati utasítást. […] És legyen ennyi igaz: ez a malom nem ad lisztet.” Az egész album (a „Deževje” és a „Goba” kivételével) valami laza, már kissé szemtelen energiával van átitatva. A zenekar ugyanis gyakran „zappásan” lubickol kvázi-jamek és kissé nevetséges, rajzfilmes dallamok között. Rengeteg a hirtelen hangulatváltás, ami néha zavaró lehet, de a banda nyilván azt akarja megmutatni, hányféle ritmust, hangulatot és hasonló trükköt (például érdekes átmeneteket) tud egyetlen dalba belezsúfolni – ami egy (talán időnként kissé generikus) jazz(-rock) fusionhöz általában illik. Mégis több az üdvözlendő eltérés a generikustól, még ha nagyon egyszerűek is – a gitáreffektek használata, amelyeket a műfajban máskor nem használnak (legalábbis nem ilyen gyakran; ezek az effektek különösen akkor tűnnek ki, amikor a gitár átveszi a hangulatteremtő szerepet, és nem csupán rockos adalék ebben a fusionben), a konstrukció helyett a destrukció, érdekes kis részletek, amelyek néha egyáltalán nem illenek a dalokba, de ez leginkább azért van, mert olyan jók. Morzsa tehát bőven akad egy potenciális erényhez.
A Vsemogočni mlin mindenesetre őröl. Megőröl egy csomó már ismertet, hozzátesz egy csipetnyi sajátosat, és kiköpi az Arbitrarij című lemezt. Persze a nép éhes, és még többet akar. Az Arbitrarij jó kezdet, de a molnárinasság még csak most kezdődött. Egy dolog azonban biztos: a Vsemogočni mlin sok mai Don Quijotét visz a hátán, akik ugyanebben a műfajban alkotnak.
Az albumot („fizess, amennyit akarsz” alapon) le is töltheted a következő linkről: http://vsemogocnimlin.bandcamp.com/
Felállás
Kristijan Armeni – gitár
Luka Smole – basszusgitár
Jernej Kersnik – dob
Rok Zalokar – billentyűk
Produkció
Rok Zalokar, Matej Doljak és Matej Čelik
Számlista
1. Goba
2. Izlet v neznano
3. Na pergamentu je pisalo
4. Deževje
5. Ulična podenj
6. Mravljice brez kril
7. Silos
8. Zimsky
