Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Pretty Maids
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 52:24
Értékelés: 4.5/5
A Pretty Maids nem viccel. A hosszú életű dán melodikus hardrockerek 1981 óta dacolnak az idővel a színtéren, és a rockzene szilárdan megbecsült nevei. Áttörést hozó albumaik, a „Future World” és a „Red, Hot And Heavy” a hard rock szerelmesei szemében kultikus klasszikusok.
A Pretty Maids a pályafutása során mindig feltekerte a hangzást, az évek alatt pedig egyre keményebb arcát mutatta. Azok közé a rockbandák közé tartozik, amelyek a hangzásban élesen előretolt riffekkel már a határt súrolják, ahol egyre egyértelműbb a kacérkodás a metal bibliájával. Hasonlóan megolajozott hangzása van például a német Pink Cream 69-nek, amely egy hónappal korábban jelentette meg új stúdióalbumát. A Pretty Maids mérgesen felcsavart feszültséget tart fenn, amely drámai színházi csúcspontjait olyan tételekben éri el, mint a „Hooligan” vagy a címadó „Motherland”.
Azzal, hogy a Pretty Maids átszerződött a Frontiers Recordshoz, és megjelent a „Wake Up The Real World” (2006), a zenekarnál valamiféle új tavasz kezdődött. Nemcsak arról van szó, hogy a kiadó újra közelebb hozta őket a világ szélesebb közönségéhez, az ok főleg az egyszerű felismerés, hogy a Pretty Maids ma jobb hangszerelő és jobb zenész, mint valaha. Mindennel tisztában vannak, stúdióban és azon kívül is, bújócskának nincs helye. Annak a fiatalnak a megszállottságával alkotnak, aki épp csak betöltötte a 20-at, és úgy akarnak bizonyítani, mintha a zenekar karrierje még csak most indulna.
A „Pandemonium” című albummal a Pretty Maids megmutatta, hogy érett fejjel is képes újabb kiváló lemezt letenni az asztalra. A tökéletes csiszoltságának köszönhetően minden fronton remek fogadtatásra talált. A banda tudatában volt a végeredmény minőségének és nagyszerűségének, így biztosan akadt némi lámpaláz, amikor újra beléptek a stúdióba, hogy felvegyék az utódját. Hogy a kreatív kötelékek kémiája és a remek dalszerzői forma 2012-ben és 2013-ban is megmaradjon, úgy döntöttek, hogy a hangzás kialakításához ismét a tapasztalt producert, Jacob Hansent hívják segítségül, aki a „Pandemonium” (2010) történetének fontos szereplője volt.
Az eredmény egy újabb kiváló stúdiómunka. Nemcsak hogy az új album megtartotta elődje, a „Pandemonium” színvonalát, de minden kiélezett sötétsége mellett még nagyobb dallamos hozamot kínál nála. Annak ellenére, hogy nincs rajta egyetlen olyan hipnotikusan fertőző szám, mint a „Little Drops of Heaven” az előző lemezen (a „Motherland” dalai közül ehhez a „Sad To See You Suffer” kerül a legközelebb), az új album az összdallamosság terén még intenzívebb és még határozottabb. Ezért a dalok közötti ingadozás ebben az elemben csökkent, és a „Motherland” egy hajszálnyival kidolgozottabb egységességgel dicsekedhet, mint az elődje.
Tizenkét új dalról van szó (a rövidebb „Confession” nélkül, amely előjátékként lassan építi a hangulatot a „The Iceman” bejárata előtt), optimális felszereltséggel. Tetőtől talpig. Mindenben, amit a Pretty Maidstől elvárunk. Ez pedig a dallamosság és a izzóan felcsavart ütőerő kompakt, szilárd szorítása, amelyet Ronnie Atkins összetéveszthetetlen, szenvedélyes vésetű, egyedi hangja koronáz meg utánozhatatlanul.
Morten Santager rendes taggá válása tovább erősítette a kapcsolatot a gitárriffek és a billentyűk között, ezzel pedig a zenekar hangszerelői erejét is. Bár a gitárfal a „Motherland” lemezen is rendkívül vastag, a billentyűk ugyanígy drasztikusan előtérbe kerülnek, és a hangszerelésben hatásosan mélyítik a lemezen végigkígyózó sötét hangulat vadságát. A billentyűk a hangzásvilág figyelmének jelentős részét magukhoz ragadják, különösen a „Fool Of The Nation” című dalban, a már említett, gonoszkodó „Confession” című előjátékban (ez gond nélkül elférne King Diamond valamelyik borzongató lemezén), majd a záró „Wasted” vagy az „I See Ghosts” esetében.
A Pretty Maids a hangszerelés mestere. Pontosan tudja, hogyan kell felépíteni egy dalt, hogy teljes gőzzel robbanjon. A versszakban a gitárfrázisok általában „meglapulnak”, és ilyenkor Ronnie Atkins a hangjával „besurran” az abszolút előtérbe, aki az átélt előadásmódjával a lemez egyetlen pontján sem hagy cserben. A háttért ilyenkor a billentyűk csábító kulisszája és a kifinomultan elhelyezett akkordok adják. Ezt követi a refrén előtti igazi riffcsapás, amely a dalok refrénjeiben a pompázatos csúcspont felé tart. Az így „megvasalt” dalok pillanatok alatt a bőröd alá másznak, és pontosan ez a céljuk. Az üzenetek kifejezetten hitelesen hatnak, vagyis a Pretty Maids tudja, hogyan kell a költészetet az egyes dalok előadásának valódi atmoszférikus háttérével megerősíteni, mint az „I See Ghosts”, a „Mother Of All Lies”, a „Bullet For You”, a „The Iceman” és a „Sad To See You Suffer” esetében.
A „Motherland” egy újabb kiváló Pretty Maids-album. Az intenzitása egy pillanatra sem lankad. Rendkívül sötét kiáltvány. Annak a sötét állapotnak a kiáltványa, amelybe a liberális kapitalizmusba vetett vak hit juttatott minket. Sötétebb a már amúgy is sötét elődjénél, ugyanakkor több benne a dallam. A mesterek mesterek maradnak. Rutin, tapasztalat, önbizalom. Egyetlen melléfogás nélkül. Reméljük, hogy a Pretty Maids új tavaszának története még sokáig nem ér véget!
A Pretty Maids új, „Motherland” című albumát már megvásárolhatjátok itt:
Felállás
Ronnie Atkins – ének
Ken Hammer – gitár
Morten Sandager – billentyűk
Allan Tschicaja – dob
Rene Shades – basszusgitár
Produkció
Jacob Hansen
Számlista
1. Mother Of All Lies
2. To Fool A Nation
3. Confession
4. The Iceman
5. Sad To See You Suffer
6. Hooligan
7. Infinity
8. Why So Serious
9. Motherland
10. I See Ghosts
11. Bullet For You
12. Who What Where When Why
13. Wasted
