Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Helloween
Kiadó: Sony Music
Megjelenés: 2013
Hossz: 60:13
Értékelés: 4/5
A Helloween új albuma, a »Straight Out Of Hell« világosabb hangulatú, mint elődje, a »7 Sinners« (2010)! Ismét hagyományosabb stílusban született, így azonnal elégedetté teszi a zenekar minden rajongóját, akik azt követelik a Helloweentől, hogy a banda jól ismert jegyeit hordozó, tipikus lemezt tegyen le az asztalra, minél kevesebb stílusváltással, vagy egyáltalán nélkülük. A »Straight Out Of Hell« pontosan ilyen. Megtartja az új idők modern, megtekert metalprodukcióját, hangszerelésében viszont ismét a régi iskolára, a klasszikus Helloween-albumok bevált örökségére támaszkodik.
A Helloween nem hoz zenei forradalmat az új lemezen! Szorgosan és rutinosan zsonglőrködik azokkal a fordulatokkal, amelyeket gazdag pályafutása során már számtalanszor felkínált a híveknek. Ami nagyjából a »Rabbit Don’t Come Easy« (2003) óta állandóan változik, az csupán az albumok hangulata. Itt vannak az „árnyalatok”. A produkció keménysége nem csökkent, a Helloween most is kompromisszumok nélkül élezi a fogát. Az album nem hagy olyan sötét benyomást, és hiányzik belőle a »thrashy« kontúr is, amely a nagyon dühös »7 Sinners«-re jellemző volt. Ennek az érzésnek az oka főleg a négy egyszerűen megkomponált dalban keresendő: World of War, Far From The Stars, Straight Out Of Hell (ez egyébként azonnal bizonyítja, miért köti a Gamma Rayt és a Helloweent örök vérszerződés, a metalos testvériség jegyében), valamint a Make Fire Catch The Fly és a Burning Sun refrénjei. Ez az a hagyományos tortaszelet, amely időtlen idők óta végigvonul a Helloween örökségén, és az új albumon ismét hangsúlyosabb. Itt-ott felbukkannak a »Happy, happy Helloween…« dallamok, amelyekkel az album éppen annyira van megszórva, hogy lerágottságuk ellenére se idegesítsenek, aztán ott vannak a tercekben »teletűzdelt«, ultraszonikus sebességű gitárfutamok, és a dupla lábdob mérgező dübörgésére épülő dalok. Felturbózott európai power metal tehát!
A Helloween viszont a power metal-zenekarok trilliójával ellentétben ma jogosan ismételheti önmagát, jobban, mint bárki más a műfajban! Végül is ők az európai power metal fő megteremtői. Ez menti meg őket azokban az években is, amikor köztudott, hogy a zenekar zenei fejlődése már lezárult. Az 1994 és 2001 közötti kiváló albumokból álló »tetrapak« volt a zenekar utolsó kreatív rúgása, sokak számára pedig egész karrierjük kedvenc szakasza.
A »Straight Out Of Hell« tartja a zenekar kiadványainak magas minőségi mércéjét. A nyitó Nebataea mini-epikus metalszvit, olyan kompozíciótípus, amely a bevált középúton halad a dallamos fülbemászóság (refrén) és a motívumok összetett sorakoztatása között; mondhatjuk, a Time Of The Oath klasszikus új időkre szabott változata. Az új együttműködés Mathias Ulmerrel a billentyűkön megtartja a szimfonikus elem hangszerelésbe építésének jelentőségét. Helloween-állandó, amelyet az új időkben evolúciósan a maximumig fokoztak. A Waiting For The Thunder hasonló, kissé nyugodt billentyűs motívumot használ a refrénben, amely a klasszikusok – az If I Could Fly vagy az As Long As I Fall – mintájára megragadóan, bevált módon hat. Bevált. Rutinos. Gyújtó hatású! Kiválóan működik a balladás Hold Me In Your Arms is, amelyet különösen kivételesen drámai refrénje emel a csúcsra.
Hadd fűszerezzem még! Olyan pontok, mint a két mini-epikus metalkompozíció, a Nabataea és a záró Church Breaks Down, a Burning Sun hangszerelésileg remekül mozgalmas középső hangszeres része, továbbá az ébresztő Live Now!, valamint a már említett kiváló ballada, a Hold Me In Your Arms, minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a power metal veteránjaiból az új időkben sem fogy ki a szellemes töltet!
Van néhány »virágszál«, amit könnyen ki lehet hagyni. Az első a tipikusan »queenes« Wanna Be God, a második a szarkasztikus Asshole, amely a régebbi Helloween-dalok, például az Anything My Mama Don’t Like vagy a The Game Is On mellett kevésbé szórakoztató, bár megőrzi hitelességét, egy újabb bevált, ezért tipikusan »helloweenes« húzás . De mint mondtam: két kihagyható szám, amely időt rabol.
A »Straight Out Of Hell« olyan album, amely sokszínű és dinamikus eseményfolyamot kínál! Bár ezek az események előre kiszámíthatók, egyáltalán nem unalmas. Ezt a mozgalmasságot a Helloween többnyire rutinnal éri el! Vagyis a megszokott kulcs szerint. Önmaguk és a Helloween-zenét szerető, a változásokat nem kedvelő megrögzött közönség iránti szolgalelkűségben a Helloween hatékonyan őrzi a metal úttörőjeként megbecsült pedigréjét, amely alkotói munkásságának érett korszakában sem lanyhul. A »Straight Out Of Hell« a »Gambling With The Devil« (2007) mellett a legjobban kicsiszolt és kifejezésében legkiforrottabb »post-The Dark Ride« korszakbeli Helloween-album.
A »Straight Out Of Hell« albumot már megvásárolhatod itt:
Felállás
Andi Deris – ének
Michael Weikath – gitár, vokál
Sascha Gerstner – gitár, vokál
Markus Grosskopf – basszusgitár, vokál
Daniel Löble – dob
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Matthias Ulmer – billentyűs hangszerek
William „Billy” King – vokál
Olaf Senkbeil – vokál
Ron Deris – vokál
Produkció
Charlie Bauerfiend
Számlista
1. Nabataea
2. World Of War
3. Live Now
4. Far From The Stars
5. Burning Sun
6. Waiting For The Thunder
7. Hold Me In Your Arms
8. Wanna Be God
9. Straight Out Of Hell
10. Asshole
11. Years
12. Make Fire Catch The Fly
13. Church Breaks Down
