Lemezkritikák

Ez az album számomra elsőrangú meglepetés! Amikor a kezembe került, csak legyintettem: „Ah, megint egy csicsergő power metalos Avsenik-banda!” Főleg a tipikus power metalos borítóból ítélve. Egyáltalán nem sietettem betenni a CD-lejátszóba.

Strapping Young Lad? Jaj, de még mennyire: a metál őrült tudósa, vagyis a metál szétcsúszott doktora, Devin Townsend! Ki ne ismerné? Az ipar egyik legbátrabb lénye és egyben a zeneipar legnagyobb különcei közé tartozik, amit sajátos,…

Amikor Keith Emerson, a billentyűk varázslója feloszlatta a The Nice-t, az egyik legjobb proto-prog zenekart, mert azok túl szűkössé váltak rendkívüli tehetségének, pontosan tudta, hogy teljesen új zenei kalandba vág bele. És amikor az…

Anthony Phillips minden bizonnyal a Genesis egyik legtöbbre becsült egykori tagja. Bár az a hangzás, amelyet Ant már a Genesisben töltött első napjaitól ápolt, a punknak köszönhetően akkoriban kereskedelmileg hanyatlóban volt, őt ez a…

A Shark Island visszatért! Ki mert volna erre számítani? Valószínűleg sokan közületek, ahogy én is – aki az ilyen esetekben időnként kénytelen vagyok „visszamenőleg” képezni magam –, nem értetek rá megismerni ezt a bandát, amely már…

Három évvel a mesteri debütalbum, a „Voyage of the Acolyte” (1975) megjelenése után, egy évvel azután, hogy otthagyta a Genesist, amely már nem támogatta újító zenei ötleteit, Steve Hackett kiadta a „Please Don't Touch”-ot, az első igazi…

A briliáns „Heavy Traffic” (2002) után nagyon várták az utódját. A „The Party Ain't Over Yet” is tipikus Status Quo-album! Megvannak rajta a jellegzetes Quo-hozzávalók: a verhetetlen Parfitt/Rossi páros „Quo boogie drive”-ja, a klasszikus…

Talán az egyik legnehezebb kritika az életemben! Nem mintha nem akarnék írni róla! Épp ellenkezőleg! Ez az album annyira tökéletes, hogy semmilyen szöveggel nem lehet a végére járni! Ezért több mint 5 hónapot adtam neki, hogy valahogy…

A „Simplified” tulajdonképpen nem igazi Simply Red-album, amelyet a zenekar meglévő diszkográfiájában stúdióalbumként lehetne besorolni. Valójában régi dalok és slágerek válogatásáról, kompilációjáról van szó, amelyekhez Hucknall négy új…

A legendás osztrák banda húsz évvel a feloszlása után újra összeállt, és végre új albumot is felvett! A No Bros korántsem zöldfülű a zenei világban: négy kiváló lemezt adott ki a nyolcvanas években, és ugyanebben az évtizedben a néhai…

A „Vox In Excelso” egy konceptalbum, amely a templomos lovagrend keresztesei történelmi szerepének rejtélyeire és ellentmondásaira épül (középkori lovag-szerzetesek, akiknek az első pápa, aki a templomos rendet kitalálta, engedélyt adott,…

Maga a hangzás és az új album kidolgozottsága is túltesz a dán „power” metalosok, az Evil Masquerade korábbi munkáin. Az Evil Masquerade olyan dalokat írt, amelyeken vörös fonal húzódik végig, a motívumok és a témaváltások kidolgozottak, és…

A Vengeance, amelyet 1983-ban Arjen Anthony Lucassen gitáros (ma az Ayreon progresszív rockbanda feje) alapított, visszatér egy „heavy rock and roll” lemezzel, igazi, hagyományos, nyolcvanas évekbeli iskolával.

Ez az egyedülálló amerikai énekes, aki 1999 óta a dán melodikus hard rockerek, a Royal Hunt frontembere, és a prog rock legendákkal, az Artensionnel való együttműködéséről is ismert, a 2001-es „Earth Maker” albuma után megjelentette annak…

A zseniális, de addig meglehetősen titokzatos gitáros, Steve Hackett a Genesis tagjai közül elsőként vágott bele a szólókarrierbe, és rögtön az elején bebizonyította a zenei közösségnek, hogy sokkal több puszta gitárvirtuóznál. Steve…

Az utolsó nap, a nagy-britanniai turné utolsó koncertje! 2005. október 22-ét írunk (a CD „bookletében” hiba van, mert 1995. október 22-i dátumot tüntettek fel). A londoni Astoria teltházas, összesen 2000 elkötelezett fej szorong benne. Alig…

Az a fickó, aki néhány éve Postojnában lépett fel John Lawton énekes (ex – Uriah Heep, ex-Lucifer's Friend) kísérőzenekarának tagjaként, és a tiszteletreméltó Lawtonnal már összesen 4 albumot vett fel, elismert stúdiógitáros.

Hitelesen élő felvétel, teljesen kisimítatlanul! Axel második élő lemeze az 1995-ös „Made In Germany” után, ez is Németországban készült. Ezúttal a bochumi Zeche csarnokban, idén májusban. Fantasztikus élő lemez.

A „Black Moon Pyramid” albumig tartó korai időszakban Axelt szerencsétlenül a német Ritchie Blackmore-ral azonosították. Az említett lemezt követően viszont minden újabb albumával kiharcolt magának egy kis újabb helyet a nap alatt

Az új, ezúttal egylemezes „live” Dio-CD, amely eredetileg DVD-n jelent meg, gyakorlatilag azonnal a felvétel után, három évet várt, mire helyet kapott egy hagyományos audio CD-n is. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a klasszikus…

Az angol Steve Newman ötödik albuma bebizonyítja, hogy egyszerűen ideális helyzet, ha az ember multi-instrumentalistaként van megáldva, saját stúdiója van, és úgy írhatja a zenét, ahogy akarja, anélkül, hogy a többi tagnak kellene…

Kiadó: Island Records / Atlantic RecordsMegjelenés dátuma: 1970. 12. 10.Produkció: Robert Fripp & Peter SinfieldHossz: 42.30 percMűfaj: Progressive RockÉrtékelés: 9.5/10 1970 közepén a King Crimson még mindig igencsak kényes…

A sas fel- és leszállásáról szóló legenda láthatóan még nem ért véget! Az N.W.O.B.H.M. napjait túlélt veteránok úgy tűnik, működésük minden évtizedében gondoskodnak a szeretett sasukról szóló saga újabb részéről. Így most megkaptuk a…

A „Walking On H2O” a Mind's Eye harmadik albuma, és négy év után az első! Frissítsük fel gyorsan a dolgokat. A zenekar vezetője a billentyűs és dobos Daniel Flores, aki a Mind's Eye új albumának legtöbb szerzeményéért is felel. Tapasztalt…

Egy újabb zenekar, amely nem mai csirke (története 1984-ben kezdődött), és hosszú szünet után új albummal jelentkezik. Michael Voss (Casanova, Demon Drive) és Axel Kruse (Jaded Heart) tavaly nyáron ismét egyesítette erőit, és feltámasztotta…

A Surveillance a melodikus hard rock brit képviselője, különlegességük pedig Lee Small énekstílusa. Ő nem is titkolja, hogy kacérkodik a legendás Glenn Hughes megoldásaival. Lee remekül bánik a soulos, kanyargós dallamvezetéssel, amely…

Az Empire kiadja a „Trading Souls” (2003) utódját! Ez az a zenekar, amely felkelti majd a késői Black Sabbath összes rajongójának figyelmét, vagy ha kicsit felületesen foglalom össze, mindazokét, akik szeretik a „sabbathos” albumokat,…

A „Moonmadness” a Camel negyedik, és egyben utolsó olyan albuma, amelyen még az eredeti, klasszikus felállás hallható (azaz Latimer, Bardens, Ferguson és Ward). Az instrumentális-konceptuális remekmű, a „The Snow Goose” (1975) után a…

A hetvenes évek vége felé, amikor a punkforradalom még a csúcson járt, és a zenei színtéren hétről hétre özönlöttek az új punk és new wave előadók, 1977-ben éppen ebben a közegben bukkantak fel a Café Racers, akik később Dire Straitsre…

Egy évvel a tökéletes lemezdebüt után a Dire Straits visszatért, és a bemutatkozó album igen méltó utódjával állt elő. Bár a „kritikusok” a Dire Straits legrosszabb albumaként bélyegezték meg, ez az állítás fényévekre van az igazságtól.

Knopfler és csapata ezen az albumon bebizonyították, hogy igazi nagymesterek! Öt szám van a lemezen: az egyik a zenetörténet leghihetetlenebb kislemeze, a második egy tizennégy perces mestermunka, a harmadik egy kislemez, amely valójában…

Erről az albumról könnyedén kijelenthetem, hogy a minőség felülmúlja a mennyiséget! Hét mesés szám, egyik jobb a másiknál. A harmadik lemezzel Knopfler átlépett a mesterművek korszakába.

Két autóbaleset, mumpsz és a Hysteria. Vajon mi köze van ezeknek egymáshoz? Def Leppard! A zenekar dobosa, Rick Allen, az akkor világ legsikeresebb rockbandájának tagjaként 1984 szilveszterén Sheffieldben autóbalesetet szenved, ami egész…

Hihetetlen, mi mindent kaptunk ettől a nagy zenésztől a pályája során, kezdve a Trapeze-zel (gyors tájékozódásként: ott játszott az egykori Judas Priest-dobos Dave Holland és a gitáros Mel Galley is, aki a nyolcvanas években a Phenomena…

Újabb ígéretes banda érkezik a hazai pályáról. A RattleSnake (szlovénul: klopotača, vagyis csörgőkígyó) azért sziszegte és csörgette be magát közénk, hogy odaüssön a szlovén mainstreamnek, megrázza, és a helyére tegye a dolgokat. A…

A legendás Wishbone Ash új albuma nagyon várt dolog volt, tekintve remek elődjét, a „Bona Fide”-ot (2002). A Wishbone Ash, amely érett korában egyértelműen új virágkorát éli, a „Clan Destiny”-n is tartja a bevett irányvonalat, így az új…

A Wishbone Ash a „Bona Fide” című lemezzel egy olyan albumot rakott le az asztalra, amely csak úgy kipattog a frissességtől, a dalok pedig azonnal belemásznak az emlékezetedbe, hiszen megvan bennük az a manapság már ritka erény, amit egy…

Ez durva elmozdulás az előző lemeztől. A gitár agresszív, a riffekben keményebb, mint valaha. Persze a fő ok a produkció, ami erősen eltakarta a billentyűk és a zenekari hangszerelések munkáját, ezzel együtt pedig Mike Pinella kivételes…

Harmadik albumuk megjelenése előtt a Jethro Tull a „Sweet Dream” és a „Witch's Promise” kislemezekkel már a korai progresszív rock egyik legsikeresebb és legígéretesebb csapatának számított. A „Benefit” az a számukra rendkívül fontos lemez,…

A „Benefit” a jobb produkció mellett elsősorban sokkal érettebb album az elődjénél. Ezen formálta ki a zenekar végleg a saját, felismerhető arculatát.

A „This Was” (1968) bluesos nyitánya után a Jethro Tull a „Stand Up”-pal hangzást és irányt váltott. Ez a blues elemeinek fokozatos elhagyását és a folk-hard rockos vizek felé fordulást jelentette,

Kiadó: Island RecordsMegjelenés dátuma: 1969. 7. 25.Produkció: Terry Ellis & Ian AndersonAz album hossza: 37.48 percMűfaj: Folk Rock / Blues Rock / Heavy Rock / JazzÉrtékelés: 8.0/10 A „This Was” (1968) bluesos kezdete után a…

Tony Levin az egyik első név, amely eszedbe jut a világon, ha basszusgitározásról esik szó: újításaival forradalmi lendületet hozott a basszusgitározás népszerűsítésében, a Chapman Stick esetében pedig főleg, hiszen Tony valójában részt…

A „This Was” a legendás Jethro Tull legelső albuma. Ekkoriban a Jethro Tull – ahogy az énekes, fuvolista és zenekarvezető Ian Anderson többször hangsúlyozta – „egy kis blueszenekar” volt. De rendkívül tehetséges blueszenekar,

„Annak ellenére, hogy a Jethro Tull csak a következő albumaival mutatta meg igazi zenei irányvonalát és teljes potenciálját, a „This Was” a „progresszív blues” rendkívül szerethető darabja, amely elsősorban kivételes egyediségével ragyog."

Kómosz a régi görögöknél a féktelenség és a kicsapongás istene volt. Hírhedt szertartásain számos buja orgia zajlott, többnyire mindenféle bódító szer hatása alatt, amelyek később az ókori Rómában is elterjedtek. Akárcsak apja, Dionüszosz,…

A „First Base” volt a legendás formáció első albuma, egyben a legnagyobb kereskedelmi sikerük is. Teljesen megérdemelten, hiszen a 70-es évek első felének egyik legjobb rock debütalbumáról van szó. Az album rendkívül ügyesen egyensúlyoz…

A „Roadworks” tulajdonképpen a Ten Years After első „live” CD-je, illetve a „One Night Jammed” (2003) című hivatalos bootleg után a második ilyen kiadvány. Koncertfelvétel a zenekar egyik 2004-es németországi fellépéséről. Valószínűleg…

Az az ember, akit a heavy metal egyik társalkotójaként jegyeznek, és akinek a zenéje nagy hatással volt a metal további fejlődésére Európában, és úgy általában a „power” vagy a szimfonikus „power” jelzővel illetett ág alakulására, a

A House Of Lords a „The¨Power And The Myth” (2004) című albumával tért vissza a színtérre, a modern hangzásvilág utánzásával próbálkozott és pénzt akart csinálni belőle, ez azonban nem jött össze, így a „World Upside Down” lemezen végre…

A tavaly feltámadt Mötley Crüe szintén tavaly vágott neki egy koncertturnénak, amely 2005 egyik legnézettebb turnéjának bizonyult. Ezt kétségkívül a rajongók nagy táborának köszönhetik, hiszen zeneileg a Mötley Crüe már régóta nem jelent…

Az a helyzet, hogy akinek van öt perce… Hát, hát… szóval a csodás multiinstrumentalista Akira Kajiyama és Joe Lynn Turner, a rutinos vén róka (ex – Deep Purple, ex Rainbow, ex- Y.J. Malmsteen's Rising Force, hogy csak a fontosabbakat…

A dolog korántsem rózsás, amikor bevonulsz a stúdióba albumot írni, és a zenekarban nincs olyan gitáros-énekes egy személyben, akit megáldott a sors azzal a ritka szerencsével, hogy mérföldekről felismerhető a játék- és énekstílusa. Az…

Ha figyelmesen hallgatod az olyan slágereket, mint a Photograph és az Armageddon It, rögtön világos, miért döntöttek úgy a Def Leppard tagjai, hogy főhajtást tesznek tinikori hőseik előtt, és lemezre veszik a YEAH! című feldolgozásalbumot.…

A Wishbone Ash kétségkívül azon zenekarok közé tartozik, amelyeket lehetetlen műfaji skatulyába gyömöszölni. A korai 70-es évek brit rockjának minden lehetséges oldalát felfedezték a zenéjükben, anélkül, hogy bármelyikhez szorosabban,…

A „Raging Silence” az Uriah Heep tizenhetedik stúdióalbuma, és az a lemez, amely az „Equator” (1985) nevű újabb kereskedelmi melléfogás, mondhatni bukás után visszaterelte a zenekart a régi kerékvágásba, és újra talpra állította.

A King Crimson legeszelősebb tagjának szólómunkái a „Side Three”-vel megkapták az epilógusukat: ez a tavaly indult trilógia harmadik, záró fejezete. A 2005 januárjában megjelent „Side One” és a 2005 júliusában kiadott „Side Two” után a…

A „Playing The Angel”, sorrendben a 11. stúdióalbum bizonyítja, hogy a Depeche Mode felnőtt, és a húsz évvel ezelőtti homokozós játékokat, amikkel akkor süteményeket formáztak, messze maga mögött hagyta. Hihetetlen, mennyire kinőtte magát…

A pályafutás stílusban és kereskedelmileg is legsikeresebb átalakulása után a Yes a „90125” felállásával folytatta, és természetesen megpróbált olyan új lemezt csinálni, amely a „90125” sikerét hajszolja

Képzeletben, vagyis ha mondjuk átutazó megfigyelőként odaállsz valahová az Atlanti-óceán közepére, a „Union” az a lemez, amely földrajzilag egyesítette a keleti és a nyugati Yest. Szóval hol is tartottunk?

Ian McDonald, a legendás multiinstrumentalista (jelenleg a 21 Century Schizoid Band tagja) első szólóalbuma csaknem húsz évvel a Foreignerrel megélt kétszeres platinás napjai és nagy kereskedelmi sikere után, pontosan harminc évvel a King…

A „Dobrodošli na dvor” a Mi2 ötödik stúdióalbuma, és tankönyvi példája annak, hol kellene ma állnia a szlovén rockszíntér „mainstreamjének”. A Mi2 hihetetlenül érett lemezt lőtt ki, amely az erőteljesen kifejező költészet és a hangszeres…

Az improvizáció szerelmesei, ez a ti lemezetek! A „Starless and Bible Black” a King Crimson egyik legkísérletezőbb és legújító szelleműbb albuma. A lemez legfőbb jellemzője, hogy két dal („The Great Deceiver” és „Lament”) kivételével szinte…

Kis lépések voltak, otthon, magánszórakozásra készítve... Ez az angol progresszív metal-nagyágyúk, a Threshold koncertfelvétele a Z7 klubból (Pratteln, Svájc) származik, és a „Subsurface” turné idején készült

Hogy felhívja a figyelmet új Icon projektjére, a két rocklegenda, Geoffrey Downes és John Wetton három hónappal az „Icon” stúdióalbum megjelenése után egy „Heat Of The Moment - 05” című EP-t is kiadott. Ahogy a cím is mutatja, az EP…

Ez a dán „melodic/AOR/hard rock” legenda „comeback” albuma; páran talán emlékeznek rájuk az 1984-es névadó debütalbumról, amelyet 1986-ban az „A Matter Of Attitude” követett, és akiket a dán Van Halenként emlegettek.

„Acoustic TV Broadcast” egészen más. Az Asia és az Icon „akusztikusan”. Mindenkinek, aki nem szereti a hosszú kritikákat, elöljáróban elmondom: a hangszeres kasztrálás az „Acoustic TV Broadcast” albumon az eltérő hangzás és a feltételes…

A svájci „hard rock” éllovasa, a Gotthard nyolc stúdióalbum és egy akusztikus live CD után végre kiadta az első igazi koncertlemezét, amelyet a „Lipservice”-turné utolsó napján, 2005. december 8-án vettek fel a zürichi Hallenstadionban,…

Az „Giuntini Project II” nevű lenyűgöző alkotás óta eltelt hét év után az olasz gitárvarázsló visszatér a harmadik résszel, a „Giuntini Project III”-mal. A felállást változatlanul hagyta

Az Ambition egy projekt. Miféle ambíció bújik meg mögötte, az ördög vigye el? Az az ambíció, hogy „a halálból” visszahozza a színpadokra a kiváló és elfeledett énekest, Tom Griffint, aki valaha a legendás pomp rockerek, a Trillion…

A „Giuntini Project I” (1994) megjelenése után Aldo Giuntini (a nevét egy olasz klasszikus zeneszerzőről vette fel, aki a múlt században élt, és a futurizmus képviselői közé sorolják) 1995-ben úgy döntött, folytatja.

Hihetetlen! Itt tényleg az AOR hard rock dallamosság „revivaljáról” van szó? Csak úgy ontják magukból a remek lemezeket. Ezúttal a Shadowman „Different Angles” című albumáról van szó, a zenekar két évvel ezelőtt debütált a „Land Of The…

A „Three Friends” az experimentális szimfonikus progrock mestereinek harmadik albuma, egyben az első konceptlemezük. A koncepció lényegét tekintve rendkívül egyszerű: három kezdetben elválaszthatatlan barát történetét meséli el, akik a…

A „The Snow Goose” konceptalbum-mestermű, amellyel a Camel alkotói csúcsára ért. Egyben a zenekar legérettebb munkája is, ahol a tökéletes zenei megvalósítás kivételes hangzásbeli szépséggel és remek koncepcióval párosul.

A Gentle Giant az „Octopus” albummal egyik legjobb művét hozta össze. A lemez az egyedi zenei ötletek teljes tárházát kínálja, amelyeket a zenekar mindig könnyedén megteremtett. Számos hangszer kiváló mestereiként és olyan zenei újítókként,…

Egy varázslatos estén, a „Nude” albumot népszerűsítő turné közepén, 1981-ben a Camel megállt Londonban, pontosabban a legendás Hammersmith Odeonban, és felejthetetlen koncertet adott. A felállásban akkor a két eredeti tag, Andrew Latimer…

Rögtön le kell szögeznem, hogy konceptalbumról van szó, amely a mindig rettenthetetlen és tévedhetetlen Sherlock Holmes egy újabb sikeresen megoldott esetén alapul (hja, már megint teli vagyok komplexusokkal). Ezúttal a baskerville-i…

Hm, ez a lemez az egyik legellentmondásosabb a metalban. Legalábbis 2004-ben mindenképp az. Az ember nem is tudja, hol kezdjen bele a kritikába. Minden pluszhoz tartozik egy mínusz. Vagyis az Iced Earth új albuma meglehetősen semleges…

Igen, ez az izzásig hevített, kőkemény hard rock a lehető legszebb formájában. A zenekarvezető és gitárvarázsló Nikolo Kotzev nem akart kétséget hagyni afelől, mit akar, így kompromisszumok nélkül látott neki a dolognak. Maga köré gyűjtötte…

Amikor már úgy tűnt, hogy az Iron Maiden az 1980-as évek első felében olyan mércét állított fel a heavy metalban, amelyet jó ideig senki sem tud majd túlszárnyalni, jött a Queensrÿche és a Fates Warning, akik megmutatták,

Ha a „Nursery Cryme” (1971) volt a Genesis első klasszikusa és az a lemez, amely végre meghozta nekik a megérdemelt figyelmet, akkor a „Foxtrot” még egy lépés előre a zenekar folyamatos fejlődésében, és a progresszív rock, sőt az egész…

A „Nursery Cryme”, a Genesis harmadik lemeze valószínűleg a banda történetének legfontosabb albuma. A progresszív rock egyik legfontosabb lemeze is egyben. Ezzel végre felzárkóztak a prog rock már befutott óriásai mellé, és elkezdődött…

Ez a kiváló német melodikus „hard rock banda” tényleg nem tud lazítani, és teljes gőzzel halad tovább az útján! Mióta az AOR Heaven gondos szárnyai alá kerültek, a Frontline következetesen folytatja a megkezdett utat, és a kiváló elődje, a…

18 évvel az utolsó stúdióalbumuk megjelenése után életjelet adtak: túlélték. Survivor, mi más. Az örökké forró tigrisszem (Eye Of The Tiger), az egyik dal, amelyet talán a legtöbbször használtak aláfestésnek akár tipikusan amerikai…

Nyers, vad és erotikus! A kemény kezű gitáros igazi, élő, klasszikus „gibson”-hangzást kínál a hard rockból. Közben jellegzetes hangján végig rendkívül átélten énekel. Kevés ilyen példa akad, hm, mondjuk Ken Hensley, hú, belegabalyodtam.

A Willowglass Andrew Marshall projektje, aki egyáltalán nem „tegnapi csirke”. Tapasztalt zenészről van szó, aki az elmúlt 20 évben különféle yorkshire-i helyi bandákban edződött. Az album j

A rock dédapja, Ian Gillan teljesen megérdemelten élvezi a „vén” éveit. A több mint 40 éves életművét a pasas újragondolta, és az újrajátszott klasszikusokat a „nagy buli” jegyében a stúdióban egy dual discre sűrítette, amit most…

A King Crimson teljesen újjászületve tért vissza a „pacsirtanyelvek aszpikban” című albummal. És ez a lehető legjobb értelemben igaz. Robert Fripp, aki ettől a lemeztől kezdve a zenekar vitathatatlan vezetője, az „Islands” (1971) című…

Az „Earthbound”, a zenekar első koncertalbuma, kétségkívül a lemezkatalógus legobskúrusabb darabja, tulajdonképpen afféle anomália. Bootleg-felvétel a Fripp/Burrell/Collins/Wallace-felállás utolsó napjaiból, és rendkívül rossz hangminősége…

Az „Islands” hangulatát tekintve a zenekar legmeditatívabb, legnyugodtabb albuma, amelyen Fripp elektromos gitárja kapja a legkisebb szerepet, a kalandos zenei megoldásokból mégsem spórol annyival kevesebbet, mint ahogy az King Crimson…

Gary Barden, a hard rock énekes, valószínűleg az MSG-ben (Michael Schenker Group) töltött évei miatt a legismertebb, ma pedig az újra összeállt angol hard rockerek, a Statetrooper frontembere. Két évvel ezelőtt kiadta debütáló lemezét,…

És akkor ketten maradtak… Amikor Phil Collins a „We Can't Dance” turné után kilépett a Genesisből, szinte senki sem számított komolyan arra, hogy a zenekar folytatja. A két pusztíthatatlan alapító tag, Tony Banks billentyűs és Mike…

A „We Can't Dance” turnéról származó második koncertkiadvány a „The Way We Walk – Volume One – The Shorts” (1992) után egyben a zenekar ötödik koncertlemeze, amely a hosszabb számaikat tartalmazza. Ezek azok a progresszív, komplexebb…

A „The Way We Walk - Volume One - The Shorts” a We Can't Dance turnén rögzített két koncertlemez közül az első, egyben a zenekar negyedik koncertalbuma. Többnyire rövidebb, kommersz dalok dominálnak rajta.

Az „Invisible Touch” (1986), a zenekar kereskedelmileg legsikeresebb albuma után a legendás csapat hosszabb szünetet tartott. Sokan úgy gondolták, hogy többé nem térnek vissza, főleg a Collins szólóelőadóként aratott óriási hírneve miatt,…

A „kettes” fényévekre van az „egyestől”, ugyanakkor fényévekre van a „Q2K” (1999) és a „Tribe” (2003) szomorúan hangzó örökségétől is.

Bekövetkezett az, amitől a zenekar régi rajongói a legjobban rettegtek. A Genesis az „Invisible Touch”-on végleg behódolt Collins szólókarrierjének, és az ő kísérő popbandájává vált. A 70-es évek egyik legjobb és legkreatívabb progresszív…

Igaz ugyan, hogy a Spock's Beard pályafutása során nem változik olyan drasztikusan, hogy a régi anyag élőben már ne érdekelné őket (ellentétben holmi kaméleon King Crimsonnal), mégis nyilvánvalóan nem akarják titkolni lelkesedésüket az…

Amikor megjelent a „Three Sides Live”, a Genesis harmadik koncertlemeze, a zenekar már a 80-as évek egyik leghíresebb és kereskedelmileg legsikeresebb csapata volt, miközben fokozatosan elszakadt hatalmas progresszív múltjától.

Az azonos című lemezzel a Genesis kellemesen meglepett mindenkit. Ha az „Abacab” (1981) zenei következetlensége és néhány átlag alatti dala miatt csalódás volt a progresszív Genesis rajongóinak többségének, a „Genesis” az együttes…