Előadó: Kajiyama, Akira & Turner, Joe Lynn
Kiadó: AOR Heaven Records
Megjelenés: 2006
Értékelés: 3/5
Az a helyzet, hogy akinek van öt perce… Hát, hát… szóval a csodás multiinstrumentalista Akira Kajiyama és Joe Lynn Turner, a rutinos vén róka (ex – Deep Purple, ex Rainbow, ex- Y.J. Malmsteen’s Rising Force, hogy csak a fontosabbakat említsük) régi barátok. 2005 márciusában, amikor Turner Japánban járt, és akkori stúdióalbumát, a „The Usual Suspects”-et népszerűsítette, adódott a lehetőség, hogy Turner visszaadja a szívességet Kajiyamának (Kajiyama közreműködött Turner stúdióalbumain, tagja volt Turner kísérőzenekarának is, legutóbb a „Slam” turnén). Így született meg végül ez a közös stúdióalbumuk.
Akira Kajiyamának láthatóan elég megírt anyaga volt, ehhez pedig konkrét énekhang kellett. Persze felesleges találgatni, hogy az anyag szigorúan, de tényleg szigorúan követi azokat az irányvonalakat, amelyeket réges-rég a Deep Purple tűzött ki, és amelyeket később új dimenziók felé vittek tovább olyan zenekarok, mint a Whitesnake, és különösen a Rainbow. Kajiyama elismert, rutinos és alaposan megizzasztott stúdiózenész, aki egyszerűen nem ismeri a hibát, és mivel a zenei szelleme láthatóan megszállottan a Deep Purple körül forog, ami egy japántól nem is meglepő, az anyag a „Fire Without Flame” lemezen is ebben a szellemben született. És ha valaki megfelelő énekhangot akar a híres Rainbow-varázslat felélesztéséhez, ott egyszerűen nem hiányozhat Joe Lynn Turner. Ebből a szempontból tulajdonképpen logikus választás volt.
Nem kell sokáig filozofálni. Turner persze megint bravúrosan énekel, és bizonyítja, hogy a hangja még mindig friss és élettel teli, és továbbra is zavartalanul élvezi, ahogy navigál a jól bevált, felismerhető „hard rockos” énekstílusában. A produkcióban a hangja ezúttal hihetetlenül tisztán szól, ami tulajdonképpen meglepő, hiszen a Hammond-orgona melegsége és a klasszikus Stratocaster-gitárhangzás mellett, a tipikus Purple/Rainbow-riffek közegében egy kicsit hangsúlyosabb, karcosabb hangszín, amit Joe Lynn képes kihozni magából, egyáltalán nem lett volna felesleges. Kajiyama bizonyítja zenei tehetségét abban, hogy megfejti Ritchie Blackmore gitárzseni titkait. Mindenesetre a gitárszólóival és a betoldott díszítő gitárközjátékokkal (például a Carnival Of Souls-ban), amelyek „barocco” elemeket is használnak. Ez utóbbi megfigyelés pedig a „Fire Without Flame”-et Malmsteenhez is közelebb hozza (pl. a félballadás Heart Against Heart). Kajiyama olyan alapos, amilyen csak a felkelő nap országának egy munkamániása lehet, aki teljes odaadással hű a Deep Purple örökségéhez. Elképesztően kiváló utánzó ez a Kajiyama!
A „Fire Without Flame” kompakt, egyenletes színvonalú dalokból álló album. Aki a Rainbow-ra esküszik, semmit sem veszít, ha kihagyja ezt a lemezt, hiszen a Rainbow-hoz való hasonlósága bizony zavaró lehet. Kiszámítható album, nem hoz semmi újat vagy avantgárdot. Turnernek a dalok felvétele biztosan teljes szórakozás volt. A hozzáadott „szintetizátorok” mindenesetre nem titkolják az AOR felhangjait, ami a késői Rainbow jellegzetessége is volt, és persze Joe Lynn Turner szólóalbumai sem titkolják ezt. Az album élő és meleg hangzást kapott, a már említett klasszikus „hard rock” hangzásokkal, amelyek mindenképp több mint kielégítik a klasszikus Deep Purple- és Rainbow-dalok minden rajongóját. Kajiyamát akár a Deep Purple is választhatná koncertturnéira, ha véletlenül még valaha úgy szeretnének szólni, mint annak idején, amikor köztük volt a mai „Spandexes” Robin Hood, Ritchie Blackmore (!!!).
Felállás
Joe Lynn Turner – ének
Akira Kajiyama – minden hangszer
Producer
Akira Kajiyama
Dallista
1. One Day Away
2. Fire Without Flame
3. Carnival Of Souls
4. Heart Against Heart
5. End Of The Line
6. Forever Changed
7. Bad Feeling
8. Looking For Trouble
9. Down And Dirty
10. License To Kill
11. Slow Burn
Az album hossza: 53:10
