Előadó: Toto
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2006
Értékelés: 5/5
Talán az egyik legnehezebb kritika az életemben! Nem mintha nem akarnék írni róla! Épp ellenkezőleg! Ez az album annyira tökéletes, hogy semmilyen szöveggel nem lehet a végére járni! Ezért több mint 5 hónapot adtam neki, hogy valahogy beleülepedjen a fülembe és az agyamba, de hidd el, egy ilyen lemezt egyszerűen nem lehet megfejteni! Még ha egy egész örökkévalóságig hallgatod is! Remélem, hamarosan cáfol meg valaki, de a melodikus hard rock terén a Toto olyan tökély, amellyel manapság keveseknek van esélyük felvenni a versenyt. Műfajilag tulajdonképpen besorolhatatlanok, a kiválóságuk önmagáért beszél, hiszen ezek a srácok bármilyen műfaji vízben hibátlanul összecsiszoltan és meggyőzően mozognak együtt. Így a „Falling In Between” is rendkívül változatos album a különböző zenei tartalmak összeolvasztását illetően. Változatos a produkciója és a hangulatok hirtelen (váratlan) fordulatai tekintetében is. Ennek következtében az új lemezt rendkívüli dinamika járja át.
A Toto lenyűgöző különlegessége, hogy öt zenészük is van, akik a hangszerükön való játék mellett egymásnak adogatják a vezető vokál szerepét, és nem csak dalonként váltva: egyetlen számon belül akár három különböző vezetőénekest is hallhatunk. Elképesztő, hogy mindezek a hangok mennyire illeszkednek, akár egy mozaik kövei, a Toto kifejezésmódjába. Az összes vokál teljesen természetesen szól, effektek mögé bújtatás nélkül, a hangzás meggyőző tekintélyével, csordultig melódiával, harmóniával és érzéki átéléssel!
Remélem, tévedek, de a „The Seventh One” megjelenése óta a Toto valahogy nem tudta megismételni a híres varázsát, amely megszakítás nélküli állandósággal ragyogna végig egy-egy, saját tollukból született albumon, olyan értelemben gazdagodva, hogy a lemez a különleges kémia nagyságát hordozná, amikor minden számot szétfeszít a zenekar által a zenei kifejezés során felvonultatott motívumképek életre keltésének valósága! Steve Lukather énekesként és vokalistaként a pályája során még soha nem szólt ilyen érettül, és nem emlékszem, hogy valaha is ilyen súlyos gitárriffeket püfölt volna, olyanokat pedig főleg nem, amelyek ennyire kifejezetten progresszív illatot árasztanának. Mindenképp igazságtalan lenne megkerülni a zenekarba visszatérő Bobby Kimballt, aki a mikrofon előtt továbbra is csúcsformában van. Az új Toto a Lukather/Kimball páros, a dobos/ütős Simon Phillips, az újonnan érkezett énekes/billentyűs Greg Phillinganes, a basszusgitáros Mike Porcaro és az énekes/billentyűs David Paich részvételével minden bizonnyal a Toto-pálya eddigi legerősebb, leginkább szikrázó felállásában működik.
Aha, és még egy különlegesség a borítón. Ez a Toto történetének egyik legszebb logója. Ez az első és teljesen felszínes észrevétel. Ha viszont megnézzük, mit kínálnak az illúziók, ha közelebbről szemügyre vesszük a logót, eljuthatunk egy második, kicsit mélyebb felismeréshez: a betűk egy arcot formálnak. Az új Toto-logó két „O” betűje a szemeket jelenti. Az első „T” a bal arccsontot és szemöldököt, a Toto szó második „T”-je pedig az orr és a jobb szemöldök szerepét tölti be. Egy kevés ártatlan fantáziával a booklet jobb széle pótolja a hiányzó jobb arccsontot.
Az album sokszínűsége miatt nem marad más hátra, mint egy hosszabb séta az egyes számokon át. Az albumot a címadó dal nyitja, olyasmi, amit a Toto pályája során még nem kínált. Progresszív metal zenekarok megszólalására emlékeztető, őrjöngő metal riffet hoz. A Lukather-riff fázistolt, szándékosan megtörő ritmusa a dal progresszív szellemének bizonyítéka, akárcsak a csibészes gitárarpeggio használata egyes átvezetéseknél. A billentyűk is ehhez igazodnak, és a „Falling In Between” már az elejétől fogva olyan hevesen, rohamozva lendül, mint egy kamaszos lázadás, mintha nem egy neves, rengeteg tapasztalattal a háta mögött álló zenekarról lenne szó, és mintha a Toto ennyi év után sem nőtte volna ki a hangszerek közti ugrabugrálást. A nyitás sokkoló! Műfaji kitérő a progresszív metal felé, amelyet az észak-amerikai zenekarok fejlesztettek ki. Áhh,.. egy kezdés, ami könnyedén belesüt a fülbe!!! Olyan nyitány, amely nemcsak a rajongóknak, de főleg a fiatalabbaknak is tetszeni fog. A következő szám teljesen más színtérre viszi a hallgatót! A Dying On My Feet „lustán” álmos, ringatózó „bluesy” motívummal nyit. A klasszikus zongora és Lukather gitárjának játékos összefonódását soul énekstílus jutalmazza, a csúcspont a dallamosan tökéletes refrén. A középső hangszeres rész teljesen megtöri a „blues soul” hangulatot! Ez a róka Lukather találékony, többharmóniás motívuma, ütősökkel és dobokkal erősen alátámasztva, amely az AOR legnemesebb elemeinek páratlan terepére lövi ki a hallgatót. Kivételes szám! A Bottom Of Your Soul az album leghosszabb dala. Rövidített változata kislemezként is megjelent. Tehát egy olyan szám, amelyre a slágerség terhe nehezedik. Hogy mennyire közelíti meg a Toto olyan slágereinek sikerét, mint az Africa, a Pamela,… majd az idő eldönti. Az előrefrén drámaian épül, majd klasszikusan kidolgozott, popos fűszerezésű refrénbe ömlik, amellyel a Toto szerzőileg tökéletesen bánik. A refrén varázslatos, többszólamú vokális harmóniáit Joseph Williams (a Toto egykori énekese), Jason Scheff és Steve Lukather hangja építi. Az ütősök és dobok egyfelől, a billentyűk másfelől alkotta kontraszt az az elem, amely a dal hangulatának varázslatos másságot ad. Az ütősök a fekete Afrikába lőnek ki, az éhezés és a nyomor földjére, a szöveg is ennek az aggasztó állapotnak az abszurditására utal, ami szégyene az egész civilizált világnak. A King Of The World ismét „feljebb kapcsol”. Klasszikus „hard rocker”! Végre eljutottunk idáig! Negyedik nekifutásra. Teljesen új élmény. Lukather megint feljebb tekerte a potmétert, és a gitár veszedelmesen vág át a betonon! Remek ugrás a lemez dinamikájában. Ismét egy „bluesy funky” folytatás következik a vokálok uralmával, amelyek közvetlenül elszánt refrént kínálnak, ami elsőre fülbe mászik. A dal a hangszeres középrészben újfent különleges, ahol mindehhez Ian Anderson (Jethro Tull) fuvolája is hozzáad. Főleg Steve Lukather szólójával közös játékban talált módon visz skizofrén idegességet a számba! A Simple Life lehűti a terepet. Az előtérben a zenekar akusztikus fogásai állnak, amelyek feloldják a lemez első felének feltöltött feszültségét. A atmoszféra fokozatosan erősödik, a szám pedig hirtelen rockosan szétfeszül. Épp amikor kiver a hideg veríték, a dalnak egyszer csak vége. Ti, ti csibész Toto! Következik a garázdán „heavy rockos” Taint Your World a háttérben húzódó orgonák melegével és „funky beattel”. Kifejezetten „funky groove” jellemzi a Let It Go-t, ahol Lukather gitárja ismét háttérbe húzódik, a szám pedig a dal középpontjában álló dallamos basszusvonal hullámán lovagol. Az album egyik legérzékibb kompozíciója kétségkívül az utolsó előtti szám, a Spiritual Man, egy gyengéd spirituális dal, amelyben a vokális harmóniák a „gospel” birodalmában olvadnak össze. Az ütősök különleges varázst visznek a számba, amely Tom Scott tenorszaxofonjának forró érzelmességén át robban ki. A Toto itt ismét körről körre mesterien fokozza a hangulatot, a légkör szüntelenül nő, egy csipetnyi kiszámíthatatlansággal. David Paich, Bobby Kimball és Greg Phillinganes vokális összefonódásai nemcsak grandiózus hangulatot teremtenek, hanem a szám felépítése több mozgásteret ad a „soul” improvizációnak is, amit ki is használnak. Az album igazán nagy dala! A záró No End In Sight a melodikus „hard rock” klasszikus sínein halad, egyszerűen szólva igazi lakoma az AOR „rock” rajongójának. Ez főleg a csiszolt refrénre igaz. A dalban van valami melankólia és vágyakozás. Az ártatlanul gyengéd zongorás nyitányt és Lukather gitárdallamát igazi átalakulás követi az ütősségben, a refrénen keresztül! A Toto az „Falling In Between” lemez legvégén tálalja a magas hard rock nyomást. Elszánt támadás a ritmikus tüzérségtől, erotikus gitárriffektől és a szintetizátorok grandiózus felcsapásaitól.
Amikor azt a mondást hallod, hogy lehetetlen egyetlen tettel egyszerre mindenkit kielégíteni, egyszerűen emlékezz a Toto-ra, aki ebben mindig határozottan megcáfol benneteket. Ahogy a No End In Sight című szám is mondja: a zenekar kiválóságának tehát még mindig nincs vége, nem látszik a vége! Legalábbis az olyan albumok megjelenésekor, mint a „Falling In Between”. A hangszeres középrészek tulajdonképpen ennek a nagyságnak a bizonyítékai. Improvizációs betétek ezek, olyan kifinomult remekséggel kidolgozva, hogy bárki számára elérhetők, miközben a számok megőrzik tökéletes „moulin rogue” jellegüket. Ha ehhez hozzávesszük a hangszerek és vokálok harmonikus összefonódásának remekül illeszkedő, kiváló dallamait, amelyek könnyedén fülbe másznak, a produkció makulátlanságát, az ütősökkel gondosan átszőtt gazdag ritmusvonalat, akkor szembe kell néznünk azzal, hogy a „Falling In Between” a Toto újabb tökéletes lemeze. Ők elvárások nélkül már annyiszor megcáfolták az albumaikkal a kritikusokat, és önmaguk állandó felülmúlásával túlszárnyalták a felülmúlhatatlannak tűnőt, hogy ez az én szövegem egyszerűen túl sok hézagot hagy. Ezek a hézagok csak azt bizonyítják, mekkora tiszteletet vívott ki magának a Toto a zenei örökségével, és hogy a „Falling In Between” nagy album, amelyben megvan minden lehetőség, hogy a rockzene klasszikus emlékművévé nője ki magát. A „Falling In Between” a 2006 téli lemezmegjelenések határozott csúcsa, valószínűleg pedig az egész 2006-os évé is. Ha a melodikus „hard rock” rajongója vagy, mindenképp be kell szerezned ezt az albumot a gyűjteményedbe. Olyan nagyságú lemez ez, amit egy örökkévalóságig hallgathatsz, és ha akarod, közben rengeteg különböző kritikát írhatsz róla.
Felállás
Bobby Kimball – ének
Steve Lukather – gitár, ének
David Paich – billentyűs hangszerek, ének
Greg Phillinganes – billentyűs hangszerek, ének
Mike Porcaro – basszusgitár
Simon Phillips – dobok, ütős hangszerek, programozás
Lenny Castro – ütős hangszerek
VENDÉGZENÉSZEK:
Joseph Williams – ének
L. Shenkar – ének
Jason Scheff – ének
Trevor Lukather – vokál
James Torme – vokál
Ian Anderson – fuvola
Steve Porcaro – billentyűs hangszerek
James Pankow – harsona
Lee Thornburg – trombita
Ray Hermann – tenorszaxofon
Tom Scott – tenorszaxofon
Produkció
Toto
Számlista
1. Falling In Between
2. Dying On My Feet
3. Bottom Of Your Soul
4. King Of The World
5. Hooked
6. Simple Life
7. Taint Your World
8. Let It Go
9. Spiritual Man
10. No End In Sight
Az album játékideje: 49:10
