Live – The Way We Walk – Volume One – The Shorts
Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Genesis
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 1992
Értékelés: 2.5/5
A „The Way We Walk – Volume One – The Shorts” a „We Can’t Dance” turnén felvett két koncertlemez közül az első, és a zenekar negyedik koncertalbuma. Többnyire rövidebb, kommersz dalok vagy inkább a legnagyobb slágerek uralják, például az „Invisible Touch”, az „I Can’t Dance”, a „Land Of Confusion”, a „No Son Of Mine”, a „Mama” és így tovább. Vagyis olyan számok, amelyek a három kereskedelmileg legsikeresebb albumukról származnak: a „Genesis” (1983), az „Invisible Touch” (1986) és az „I Can’t Dance” (1991) lemezekről. Sok progresszív, klasszikus Genesis-rajongót ez a válogatás nem fog kielégíteni, mert egyetlen dal sem szerepel rajta a progresszív korszakból, csak a legnagyobb pop slágerek. Akik nem bírják a Genesis kommersz arcát, azok inkább válasszák a turné másik koncertalbumát, a „The Way We Walk – Volume Two – The Longs” (1993) lemezt. Mindenki más viszont élvezheti a Genesis lehető legkommerszebb változatának felvételeit, azét a zenekarét, amely akkoriban saját hitelessége árán tette boldoggá az „MTV-generáció” tagjait, és játszi könnyedséggel töltötte meg a stadionokat világszerte.
A dalok kivitelezése, ahogy az ilyen zenei perfekcionistáktól és mesterektől elvárható, kiváló. A számok többsége úgy szól, mintha stúdióban játszották volna el őket, annyira hűen követik az eredeti változatokat, a legtöbbjük élőben mégis jobb. Elsősorban a Rutherford és Stuermer urak által hozzáadott gitárszólókat illeti dicséret. Különösen igaz ez a „No Son Of Mine” (We Can’t Dance, 1991) szólójára, amely valóban elsőrangú, míg a „Jesus He Knows Me” (We Can’t Dance, 1991) stúdióverziójában egyáltalán nincs gitárszóló, itt viszont tisztán hallhatjuk. Érdekes a „That’s All” (Genesis, 1983) változata is, ahol a gitár jóval torzabb, mint a stúdiófelvételen, és ettől az egész dal még szerethetőbb lesz. Még ha a szólókat nem is számítjuk, a gitár ezeken a koncertfelvételeken általában jól kivehető, sokkal jobban, mint a legtöbb stúdiófelvételen. Előadásával különösen a „Land Of Confusion” (Invisible Touch, 1986) nyűgöz le a feljavított ritmusával, valamint a „Mama” (Genesis, 1983), amelyet itt még nagyobb átéléssel játszanak, bár hangulatában valamivel kevésbé sötét az eredetinél. A többi dal hűen követi az eredeti változatot, csak több hozzáadott atmoszférával, kivéve az „I Can’t Dance” (We Can’t Dance, 1991) számot, amelyből hiányzik az improvizáció, és a „Tonight Tonight Tonight” (Invisible Touch, 1986) dalt, amely itt rövidített verzióban szerepel. A romantikus balladák, a „Hold On My Heart” (We Can’t Dance, 1991), a „Throwing It All Away” és az „In To Deep” (mindkettő Invisible Touch, 1986), amelyeket egytől egyig jobban játszanak el, mint az eredeti változatokat, elsősorban Collins szólókarrierjének rajongóit fogják megnyerni, a hagyományos rajongók többsége pedig közben valami mással foglalja el magát. Legvégül ott van az ultra sláger, az „Invisible Touch” (Invisible Touch, 1986), a kommersz Genesis „koronája”, amely mégis jobban szól, mint a stúdióverzió, mert Banks 80-as évekbeli szintetikus szintijeit itt modernebb változat váltotta fel.
Mégis megmarad a kérdés, miért osztotta ketté a kiadó ezeket a koncertfelvételeket ahelyett, hogy dupla albumként jelentette volna meg őket, hiszen a két lemez a zenekar két különböző zenei világát mutatja be. Ám így a „The Shorts” tulajdonképpen kiváló összeállítás a legnagyobb pop slágerekről élőben, igazi csemege a zenekar kommersz korszakának minden rajongójának. Pont ezért ez olyan koncertalbum, amely csak Collins szólókarrierjének, a kommersz Genesisnek és azoknak a ritka rajongóknak szól, akik a zenekar mindkét korszakát, a progresszívet és a kommerszet is szeretik. Másrészt „The Shorts” mindazoknak, akik még csak ismerkednek a zenekar koncertlemezeivel, teljesen alkalmatlan „startpont” a Genesis „élő” világához, mert nagyon egyoldalú, csak a pop slágerekre, vagyis a három kereskedelmileg legsikeresebb albumukra összpontosít. Erre a koncertalbumra követte még a „The Way We Walk – Volume Two – The Longs” (1993), amelyen a hosszabb kompozíciók szólnak, és főleg azokat érdekli majd, akik semmiképp sem bírják a legendás zenekar „kommersz kiárusítását”.
Felállás
Phil Collins – ének, dob, ütőhangszerek
Mike Rutherford – gitár, basszusgitár, vokál
Tony Banks – billentyűs hangszerek, vokál
Vendégzenészek:
Daryl Stuermer – gitár, basszusgitár, vokál
Chester Thompson – dob és ütőhangszerek
Produkció
Nick Davis, Robert Colby és a Genesis
Számlista
1. Land Of Confusion (5:16)
2. No Son Of Mine (7:05)
3. Jesus He Knows Me (5:23)
4. Throwing It All Away (6:01)
5. I Can’t Dance (6:54)
6. Mama (6:50)
7. Hold On My Heart (5:40)
8. That’s All (4:58)
9. In Too Deep (5:36)
10. Tonight, Tonight, Tonight (3:35)
11. Invisible Touch (5:41)
Az album hossza: 62:59