Előadó: Vengeance
Kiadó: MTM Records
Megjelenés: 2006
Értékelés: 3.5/5
A Vengeance, amelyet 1983-ban Arjen Anthony Lucassen gitáros (ma az Ayreon progresszív rockbanda feje) alapított, visszatér egy „heavy rock and roll” lemezzel, igazi, hagyományos, nyolcvanas évekbeli iskolával. A banda 11 dalt hoz, amelyek gyakorlatilag nem térnek el sokban egymástól sem jobbra, sem balra, hanem az alapformánál maradnak: egyenesen telibe találni, kompromisszumok nélkül. A klasszikus Krokus sínein futnak, az AC/DC csintalan, megzabolázatlan vadságának fuvallatával, valamint az Accept „heavy metalos” dühével és robbanékonyságával (Mind Over Matter). A lemez ilyen végeredményéért a Vengeance jellegzetes gitár„riffelése” mellett az egyik fő bűnös ismét Leon Goewie nyersen recsegő, féktelen, megzabolázhatatlan hangja, aki a jó öreg, néhai Bon Scott (ex-AC/DC) nyomdokain jár.
A produkciót a Mad Max, a Casanova és a Silver tagja, Michael Voss gitáros jegyzi, aki némi dalanyaggal, billentyűkkel (amelyeket mintaként szór szét a lemezen) és gitárokkal is hozzájárult! A produkció vaskos, azaz térfogatos, hogy csak úgy nyögünk! Rendesen nyers, német. Hallgatás közben magától feláll a szőr a hátadon. A gitár„riffek” remekül, határozottan előre vannak tolva, és az ember szó szerint nem bír egy helyben maradni, amint megnyomja a „play” gombot. Himnikus refrének, egyszerű felépítés, de ezek a dalok azonnal torkon ragadnak, és behúznak egyet a két szemed közé. Egyik bomba a másik után. Röviden: a Vengeance továbbra is nemes holland dinamitcsomag, és a borító nem is illene jobban az általuk művelt zenéhez! A srácok a szövegekbe sok remek humort csempésznek, ami kiválóan illik az ilyen muzsikához; különösen ördögiek a Back In The Ring, a Holy Water, a Bad Attitude és a Cowboy Style!
Egy igazi all-star csapat gyűlt össze ezen az albumon. Ez azt bizonyítja, hogy a Vengeance perfekcionista, annak ellenére, hogy a lemez tizenegy egyszerűen lecsiszolt zúzója teljesen kiszámíthatóan peregnek le egymás után. A Captain Midnight társszerzője Paul Sabu, ami a kissé AOR-os fűszerezésű dallamon hallatszik, ezért Sabu a felelős, Arjen Lucassen pedig a legfőbb bűnös a számítógépes mintáért, amely a dal alapvázába van beleszőve. Hasonló AOR-szindrómával találkozunk a Now And Then című dalban is, ahol a tipikus „eighties” billentyűk lepnek meg, amelyek beosonnak a dal hangzásába, a dobokon pedig az átmeneteknél helyenként szándékosan hozzáadott díszítés szól, ami szándékosan „glames” hangzású.
Ehhez a zenéhez tényleg nem kell doktori. Tiszta „fűrészelés” és megállíthatatlan harapás az album teljes játékideje alatt, ami kielégít minden rajongót, aki szereti a rock n’ roll egyszerű alapelemeit és az őrjöngést, és persze mindenkit, aki most türelmetlenül várja az új AC/DC-albumot, és az új Vengeance-lemezzel hatékonyan enyhítheti a várakozást. A Vengeance újra tökéletesen otthon van a ringben. Osztják a horgokat, pusztítóan püfölnek és bokszolnak a rock n’ roll nemes szabályai szerint, egyetlen szabálytalan, övön aluli ütés nélkül. Olyan élmény, amiben akkor van részed, ha derült égből villámcsapásként egyenesen a búbodba csap a mennykő!
Felállás
Leon Goewie – ének
Peter “Slash” Bourbon – gitár
Barend Courbois – basszusgitár
Hans In’T Zandt – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Michael Voss – gitár, billentyűk, vokál
Michael Eurich – dob a “Rip It Off” című dalban
Wolf Hoffmann – gitárszóló a “Mind Over Matter” című dalban
Arjen Lucassen – gitárszóló a “Captain Moonlight” című dalban
Mat Sinner – vokál
Produkció
Michael Voss
Dallista
1. Back In The Ring
2. No Mercy
3. Mind Over Matter
4. Captain Moonlight
5. Holy Water
6. Bad Attitude
7. Had Enough
8. Now And Then
9. Cowboy Song
10. Rip It Off
11. Evelyn
Játékidő: 49.07
