Előadó: Mad Max
Kiadó: AOR Heaven Records
Megjelenés: 2006
Értékelés: 2.5/5
Egy újabb zenekar, amely nem mai csirke (története 1984-ben kezdődött), és hosszú szünet után új albummal jelentkezik. Michael Voss (Casanova, Demon Drive) és Axel Kruse (Jaded Heart) tavaly nyáron ismét egyesítette erőit, és feltámasztotta a Mad Maxet. És mi lett az eredmény?
Egy olyan album, amely azt a hangzást idézi, amely a nyolcvanas évek végén, a kilencvenesek küszöbén megrengette a rocktérképet! Glam metal. Mai szemmel persze teljesen aktualitását vesztett és érdektelen a modern piacnak, de szép bizonyíték arra, hogy a srácok azt írják, amit akarnak és amihez értenek. A német Mad Max szuper produkciót kínál, éppen megfelelő mélységűt, a hangszerek szabadon lélegeznek benne. Megmaradt a lemez élénksége, a gitárriffekben ott van egy leheletnyi abból az ismerős, éles nyerseségből, amelyről a németeket tulajdonképpen felismered (akár hagyományos, akár modern power metalról van szó). Az ének dallamos, kidolgozott és erős, pont az a fajta, amelyre a Mad Max által művelt melodikus hard rockhoz szükség van.
Az album ugyanakkor következetlenségtől szenved, és néhány dal túlságosan sablonos, kiszámítható, az agyonrágott, jól ismert rockformákat használja (Hope To See You, a balladás Unbelievable, a Queen-„We Will Rock You”-klisé Raise Your Head címmel, vagy a túlzottan elpuhult Bad Day In Heaven). Oké, oké! Már nem „breaking news”, hogy a hard rockban mindent feltaláltak, de a „Night Of White Rock” némelyik száma egyszerűen nem cseng „igazinak”. Más oldalról viszont néhány dal megmenti az albumot a bukástól: ezek az említettek pontos ellentétei, és frissességükkel, folyékonyságukkal és ütősségükkel egyértelműen meglepnek, hálásan és hatékonyan bemásznak a bőröd alá. Az adrenalintől fűtött gitárriffek a produkcióban előre tolva életre kelnek Michael Voss határozott hangjától, ahogy ez már a nyitó, felpörgetett To Hell And Back Again esetében is történik. E dalok kiválóságának alapja mindenképp a meggyőző, kidolgozott refrének sora, amelyek elég drámaian szólnak, ezzel pedig sikerül megteremteniük a megfelelő szintű, magasztos hangulatot; ez a rockos ütőerővel és a dallamossággal – amelyet a Mad Max hatékonyan tud adagolni – kiegészülve bátran megragadja a hallgató füleit. Az album ilyen pillanatai a To Hell And Back Again mellett főleg a címadó Night Of White Rock, amely a lemez hangulati csúcspontja, aztán a Losing It Again, a himnikus Homeless és az „accept-es” Upon My Soul.
A Mad Max a szövegeiben (jajjajj!) a római katolicizmus felé hajlik. Mit mondhatna erre az ember, mint hogy ők a „white hard rock” tipikus képviselői. Vannak, akik a Stryper német változatának tartják őket, de stílusban inkább a „testvérzenekarokra”, a Jaded Heartra vagy a Casanovára emlékeztetnek. Röviden: a „Night Of White Rock” átlagos album, amelyet nem fognak szégyellni a német hard rock iskola kedvelői és a régi, kifestett glam metal rajongói. De ahogy mondtam: hiányzik belőle a következetesség és a határozottság a teljes játékidő alatt. Mindenesetre kiváló zenészekről van szó, akikben megvan az abszolút potenciál, hogy a jövőben tetőtől talpig gyilkos hard rock albumot tegyenek le az asztalra.
Felállás
Michael Voss – ének
Jürgen Breforth – gitár
Roland Bergmann – basszusgitár
Axel Kruse – dob
Produkció
Michael Voss
Számlista
1. To Hell And Back Again
2. Losin’ It
3. Hope To See You
4. Unbelievable
5. Sun
6. Homeless
7. Raise Your Voice
8. Upon My Soul
9. Bad Day In Heaven
10. Night Of White Rock
11. (Just A) Melody
Az album hossza: 43:53
