Előadó: Simply Red
Kiadó: Verve Forecast
Megjelenés: 2005
Értékelés: 3.5/5
A „Simplified” tulajdonképpen nem igazi Simply Red-album, amelyet a zenekar meglévő diszkográfiájában a stúdióalbumok közé lehetne sorolni. Valójában régi dalok és slágerek válogatásáról, kompilációjáról van szó, amelyekhez Hucknall négy új számot adott hozzá (az egyik szerzője Leon Russell). A régi anyag lecsupaszítva, teljesen akusztikus változatokban szólal meg. Mick Hucknall karrierje során „kaméleonságáról” vált ismertté, és a dalai az évek alatt stílusban a poptól a soulon és a reggae-n át az R&B-ig ingadoznak.
A tavaly látott kubai úton és az ottani Simply Red-koncerten felbuzdulva (a Simply Red az első angol popzenekar, amely valaha fellépett Kuba földjén), néhány új hangszerelés szenvedélyesen kacérkodik a latin ritmusokkal és magával a latin dallamvilággal. Mick Hucknall, a Simply Red megkérdőjelezhetetlen vezére ezúttal is nagyon óvatosan tervezett meg mindent, saját zenei perfekcionizmusának jól ismert nagyítója alatt, és a lemezen való közreműködésre olyan bevált neveket kért fel, akik egyszerűen nem tudnak és nem is képesek csalódást okozni kiváló minőségű zenei hozzájárulásukkal.
A nyitódal a vadonatúj Perfect Love, felpörgetett latin ritmussal, amely rögtön megdobja az album dinamikáját, és a „Simplified” élénken felugrik a temperamentumával! A Simply Red-klasszikusok, a Something Got Me Started, a Sad Old Red, a Smile és az Ev’ry Time We Say Goodbye hihetetlen könnyedséggel adják át magukat az új hangszereléseknek, és az új ruhákban még egy leheletnyi „jazzy” ízt is kapnak! A Holding Back The Years, a zenekar egyik legnépszerűbb slágere például az eredeti változatán végigvitt maskarád után is gyönyörű és még mindig megható módon felismerhető. Ez a meghatottság ráadásul még fokozódik is. Egyszerűen megvan benne az a lélekbeli érettség, amely az évekkel jön, és amelyet csak Mick Hucknall tud belelehelni a saját érintésével. A Fairground az egyik legerősebb megújított balladahangszerelést hordozza, amelyben Hucknall soulos hozzáállása, szenvedélyes női vokálokkal ügyesen felfegyverezve, különösen ragyog. A For Your Babies és az A Song For You előadása ebben semmivel sem marad el, és Hucknall érzéki átéléssel érinti meg a tökéletességet, ami a Simply Red előadásában a két dal megújított hangszerelésén át különösen meggyőző és őszinte: mindkettő a tökéletes szerelem utáni vágyakozást fejezi ki egy nő iránt, akiről a szerzőjük álmodik.
Hucknall, aki Nagy-Britannia valaha volt legkiválóbb soulénekesei közé tartozik, kivételes érzékével ismét ragyog. A dalok átstrukturált hangszereléseinek kifinomultsága olyan tulajdonság, amely sokkol, és ebben a sokkoló hatásban könnyedén meggyőz. A zenekari és akusztikus hangszerelések csak erősítik az énekes alapvető „soul feelingjét”. A hatás az, hogy minél finomabban és puhábban nyúlnak a zenészek a hangszerelésekhez, annál erőteljesebb és meggyőzőbb a dalok előadása – persze ilyesmit elképzelni sem lehetne az érzelmesen átélő Mick Hucknall hangja nélkül. A klasszikus zenekari hangszerelések például hatalmasan „megszüzesítik” a Smile-t, amely a hozzáadott vonósokkal igazi szárnyakat kap, olyanokat, amelyektől maga Frank Sinatra sem szégyenkezne. Hucknall pedig, akarva vagy akaratlanul, a Smile-ban a jó öreg Frankie nyomdokain jár. A Sad Old Red-nek megvan az a „walking jazz blues” íze, amikor a szemed előtt lepereg a harmincas évek, ebben pedig a főszerepet a zongora és a fúvósok viszik.
A Simply Redben megvan az a kivételes nagyság és különlegesség, amely az előadókat az átlagosakra az egyik oldalon, a kiválókra a másikon osztja. A „Simplified” ismét bizonyítja, hogy a Simply Red rendkívüli dallamérzékével és tökéletes hallásával egyszerűen nem hagyja cserben a hallgatót. Ahhoz, hogy ez a CD, amely olyan dalok gyűjteménye, amelyeket a Simply Red sok szórakozással és élvezettel készített, és belelehelte azt a „sajátot”, ami olyan különlegessé és felismerhetővé teszi őket, tökéletes legyen, már csak a So Beautiful hiányzik a listáról; egyébként a zenekar új munkája ismét főnyeremény a lottón. Rengeteg előadó vesz fel ugyanis régi slágereket megújított hangszereléssel, de ebben egyszerűen megbukik. A „Simplified” ennek éppen az ellentéte, tulajdonképpen a Hucknall soulhangjában rejlő érzékiség továbbfejlesztése. Ez az album mindenkinek szól, aki megunta a zenekar eredeti slágereinek szüntelen pörgetését, amelyekkel a Simply Red milliókat keresett, minden hűséges rajongónak, és mindenképp mindenkinek, aki egy bőséges ebéd után szívesen heverészik le délutáni pihenőre, és elsőrangú fülmasszázsra, vagyis terápiára van szüksége, amely segít hatékonyan megemészteni az elfogyasztott ételt. Ebből nem nehéz arra következtetni, hogy ez is egy újabb, a tömegeknek szánt Simply Red-termék. Ezúttal még hangsúlyosabb érzékiséggel és az érettség mélységével. Egyszerűen és igazán!
Felállás
Mick Hucknall – ének
Sarah Brown – háttérvokál
Anthea Clarke – háttérvokál
Dee Johnson – háttérvokál
Dave Clayton – billentyűk
Simon Hale – billentyűk
Andy Wright – billentyűk
Danny Saxon – billentyűk
Mark Jamies – gitár
Kenji Suzuki – gitár
Ian Kirkham – szaxofon, billentyűk
Kevin Robinson – trombita
John Johnson – harsona
Chris De Margary – fuvola, szaxofon
Steve Lewinson – basszusgitár
Gota Yashiki – basszusgitár, dob
Pete Lewinson – dob
Geoff Holroyde – dob
Produkció
Andy Wright, Mark Jaimes & Danny Saxon
Dalok listája
1. Perfect Love
2. Something Got Me Started
3. Holding Back The Years
4. More
5. A Song For You
6. Your Mirror
7. Fairground
8. My Perfect Love
9. Smile
10. Sad Old Red
11. For Your Babies
12. Ev’ry Time We Say Goodbye
Az album hossza: 49:14
