Előadó: Survivor
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2006
Értékelés: 3/5
18 évvel az utolsó stúdióalbumuk megjelenése után életben vannak. Survivor, mi más. Az örökké forró tigrisszem (Eye Of The Tiger), az egyik dal, amelyet talán a legtöbbször használtak aláfestésnek akár tipikusan amerikai legyőzhetetlenségről szóló filmekhez („Rocky”), akár reklámokhoz, csak hogy valahol feltűnjön a tévében egy tigris. Üdv hát a túlélők között! A „Reach” bizonyíték rá, hogy a Survivor „normálisan”, különösebb megrázkódtatások nélkül, szépen csendben megöregedett. Ahogy remélhetőleg a rajongóik is.
A „Too Hot To Sleep” (1988) csiszolt produkciójú, élesen előretolt dallamos gitárokkal operáló album volt, igazán forró, izzó dallamos hard rock lemez, csupa kihegyezett csúccsal. A borítón, ha még emlékeztek rá, vörösen izzó naplemente-égbolt látszott. A „Reach” borítója ennek teljes ellentéte. Napkelte fénye valahol magasan a hegyekben, amikor reggel épp kidugod a fejed a gleccsertó partjára felvert sátorból, körbenézel, és magával ragad a téged körülölelő hegyvidék nagyszerűsége. Amikor tekinteteddel és gondolataiddal megérinted a fényt.
Ugyanilyen különbözőek az együttes nyolcvanas évekbeli és mai arcai is. A „Reach” olyan lemez, amelyre a zenekar tagjai azért gyűltek össze a stúdióban, hogy a saját örömükre csináljanak egy albumot, minden magasröptű elvárás nélkül, miközben a „Too Hot To Sleep” lázadása és fiatalos, megzabolázatlan éhsége teljesen eltűnt. A kacérkodás a poppal és a rock puhább oldalával szembetűnőbb, mint valaha a pályájuk során. Az albumon nincs egyetlen olyan dal sem, amelyben meglenne a tipikus „eighties” slágerek ereje, amelyet egy egyszerű, odacsapós, behatoló riff vinne, és első hallásra torkon ragad. Sőt, egyetlen tipikus gyors tépős szám sincs rajta. Minden közepes tempójú, illetve balladai vizekben evez, így a „Reach” igazán érdekes csak az együttes elkötelezett hívei számára. A Survivor kifinomultabban közelít, az érzelemkifejezés iránti érzék megérett, így Jimi Jamison ezen a lemezen hozza pályája legimpozánsabb Survivor-vokáljait. Az album a Survivortól szokatlanul újító főleg akusztikus oldalon, ahol az együttes az I Don’t című számmal brillírozik. A produkció élőbb, mint bármelyik korábbi lemezüké. A dalok egyenrangúak, kivéve a hatodik, Gimmie The World című számot, amely olyan AOR-fantasztikum, amilyenre az ilyen műfaj szerelmese csak vágyhat, és a lemez csúcspontja.
Az album tehát szép, a dalok hangzásban és szerzeményként is kidolgozottak azokhoz a mércékhez képest, amelyeket a Survivorral szemben támasztunk. Ezek magasak, és az együttes rutinosan teljesíti őket. Zavaró viszont a kiszámíthatóság, az ismétlődés és helyenként a patetikusság, ami a dallamos „hard rockhoz” való amerikai megközelítés sokszor visszatérő sebe. Ismétlődő a refrénekben, ismétlődő magukban a dalok szerkezetében. Ezért hiányzik belőle a dinamika és a változatosság. Mégis azt mondhatom, hogy a fiúk érettsége sok pozitívumot hozott, amelyeket már említettem. A Survivor eddigi legkevésbé felvágós albumát adja ki, a legkevésbé öntelt lemezt. A legföldhözragadtabbat, a legkevésbé pompázatosat, az együttes tipikus „pompája” ellenére, ha érted, mire gondolok. A Survivor felismerhető marad, de lágyabb hangokra táncol, teljesen pozitív energiákkal, és látszik, hogy a fiúk el vannak látva, egyikük sem panaszkodik a társadalmi helyzetére. Valóban szigorúan az együttes rajongóinak írt album, azoknak, akik a mai napig túlélték az együttessel.
Felállás
Jimi Jamison – ének
Frankie Sullivan – gitár, ének
Chris Grove – billentyűk
Barry Dunaway – basszusgitár
Marc Droubay – dobok
Produkció
Survivor
Számlista
1. Reach
2. Fire Makes Steel
3. Nevertheless
4. Seconds Away
5. One More Chance
6. Gimmie The Word
7. The Rhythm Of Your Heart
8. I Don’t
9. Half Of My Heart
10. Talkin’ ‘Bout Love
11. Don’t Give Up
12. Home
Az album játékideje: 53:58
