Előadó: Dio, Ronnie James
Kiadó: Eagle Records
Megjelenés: 2006
Értékelés: 2/5
Az utolsó nap, a nagy-britanniai turné utolsó koncertje! 2005. október 22-ét írunk (a CD „bookletében” hiba van, mert 1995. október 22-i dátumot tüntettek fel). A londoni Astoria teltházas, összesen 2000 elkötelezett fej szorong benne. Alig várják, hogy elhangozzon a teljes „Holy Diver” stúdióalbum. A turné a végéhez közeledik, és a brit körút záró szakaszában, amely nem kevesebb mint 11 állomásból állt, Ronnie James Dio úgy dönt, hogy élőben előadja a teljes „Holy Diver” klasszikust. A felállás maximálisan összeszokott, vagy mégsem? Craig Goldy csuklósérülés miatt hiányzik! Meg kellettszakítania a turnét, a helyére Doug Aldrich (Whitesnake) ugrott be. Nincs olyan régen, hogy Doug uralta a Dio-repertoárt! A kisujjában volt, a Dio tagjaként valószínűleg a legjobb gitáros az eddigi teljes Dio-karrier során. Jobb választás a helyettesítésre nem is lehetett volna. Lehet, hogy hazudok, ezért hozzáteszem: ebben a konkrét esetben roppant érdekes lett volna Vivian Campbellt (ma a Def Leppardban) hallani Ronnie mellett, az eredeti gitárost, aki a „Holy Diver” stúdióalbumot felvette a Dióval.
Rövid, felvételről szóló bevezető beszéd, és a zenekar a Stand Up And Shouttal felpörgeti az ördögöt. Dio hangulatában újra hangsúlyos, és határozottan előre tolt! És mekkora szenvedéllyel vág bele a Holy Diverbe, mintha az összes tüzét ki akarná okádni magából, a közönséget pedig felfalni! Ronnie abban a stílusban énekel, amely állandóan a sötét, homályos „gloomy” álarc alól szól, és amely már alapjáraton közel áll az okkultizmussal, a vámpírkodással, a fekete mágiával, a tarotjósnőkkel való barátkozáshoz… Helyenként szó szerint „gonoszul” támad a hangjával! A klasszikusok klasszikus hangzása így újra életre kelt. Milyen jó hallani élőben a Gypsy, az Invisibe, a Caught In The Middle, a Straight Through The Heart vagy a Shame On The Night csengését. Ronnie szó szerint tajtékzik az éneknél. Érdesebben énekel, kevesebb tisztasággal és dallamossággal, mint amennyi az „Evil Or Divine” koncertalbumot jellemzi, amely az előző évben jelent meg hanghordozón, és a „Killing The Dragon” turné 2002-es New York-i koncertjéről származik.
Dio produkciója mégis mutat némi gyengeséget! Eleinte úgy tűnik, hogy a probléma csak helyenként jelentkezik. De nem így van. A teljes koncert minden eddiginél jobban bizonyítja, hogy Dio veszített az erejéből.. Néhány refrént Ronnie már alig tud az eredeti dallamában tartani, mert a fél hang párszor gonoszul felbukkan, de Dio mindig sikeresen megzabolázza! Olyan dühödten áll hozzá, hogy nem emlékszem hasonlóra, ha összevetem egymással a koncertfelvételeit, és ez a „Holy Diver Live” új, hangulati pluszpontja. Természetesen a „Holy Diver” album most az élő előadásban sokkal nyersebb és sokkal acélosabbra fent, ez logikus. Végül is koncerten vagyunk. A dalok között élőben nincsenek szünetek, a Dio csak rohan egyik pontról a másikra. Rudy Sarzóval a basszusgitáron a ritmusszekció még több minőséget kapott, főleg Sarzo hoz sokkal nagyobb mértékű dallamosságot, mint amennyit előtte a zenekarban a legendás Jimmy Bain nyújtott. A szólók mindenesetre nem az eredeti felvételek másolatai. Aldrich hibátlan a munkájában. Hibátlanul találékony. Az eredetihez képest különbség a dobszóló beiktatása a Gypsy után, valamint a gitárszóló a Shame On The Nightban, amikor élvezhetjük Doug mérgező szólózását. Dio csak odakiáltja: „C’mmon Dougie!!!”, és a parancsára a gitáros magánmulatsága máris kezdetét veheti. Ez átcsap az egész csapat „jammelésébe”, a végén pedig visszatér a dalba Dio énekével, és a Dio-klasszikus, a „Holy Diver” élő előadása a lemez címadó dalának ismételt fő motívumával zárul. A felvétel hiteles, gyakorlatilag egyenesen a teremből került át a stúdióban rögzített anyagra, megőrizve a koncertlégkör természetes hangulatát, ami az album abszolút erőssége.
Na mindegy. A puristák mindenképp békén hagynák ezt az élő lemezt, mert azt mondanák: „Minek ez most, amikor a stúdióalbumon a hang és az előadás sokkal jobb?” Hehe! Elsietnék a dolgot. Itt a másik lemez. Rajta olyan dalok vannak, amelyek igazi gyöngyszemek, és amelyeket Dio korábban egyetlen hivatalos koncertdokumentumon sem adott ki. Elsőként itt van az egyedülálló Rainbow-klasszikus, a Tarot Woman, az eredetinél is gyorsabban lezúzva, aztán a másik Rainbow-klasszikus, a mágikus Gates Of Babylon, amelyben Ronnie megmutatja egész mesterségbeli tudását – a második lemez első csúcspontja! Továbbá itt van a Black Sabbath-csemege, a Sign Of The Southern Cross. A megszokott Heaven And Hell – ugyanennek a lemeznek a második csúcspontja –, a „ezüsthegyi pasas”, a Long Live Rock N’ Roll és a We Rock mellett ez a dupla „live” CD kötelező darabbá válik minden igazi rockernek! A Dio-rajongóknak már mind megvan ez a lemez. Annak ellenére, hogy Ronnie hangja már nem sugározza azt a frissességet, dallamos tisztaságot és robbanékonyságot, amellyel az évek során elkényeztetett minket, új élő lemeze mégis olyan dokumentum, amely megőrzi egy újabb kiváló koncertfelvétel minden jellegzetességét. Ronnie James Dio továbbra is Isten!
Felállás
Ronnie James Dio – ének
Doug Aldrich – gitár
Scott Warren – billentyűk
Rudy Sarzo – basszusgitár
Simon Wright – dob
Számlista
CD1.:
1. Stand Up & Shout
2. Holy Diver
3. Gypsy
4. Caught In The Middle
5. Don’t Talk To Strangers
6. Straight Through The Heart
7. Invisible
8. Rainbow In The Dark
9. Shame On The Night
CD2.:
1. Tarot Woman
2. Sign Of The Southern Cross
3. One Night In The City
4. Gates Of Babylon
5. Heaven & Hell
6. Man On The Silver Mountain
7. Long Live Rock ‘N’ Roll
8. We Rock
Játékidő: 113:50
