Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Genesis
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 1983
Értékelés: 3/5
Az azonos című lemezzel a Genesis kellemesen meglepett mindenkit. Ha az „Abacab” (1981) zenei következetlensége és néhány átlag alatti dala miatt csalódás volt a progresszív Genesis rajongóinak többségének, a „Genesis” (a borító miatt „Shapes” néven is emlegetik) az együttes „pop”-korszakának egyik ritka lemeze, amelyen sikerült nagyon jó és kreatív, az 1980-as évekre jellemző new wave/pop rock albumot készíteniük, ráadásul a progresszív rock néhány elemével megfűszerezve. A „Genesis” azért kapta ezt a címet, mert közös munka eredménye: az album minden dala a három tag együttműködéséből született. Ezzel a lemezzel némileg kiengesztelték a régi rajongókat, akiket akkor kezdtek el gyorsan elveszíteni, amikor a dalaik tömegesen kerültek be az összes kereskedelmi rádióba. A „Genesis” sem volt kivétel: az „Mama”, „That’s All”, „Home By The Sea”, „Second Home By The Sea” és „Illegal Alien” slágerekkel az együttes egyik legsikeresebb albuma lett. Csakhogy az „Abacabhoz” képest azzal a fontos különbséggel, hogy a hangzás és a produkció sokkal „ropogósabb” és „csiszoltabb”, a hangszerelések pedig többnyire középtempósak, ami remekül illett a ’80-as évek pop rádióihoz. Banks billentyűi megint kicsit előrébb kerültek Collins samplelt dobjaihoz képest, és ez is oka annak, hogy mélyebb az album hangzása. Mindez a lemezt ismét valamivel hitelesebb proggal ízesítette, és valóban megcsapott a ’70-es évek szellője, főleg a lemez első felén. És ami a legfontosabb: az album egészként sokkal koherensebb, mint az elődje.
A nyitó sláger, a „Mama” az együttes egyik legjobb dala a ’80-as évekből. Bár meglehetősen nem kereskedelmi a felépítése, az együttes legnagyobb slágere lett Nagy-Britanniában. Hangulata tele van titokzatossággal és sötétséggel, még a Collins egyébként mindig oly barátságos éneke is időnként egyenesen ijesztően szól, különösen annál a résznél, ahol effekten keresztül visszhangzik a mániákus kacaja. A szöveg egy prostituáltról és a gyerekéről szól, ami teljes ellentéte Collins szerelmi vallomásainak, amelyek ekkoriban kezdték átformálni az együttes zenei arculatát, és persze a korábbi intellektuális szövegeiknek is. A dal minden jellegzetességét hordozza egy (neo)prog szerzeménynek, még ha a ritmusa Collins ritmusgépére épül is. A „That’s All” az együttes egyik legjobb popdala, amelyben Collins teljes fényében ragyog énekesként, Rutherford pedig a végén még egy rövidke szólót is megenged magának. A klasszikus Genesis-rajongók számára a csúcspont kétségkívül az epikus „Home By The Sea” és a folytatása, a „Second Home By The Sea”, ahol Tony Banks szintiken megmutatja, miért volt mindig az egyik legjobb prog/pop rock billentyűs. Mindkét szerzemény pentatonikus skálákra épül (oktávonként öt hang), akárcsak a legtöbb keleti zene, így nem csoda, hogy az ezoterikusan romantikus „Home By The Sea” megjelenésekor nagy sláger volt Ázsiában. Ezzel a két remek prog-pop eposszal az együttes azt is bebizonyította, hogy sosem szakadt el teljesen a progresszív múltjától, csak alkalmazkodott az új időkhöz, az új zenei technológiához és az új hangzáshoz. A lemez második fele valamivel gyengébb, de ott sincs rossz dal. Egy újabb pop slágerrel, az „Illegal Alien”-nel, a mexikói bevándorlókat kfiguráztató társadalmi szatírával az együttes hosszú idő után a fekete humor iránti érzékét is megmutatta. A dal azért is érdekes kísérlet a zenekartól, mert egy részében reggae-t játszanak, Collins pedig úgy énekel, mint egy reggae-énekes, vagyis mint valami „brotha”. Nem nehéz elképzelni mellé a közép-amerikai illegálisokat, ahogy egy üveg tequila mellett dalolnak. Kétségkívül nagyon szokatlan dal az együttestől, és aki nem érti az angol humort, annak nem fog tetszeni. A „Taking It All Too Hard” tipikus, könnyed Collins-ballada, érdekes billentyűs hangszeréssel. A „Just A Job To Do” kiváló popdal remek ritmusvonallal, érdekes riffel és kitűnő Collins-énekkel, főleg a refrénben. A „Silver Rainbow” nagyon jó, rövidebb epikus dal, amely érdekes módon kicsit még Peter Gabriel valamelyik szólómunkájára is emlékeztet epikus refrénjével, remek vokálokkal és szintikkel. Kétségkívül egyike azoknak a ritka, kevésbé ismert daloknak az együttestől, amelyek több figyelmet érdemelnének. Az „It’s Gonna Get Better” nagyon szolid Collins-power ballada remek dobsamplékkel és billentyűkkel. Bár sokban emlékeztet a szólóműveire, nagyon jó szerzemény. Hihetetlen, de az albumon egyetlen rossz dal sincs.
A „Genesis” bár messze van a mesterműtől, kellemes meglepetés mindazoknak a rajongóknak, akik az „Abacab” után leírták az együttest, és bizonyíték arra, hogy a zenekar képes volt kiváló pop rock albumot készíteni számos jó dallal, miközben megőrizte kreatív hangját és lelkét. Mindazok, akik szeretik Collins szólóalbumait, és akiket gyötör a ’80-as évek iránti nosztalgia, biztosan lelkesek lesznek az albumtól. Aki a hallgatás közben nem terheli magát túl sokat az együttes progresszív múltjával, élvezni fogja a legjobb pop rock lemezüket.
Felállás
Phil Collins – ének, dob, ütőhangszerek
Mike Rutherford – gitár, basszusgitár, vokál
Tony Banks – billentyűs hangszerek, vokál
Produkció
Genesis, Hugh Padgham
Dallista
1. Mama (7:25)
2. That’s All (4:23)
3. Home By The Sea (4:52)
4. Second Home By The Sea (6:20)
5. Illegal Alien (5:13)
6. Taking It All Too Hard (3:55)
7. Just A Job To Do (4:45)
8. Silver Raimbow (4:28)
9. It’s Gonna Get Better (6:25)
Az album hossza: 47:46
