Előadó: Giuntini Project
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 1999
Pontszám: 3.5/5
A „Giuntini Project I” (1994) megjelenése után Aldo Giuntini (a nevét egy olasz klasszikus zeneszerzőről vette fel, aki a múlt században élt, és a futurizmus képviselői közé sorolják) 1995-ben úgy döntött, folytatja. A demófelvételek nagyon megtetszettek Tony Martinnak, a Black Sabbath énekesének, akiknek az eposza éppen akkor ért véget, így a két zenész egyesítette a tehetségét.
Nem is hiába! A Giuntini Project talán az összes hasonló próbálkozás közül az, amelyik a leginkább közel visz minket a Black Sabbath „T.Y.R.”, „Headless Cross” vagy „The Eternal Idol” című klasszikusaihoz. Nyilvánvaló, hogy ha Martin áll a mikrofonnál, nehéz elrontani a dolgot, hacsak nincs Iommi egód, és nem támad kedved a „Forbidden” (1995) típusú kísérletezésekhez. Martin jelenléte több mint nyilvánvaló a lemezen: nemcsak a „Giuntini Project II” arculatán érezhető a hatása, hanem a Black Sabbath-klasszikusok és ez az album közötti stílusbeli hasonlóság is ezt igazolja (például a Saved By Love „mid tempo beat”-je a Heaven And Hellt idézi, a refrénje pedig a Dying For Love-ot), és Martin erős, vitathatatlan befolyása érződik a késői, ha megengeditek, „romantikus gótikus” Black Sabbath zenéjének megírásán is. Martin teljes erőből énekel Giuntini mellett, a vokál pompásan dallamos, tiszta, és képes váratlan, robbanékony váltásokra különböző hangfekvésekben. A dalok változatosak, az olasz gitárhős klasszicizmusának „barokkos” megközelítése díszíti őket, aki nemcsak szólisztikus bravúrokat mutat be, hanem kivételes érzéke van a riffek felépítéséhez is, ezzel pedig megfelelő adrenalinos nagyzoló hangulatot visz a zenébe, amihez hozzájárul a riffelése irigylésre méltó élessége és feszessége a produkcióban! A dalok kidolgozottak és rendkívül jól hallgathatók! Közben nem kell attól tartani, hogy az egész csak kozmetikai álarc, ami az „olasz felszínességnek” gyakran a sajátja, vagy az olasz hajlam szüleménye, hogy mindenből azonnal elégedettséget akarnak. Nem! Giunitini a külsejében is meggyőző, és a belső lényegében is.
Az album hangulata a tiszta klasszikus megközelítésektől (főleg a két kiváló instrumentális, a Spiteful Ghosts és a keleti skálákkal ízesített Baghdad) egészen az ördögi, kihegyezett hard rockos, homályos felhangú megszólalásig (például Cyberchrist) hajlik, ami váltakozik a dallamvilág különböző felvonultatásával, és ezek az albumot helyenként a klasszikus Black Sabbathhoz, a Rainbow-hoz vagy Misha Calvinhoz közelítik. Aldo Giunitni bizonyítja, hogy az olasz hard rock is képes nagy albumokat létrehozni, amelyeknek igazi acélgolyóik vannak, amiben jelentős érdemei vannak a tapasztalt gitárosnak és producernek, Dario Mollónak.
Ez az album végre újra megjelent! A harmadik rész (Giuntini Project III) megjelenésekor a Frontiers Recordsnál úgy döntöttek, hogy megteszik ezt a nagyon szép gesztust, amellyel lelkesítik majd a rockritkaságok igazi „connosieur-jeit”. A „Giuntini Project II” ugyanis eddig igazi mega ritkaság volt, csak saját kiadásban jelent meg, és ez a kiváló album már régóta elérhetetlen volt!
Felállás
Tony Martin – ének
Aldo Giuntini – gitár
Dario Patti – billentyűk
Fulvio Gaslini – basszusgitár
Ezio Secomandi – dobok
Produkció
Kit Woolven & Dario Mollo
Számlista
1. Sacrifice
2. Dead Ringer
3. Letters From The Dead
4. Superstitious
5. Resurrection Day
6. House Of The Spirits
7. Spiteful Ghosts
8. Cyberchrist
9. Shadowlands
10. Saved By Love
11. Too Much Too Late
12. Baghdad
13. The Evil That You Do
14. Reactor
15. Satan Rising
Az album hossza: 60:47
