Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Genesis
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 1982
Értékelés: 3.5/5
Amikor megjelent a „Three Sides Live”, a Genesis harmadik koncertlemeze, a zenekar már a 80-as évek egyik legismertebb és kereskedelmileg legsikeresebb csapata volt, miközben egyre inkább eltolta magától hatalmas progresszív múltját. Ez a koncertfelvétel dalválasztásán is meglátszik. Mindezek ellenére ez is kiváló koncertalbum, amely nagyjából az összes nagy slágert tartalmazza a „Duke” (1980) és az „Abacab” (1981) lemezekről, no meg a „Follow You Follow Me” című dalt (And Then There Were Three, 1978). Van rajta egy „medley” is, vagyis egy válogatás a „aranykor” klasszikus daraiból, és már csak ezért is érdemes odafigyelni rá a klasszikus korszak hívei számára. Phil Collins énekesként úgy ragyog, mint még soha, főleg a slágereken, és a Gabriel hangjához való hasonlósága ekkorra teljesen eltűnt. Tony Banks sikeresen alkalmazkodott a 80-as évek billentyűs hangzásához, Rutherford pedig kiválóan játssza a gitár- és a basszusszólamokat is. A magáét hozzáteszi a két koncerttag is: Chester Thompson (ex-Frank Zappa, ex-Weather Report) a dobok mögött, Daryl Stuermer pedig a gitáron.
Ez az album címe még ma is sokakat megzavar. Az eredeti észak-amerikai változatról származik, amelyen három oldalnyi koncertfelvétel szerepelt az 1981-es „Abacab”-turnéról, a negyedik oldalon pedig stúdiófelvételek voltak: három a „3 X 3” EP-ről (1982), és két dal a „Duke” kislemezeinek B-oldaláról. A nemzetközi, vagyis végleges kiadás, amely a Virigin Recordsnál jelent meg, a negyedik oldalt a korábbi turnék koncertfelvételeivel töltötte meg, vagyis a 70-es évekből valókkal. Ezek a dalok természetesen a legjobbak is ezen a koncertösszeállításon. A „3 X 3” EP-n szereplő popslágert, a „Paperlate”-et Észak-Amerikában nagy kislemezsiker lett, pedig a zenekar egyik leggyengébb szerzeménye. A verzió többi dalát, a „You Might Recall”-t, a „Me And Virgil”-t, az „Evidence Of Autumn”-t és az „Open Door”-t külön nem is említeném, mert a többségük a zenekar mércéjével másodrangú, míg a végleges kiadás koncertfelvételei a Genesis néhány klasszikusának ragyogó változatai korábbi turnékról. Melyik rajongó ne örülne olyan mestermunkáknak, mint a „One For The Vine” (az 1980-as turnéról), a „Fountain of Salmacis” (az 1978-as turnéról) és az „It/Watcher Of the Skies” (az 1976-os turnéról, Bill Bruforddal (ex-Yes, ex-King Crimson, ex-UK) a dobok mögött)?
1994-ben a „Three Sides Live”-ot újra kiadták nemzetközi változatként, az amerikai verziót pedig a stúdiófelvételeivel együtt megszüntették. Az amerikai változat öt dalából négyet megtalálsz a „Genesis Archive 2: 1976-1992” box seten (2000).
Akárcsak a „Seconds Out” (1977), az előtte megjelent koncertalbum, a „Three Sides Live” is a zenekar fejlődésének egy korszakvégét jelzi. Koncertzenekarként a Genesis ismét ragyogó, a dalokat rendkívül energikusan játsszák, a stúdióváltozatokat kiválóan előadva. Az album főként a „Duke” (1980) és az „Abacab” (1981) slágereire koncentrál. Így az album első felén ott van az összes nagy sláger, például a nyitó popróker, a „Turn It On Again” (Duke, 1980), amelyet Collins pajkos előadással zár. Azt is mondhatnám, hogy kicsit túl messzire megy vele. Az „Abacab”-ról (1981) a felvételen mind a három legjobb dal szerepel: a „Dodo”, az „Abacab” és a „Me And Sarah Jane”. A hosszabb kompozíciók közül a „Dodo” reggae-ritmussal és Collins képszerű éneklésével, az „Abacab” pedig igazi dobokkal jobb, mint az eredeti változatban. Mindkettő felidéz valamennyit az epikusságból, igaz, new wave elemekbe mártva. A „Behind The Lines” és a „Duchess” a „Duke” két nyitó koncepciódala. A „Behind The Lines” ritmusvonala kitűnő a két dobos, Collins és Thompson érdemeként, a „Duchess” pedig még a stúdióváltozatnál is jobban szól. Különösen ízlésesek Stuermer gitáros „kiegészítései”, amelyek a stúdióverzión nem voltak jelen. A „Me And Sarah Jane” esetében is azt mondhatnám, hogy ebben a koncertváltozatban túlszárnyalja az eredetit. Természetesen a romantikus sláger, a „Follow You Follow Me” (And Then There Were Three, 1978) sem maradhat el, amelyet kivételes érzéssel játszanak és a lehető legjobb módon énekelnek el.
A második rész a „Misunderstanding” (Duke, 1980) popslágert leszámítva a zenekar klasszikus, progresszív műveit tartalmazza, amelyek minden klasszikus, progresszív Genesis-rajongót megörvendeztetnek. Köztük van az „In The Cage” medley, amely a „Super’s Ready” (Foxtrot, 1972) helyét vette át a koncertrepertoárban. Ez a medley többek között tartalmazza a drámai „In the Cage” című dalt (The Lamb Lies Down On Broadway, 1974), összekapcsolva a „Cinema Show” (Selling England By the Pound, 1973) néhány motívumával és a zenekar más, a 70-es évekből származó műveivel. Ezek a medleyk és Banks kiváló billentyűs szólóinak sorozata sokáig megmaradtak a zenekar koncertrepertoárjában, és minden régi rajongónak szép emlékei voltak a zenekar fénykorának fenséges komponálásairól. Az „In the Cage” medleyt az epikusan melankolikus „Afterglow” (Wind and Wuthering, 1977) követi, amely általában a koncert rendes részének zárását jelentette. Ezután jönnek az igazi csemegék a klasszikus Genesis minden szerelmesének. Először az elfeledett epikus mestermű, a „One For the Vine” (Wind and Wuthering, 1977), majd a nagy meglepetés, a „Fountain Of Salmacis” (Nursery Cryme, 1971), Collins kiváló énekes előadásában, amely az ő saját módján szól, mégis hű marad Gabriel eredetijéhez, és felidézi a zenekar egyik legfenségesebb művét. Határozottan az egyik csúcspontja ennek a koncertalbumnak. A zárás az „It/Watcher Of the Skies” medleyvel (The Lamb Lies Down On Broadway/Foxtrot), amelyet az „A Trick Of the Tail” turnén (1976) vettek fel, még Steve Hackett gitárjával és Bill Bruford dobjaival, minden kétséget kizáróan az egész koncertösszeállítás csúcspontja.
A lemez produkciója a maga korához képest kiváló, a hangzás rendkívül élő. Annak ellenére, hogy olyan koncertalbumról van szó, amely a zenekar kommercializálódásának kezdetén készült, azok közé sorolom, amelyek nem hiányozhatnak a zenekar mindkét korszakának, a progresszív és a pop korszaknak a kedvelői közül. Mindenkit ki kell, hogy elégítsen a klasszikusok kiváló előadása mindkét korszakból. A „Three Sides Live” természetesen nem a Genesis végleges koncertalbuma. Valójában ilyet soha nem is adtak ki. A korábbi, egyébként kiváló koncertalbumokról, a „Genesis Live”-ról (1973) és a „Seconds Out”-ról (1977) is hiányzott az a bizonyos „pont az i-n”, amely a Genesis „élő” végleges dokumentumává tehette volna. Mégis a „Three Sides Live” a zenekar legjobb lehetséges koncertdokumentuma a 80-as évek elejéről, amikor megkezdte kereskedelmi hódító útját, és egyszerre jelenti a zenekar fejlődésének egy korszakának lezárását és kezdetét.
Felállás
Phil Collins – ének, dob és ütőhangszerek
Mike Rutherford – gitár, basszusgitár, vokál
Tony Banks – billentyűs hangszerek, vokál
Steve Hackett – gitár (13)
Vendégzenészek:
Daryl Stuermer – gitár, basszusgitár, vokál
Chester Thompson – dob és ütőhangszerek
Bill Bruford – dob és ütőhangszerek (13)
Produkció
Genesis
Számlista
CD1:
1. Turn It On Again (5:15)
2. Dodo / Lurker (7:18)
3. Abacab (8:46)
4. Behind The Lines (5:25)
5. Duchess (6:38)
6. Me And Sarah Jane (6:02)
7. Follow You, Follow Me (4:58)
C2:
1. Misunderstanding (4:05)
2. In The Cage / Cinema Show / Slippermen (11:52)
3. Afterglow (5:13)
4. One For The Vine (11:05)
5. Fountain Of Salmacis (8:37)
6. It / Watcher Of The Skies (7:22)
Játékidő: 92:36
