Lemezkritikák

"This album is simply more diverse, dynamic and heavy as fuck. Look forward to an album we're all extremely proud of…" (Peter Dolving) Azoknak, akik eddig sikeresen elengedték a fülük mellett a tényt: a The Haunted a befolyásos és legendás…

Az „Aurora Consurgens” egyértelműen más album, mint a „Temple Of Shadows”. Egy régi könyv ihlette, amelyet Aquinói Szent Tamás írt. Ezt a könyvet állítólag például Jung használta arra, hogy kapcsolatokat teremtsen az álmok és a különféle…

A brooklyni The Double zenekar különösen izgalmas keveréket tálal: bizonytalan, tántorgó zajt, szétfolyó, a popot súroló dallamokat és olyanokat, amiket könnyen elkezdünk fütyörészni. Igaz, nem minden nap. Csak a felhős napokon és a ködös…

Hiányoznak nektek a hetvenes évek? Az „Against All Odds” egy újabb riffszörny. Riffmegalomán! Retro seventies !?!? Nem csoda, hiszen szembe úszik a széllel, a „mainstream” minden szelével. Miért hallgatom ezt az albumot idén augusztus óta…

Mióta a The Mars Volta teljesen váratlanul feltűnt a zenei színtéren, újra meg újra meglep féktelen kreativitásával és a progresszív rock sajátos felfogásával, amelyben a klasszikus prog elemei épp úgy megtalálhatók, mint a teljesen más,…

Ha ismered a King`s X-et vagy a Platypus/Jelly Jam-et, Ty Tabort is ismerned kell. Ty gitáros, és mindegyik felsorolt zenekarnak/projektnek ő az énekese is. Eddig három szólóalbumot adott ki. Az első a „Moonflower Lane” címet viselte

Az AC/DC azon kevés zenekar egyike, amelynek sikerült a nyers, egyszerű rock 'n' roll, a megjegyezhető dallamok és a harsány hangzás kivételesen egyedi keverékét megalkotnia. A hallgatót mellkason csapó rockjuk 1973 óta jelen van a…

Neal Morse multiinstrumentalista utolsó három szólólemezének felvételei közben az állandó stúdiós kísérőzenekar tagjai azzal ütötték agyon az unalmat, hogy a kedvenc feldolgozásaikat játszották el különböző dalokból. Neal Morse mellett a…

A Winger a nyolcvanas évek végén egyszerűen hihetetlen jelenség volt. Egyformán simán odatettek igazi „mainstream” dalokat, mint a Can't Get Enough vagy a Seventeen, és művészileg mélyebb hard rock teljesítményeket is (In The Day We'll…

Mindössze a második szólóalbum, az első után több mint 25 év szünettel? Hát jó, legyen! Főleg, ha egy a showbizniszben több mint megedzett vén rókáról van szó, aki tudja, hogyan kell ezt csinálni, akkor mi többiek csak befogjuk a szánkat.

Tommy Bolin. Ki??? Azoknak a fiataloknak, akik még sosem hallottak róla, vagy furcsán cseng nekik a név, következzen egy rövid bemutatás erről a szupergitárosról, aki sajnos nagyon-nagyon korán távozott a bolygónkról. „But heroes die…

Pontosan két év telt el azóta, hogy az Europe nagy visszatérését elhozta a „Start From The Dark” album, és most itt van az új lemezük, amely hivatalosan 2006. 10. 27-én kerül a boltokba a vén kontinensen. A RockLine ezúttal exkluzív…

United? Hja,.. Vajon a „Egyesültek” (az Egyesült Metálmunka Gyűlése) címet viselő lemez végre egy szilárd csapat beharangozója, amelyben a felállás nem cserélődik albumról albumra? Ezúttal a King Diamond kiváló egykori dobosát, Snowy Shaw-t…

A Planet Alliance egy olyan projekt, amelyet több ismert és elismert melodikus hard rock, illetve „power” heavy metal zenekar sztárjai hoztak össze. Olyan emberek szövetsége tehát, akik tagjai vagy egykori tagjai a Cloudscape, a Last Tribe,…

Aaaaaaaa!!!! Ez maga az őrület. Úgy tűnik, az Egyesült Államokban végre újra úgy rúgják a bandák a seggeket, ahogy kell! A metal ma teljesen új dimenziókat kap az olyan zenekaroknak hála, mint a The Mars Volta, az Opeth vagy a Mastodon. Az…

A „911” az a dátum, amikor megkezdődött a nyugati civilizáció hanyatlása – az USA dominanciájának vége, az USA Föld bolygó feletti zsarnokságának vége? Olyan koncepció, amely évek óta felkavarja a Föld lakóit, és számos zenei alkotásban is…

„Karamba i karambita!” Teljes 30 éve annak, hogy megjelent a „svájci Saxon”, a Krokus bemutatkozó lemeze (1976)! A zenekarban ma már egyetlen eredeti alapító tag sincs! A leghosszabb ideje tag az énekes Marc Storace, aki 1980-ban…

Amikor kézbe vettem ezt a lemezt, a borítót alaposabban megnézve azt hittem, Severina új albuma! Aki ismeri az előd „Burning Bridges”-t, annak mondom, hogy a Haste The Day az új albummal stílusában továbbra is hű marad az említett előd…

A Fireball Minsitryvel a hallgató mindig igazi paktumot köthet, amely nem hagyja cserben! Veleszületett zenei érzékkel tudják, mit jelent felismerhetőnek és igazinak lenni! Igazi hetvenes évekbeli hard rock iskola. Nincs

A Faust mindig is a krautrock egyik legfontosabb zenekara volt, így nem meglepő, hogy a „Faust IV” a műfaj egyik legjobb képviselője. Az album egyszerre kísérletező és intenzív, mégis elég hozzáférhető ahhoz, hogy a zeneileg tájékozott…

Ehhez a lemezhez nem kell sok szó, ugye? UFO, legendák, veteránok… másodszor egymás után az új évezredben Michael Schenker nélkül, Vinnie Moore-ral az új lemezen. Az UFO továbbra is stabilan tartja magát a nyeregben. Akinek tetszik Phil…

A „Terminate Damnation” tulajdonképpen a Becoming The Archetype debütalbuma, még ha a zenekar korábban The Remnant néven már megjelentetett egy lemezt. Amerikai bandáról van szó, amelynek a metalcore-zenekarok áradatában sikerült…

Ezek a srácok egy nagyon látványos metalvariációt játszanak, amely potenciálisan a szélesebb tömegek ízlését célozza. A Scar Symmetry tagjai így két éven belül már a második albumukkal csapnak le. Aki szerette az elsőt, annak a követője is…

Hopp!?!? Mi minden nem kerül manapság a kezeim közé? Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer a Nickelbackről kell értekeznem – arról a „post grunge rock” csapatról, amely masszív sikerével megmentette a Roadrunner Records kiadót az…

A korábban Rhapsody néven futó Rhapsody Of Fire valósággal sokkoló: ekkora hiperaktivitás mellett is megingathatatlanul hű marad a hollywoodi szimfonikus metal vallásához és küldetéséhez. Két évvel a „Symphony of Enchanted Lands pt. II -…

Mi köze van egymáshoz a pedofil csavargó Aqualungnak, a kiskorú prostituált kancsal Mary-nek, valamint a frigid és hírhedt falusi tanítónőnek, akit a tanítványai Mother Goose-nak kereszteltek el? Nem Kersnik „Kmetske slike” című novelláinak…

Az „Aqualung” a zenekar történetének kulcsalbuma és a rockzene egyik legnagyobb műve, amely a Jethro Tullt végleg a rock halhatatlan óriásai közé emelte. Egyúttal magasabb alkotói szintre is lépett vele a csapat, ami később hozzájárult…

A „Lipservice” a svájci hard rockerek nyolcadik stúdióalbuma, a zenekart pedig Steve Lee énekes alapította, akinek jellegzetes, érdes hangja a csapat egyik legfőbb védjegye. Ami ennél a kiadványnál először meglep, az az

„A Live Record”, a Camel első koncertalbuma kiválóan mutatja be ennek a kivételes zenekarnak az összes legjobb erényét. Igaz, talán kicsit későn jelent meg, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a zenekar addigra már kiadott négy mesteri…

A Sunstorm egy projekt, amelynek arcai a legendás énekes, Joe Lynn Turner (Rainbow, Deep Purple, Yngwie J. Malmsteen's Rising Force,…), valamint a német Uwe Reitenauer (gitár), Chris Schmidt (dob), Jochen Weyer (billentyűk) és egy igazi…

Eltelt egy év, és eljött az idő, hogy a „power metal” kalapácsok ismét felemelkedjenek, lendületet vegyenek, teljes erőből lecsapjanak, és újabb újrahasznosított művel jelentkezzenek. A „Natural High” – a svéd metálmanók új EP-je,…

Na, és most Finnországban is robbant a bomba! Ebben az országban is akadt ugyanis egy zenekar, amely úgy döntött, hogy a klasszikus dallamos hard rockot ápolja, régi iskolás AOR-árnyalatokba öltöztetve, de a mai stúdiók technológiai…

Az első kézenfekvő kérdés, ami a Pearl Jam új, önmagukról elnevezett albumának, a „Pearl Jam”-nek a megjelenésekor felmerül: „Hogy lehet, hogy csak a nyolcadik lemez, vagyis a zenekar tizenöt éves működése után kapja a stúdióalbum az…

A Saidian, a német „power metal” banda tavaly debütált a „For Those Who Walk The Path Forlorn” című lemezzel, most pedig lelkesen száguld tovább metálos horizontjain és nézetein, és már itt is az új lemez, a „Phoenix”.

A „grindcore” névre keresztelt rémisztő rockzenei teremtmény megalkotói, akik 1981 óta aktívak, eredetileg punkok voltak, akik fokozatosan átvették a brit „hard core” hangzás elemeit (Discharge és társai…), és tartósan a saját…

A „The Black Flame” a svéd Wolf negyedik stúdióalbuma. Ahogy azt már az elődje, az „Evil Star” is határozottan jelezte, a „The Black Flame” is elmozdulás azoktól a közhelyektől, amelyeket a Wolf főleg az első két lemezén túl nyilvánvalóan…

A Superheroes egy „maxi kislemez”, amellyel az Edguy első gyors bepillantást kínál a „Rocket Ride” (2006) stúdióalbumra. Ahogy már megszokhattuk, a csapat ezúttal sem okozott csalódást. A zene több mint 25 perc, és ez az a fajta kiadvány,…

Ez a kiváló német heavy metal banda, amely nem képes – és nem is akar – megtagadni a küldetését, idén meglepő módon elhagyta anyakiadóját, a Nuclear Blastot, és egy „anti metal” kiadóhoz szerződött – az olasz AOR/melodic hard rockra…

Véget ért a hatéves várakozás. A zenei különc, a zseniális David Defeis ismét a „crnog konja” hátán vágtat, és könyörtelenül csapkod a kardjával, ami majdnem akkora, mint ő maga (lásd a borítót). Ezúttal a pasas betért egy kávéra Ádámhoz és…

Finnek! Ez nem csak egy újabb „power metal” lemez, amilyenekből lassan már torkig van ez a mi „szép új” világunk. A Leverage nem Sonata Arctica, nem Stratovarius és (hála istennek!) nem is Children of Bodom vagy Nightwish.

Mike Slamer, a Steelhouse Lane és a Seventh Key – a Kansas basszusgitárosa, Billy Greer újdonsült projektje – gitárosa az utóbbi időben nagyon aktív. Így született meg a „Nowhere Land”, az első szólóalbuma. Mike kiváló producerként ismert

A két korábbi albummal ellentétben a „Power Of The Night” Jon Oliva, a zenekar frontembere szerint az „első igazi stúdióalbumuk”. Ez sok szempontból igaz is. Ez volt ugyanis az első lemezük, amelyet valódi stúdióban vették fel.

A Savatage második albuma sok tekintetben stilisztikailag az 1983-as „Sirens” debütalbum folytatása, de sokkal keményebb hanggal és jobb produkcióval, ami meglepő, tekintve, hogy a két lemez felvétele szinte egy időben zajlott.

„Fight For The Rock” helyett a zenekar joggal nevezhette volna „Fight For The Nightmare”-nek is, hiszen a készítése idején valóban elégedetlenek voltak azzal, amit létrehoztak, pontosabban azzal, amit kénytelenek voltak létrehozni.

A Savatage vitathatatlanul az 1980-as évek – és azon túl is – egyik legjobb amerikai heavy metal bandája volt. Az évek során albumról albumra fokozatosan fejlődtek, mind a zeneszerzésben, mind a szövegek mélységében, és a 90-es években…

A fenébe is, mennyire nehezen ültem le, hogy megírjam azt, aminek a legendás Savatage kezében kellett volna megjelennie! Logikus, hogy Oliva a nagy Savatage-fejezet lezárásával zárjon? Nem az. A rajongóknak nem is lesz az. Neki viszont,…

Előttem egy újabb meglehetősen meglepő jószág! Vajon mi pörög ezúttal a CD-lejátszómban? Az új Into Eternity album! A fiúk kanadai progresszív metalosok, akik az extrém metal elemeit viszik az alapjaikba, amelyek egyébként a klasszikus…

Persze, hogy a Duran Durannek nincs szüksége holmi különösebb reklámra! A zenekar a túlélők bárkája, amely a nyolcvanas éveken át rendkívül sikeresen hajózott a saját, jól felismerhető receptjével, az akkoriban igen népszerű új romantika…

Már égető szükség volt egy új hivatalos Hughes-koncertkiadványra a felejthetetlen „Burning Japan – Live” (1994) óta. A „Soulfully Live In The City Of Angels” a dupla „live” lemez mellett egyszeres DVD-ként is megjelent.

Az olyan felejthetetlen mestermű, mint a „Misplaced Childhood”, még a Marillionhoz hasonló csúcsbandák pályáján is csak egyszer fordul elő. Az album a zenekarnak nemcsak művészi csúcspontot jelentett, hanem kereskedelmit is, ezáltal…

Hát végre megvan! A zenekar ötödik stúdióalbuma tizenkilenc évnyi pályafutás után. A Shadow Gallery nyilvánvalóan a zenei maximalizmus megtestesítője: minden lemezt addig csiszolgatnak, fényeznek és kukacoskodnak, amíg el nem érik a kívánt…

A Violator az elődjéhez, a „Music For The Masses”-hez képest sokkal inkább a táncritmusok felé fordult – vagyis követte a techno-dance-bumm trendjét, amely a nyolcvanas évek végének és a kilencvenesek elejének határán jellemezte a…

Bališ egy karintiai rockzenekar, igazi alternatív gyógyfű a szlovén népnek, amely a (ah, milyen nehezen hozom elő a közelmúltat) hírhedt karintiai népszavazás után a nekik nem jutott saját anyaországuk határain kívül maradt

A King Crimson még az album megjelenése előtt, teljesen váratlanul feloszlott. Robert Fripp gitáros, a zenekar nem hivatalos vezére szerint a zeneipart felőrölni kezdő, egyre mélyülő korrupció és a vele járó „közelgő apokalipszis” (a…

Hackett mester olyan, mint a jó bor: az évek nyomot sem hagynak rajta, sőt. Ma is ugyanolyan izgalmas zenét csinál, mint pályája kezdetén. Az előző, „Metamorpheus” (2005) című albumtól eltérően, amely teljesen klasszikus színezetű volt,…

Gary Hughes énekes és a Ten többi tagja, a „banda”, összeszedte magát, és kiadta új albumát „The Twilight Chronicles” címmel. Gary szerint ez pályafutásuk legnagyobb teljesítménye és eddigi legambiciózusabb munkájuk.

Blind Guardian! A power metalban ma kevés zenekar dicsekedhet olyan eredetiséggel és újszerűséggel, mint éppen a Blind Guardian. A lemezeik mindig külön fejezetet jelentenek, és már évek óta rendre ott vannak az „év albuma” cím szűk körű…

Mit lehetne még elmondani Bruce Dickinsonról, a ma már mamutméretű metálóriás, az Iron Maiden énekeséről, amit ne mondtak volna el már réges-rég? Valóban a metálvilág egyik legjobb vokalistájaként tartják számon, az Iron Maidennel…

A „Fugazi” című második albumon a Marillion jóval kifinomultabbá vált, hangzása még selymesebb és kristálytisztább lett, és még egy kicsit tovább távolodott a 70-es évek progresszív rock óriásainak örökségével való kacérkodástól

GPS? Mi a fene ez? Az a csodaeszköz, amivel még egy vak is könnyedén megtalálja a tűt a szénakazalban? GPS - Govan, Payne, Schellen! A srácok – edzett muzsikusok, akiket az Asia főnöke, Geoffrey Downes nem túl barátságosan, gyorsított…

Kiadó: Bloodfish MusicMegjelenés dátuma: 2006. 9. 14.Produkció: Gabriel MoffatAz album hossza: 54.08 percMűfaj: Progressive RockÉrtékelés: 9.0/10 Phideaux Xavier hiperaktív amerikai multiinstrumentalista, énekes, zeneszerző és…

A „Music For The Masses” a Depeche Mode számára afféle kiengedő album volt. A hosszú produkciós fázist igénylő „Black Celebration” után a zenekar, az album kiváló eredményei ellenére, eléggé kimerült volt.

A „Moonmadness” (1976) remekműve után a Camel története során először két jelentős változást hajtott végre: előbb a zenekar felállásában, majd stílusában. A elégedetlen Doug Ferguson basszusgitárost, akinek már korábban sem tetszett a…

A kilencvenes évek a modern progresszív műfaj igazi virágkorát hozták el. És pont 1995-ben néhány zenekar teljes erőből odacsapott. Az „A Blueprint Of The World” sokak szerint még ma is a műfaj kilencvenes évekbeli termésének egyik…

A „Time Lost” a „Wounded” (1996) című album után megjelent EP. 2002-ben mindkét kiadás remastered formában, dupla CD-ként jelent meg „Wounded/Time Lost” címmel az InsideOut Records gondozásában.

Az Enchant ezúttal pályafutása legkompaktabb és legkeményebb arcát mutatja. A keményebb hangzás felé tartó fejlődés, elsősorban az összes dalt jegyző gitáros, Doug Ott révén, az első komolyabb súrlódásokat okozta a zenekarban.

Az egyik fő ok, amiért a „Blink Of An Eye” (2002) utódja nem lett olyan kemény, a zenekar döntésében keresendő: új billentyűsként Bill Jenkinst vették fel a soraikba. Ez azonnal hallatszik a hangzáson, amely most egyenlően oszlik meg az…

Az Enchant alig egy évvel a debütalbum után ugyanazon az úton haladt tovább, és még egy lépéssel előrébb ment. Mivel már a lemez címe is „sebesült”, joggal gondolhatjuk, hogy a fiúk még egy kicsit nehezebbre vették a figurát.

A munkamániás gitármester, Roine Stolt ismét visszatért modern prog rock monolitjával, a The Flower Kingsszel. Ráadásul megint dupla albummal, ami már a negyedik a sorban, és megint egy ambiciózus koncepcióval a háta mögött

„So here I am once more…” Ezekkel a legendás sorokkal indult útjára a 80-as évek első felében a progresszív rock újjászületése. Abban az időben, amikor a punk, a new wave és a szintetikus pop a progresszív rockot szinte a puszta fennmaradás…

Pontosan egy évvel az előző album után Cooper tíz új számmal tér vissza a Raise Your Fist And Yell lemezen. Az első pillantásra szörnyű a borító, Cooper egyik legrosszabb dizájnja. Ha félretesszük a borítót, érdekes dolgokat kapunk a…

Nagy várakozások közepette 1986-ban megkaptuk Cooper comebackjét, tősgyökeres nyolcvanas évekbeli stílusban. Az előző lemez óta ugyan csak három év telt el, de közben sok minden történt, például újra kezelésre szorult az alkoholizmusa.…

25 éve jelent meg a „Speak And Spell”, és ez az album 1981-ben, a maga idejében felháborító provokációnak számított, ma viszont egészen más fényben látjuk. Pedig tekintve, hogy az album a Just Can't Get Enough és a New Life slágereknek…

Ki gondolta 1989-ben, hogy Cooper új stúdióalbuma, a Trash ilyen magasra jut? Senki. Az Epic kiadóhoz való átigazolás után Cooper eddigi legnagyobb kereskedelmi sikerét hozó lemezét készítette el, pedig valójában ez a legkevésbé…

Amikor megjelenik az Axel Rudi Pell, vagyis a „német Blackmore” új stúdióalbuma, az ember tényleg nem tudja, mit mondhatna még, mert már minden elhangzott. Ő az egyik legmegbízhatóbb zenész, akinek a rajongótábora biztosan rendíthetetlen,…

A Fair Warning srácai hatéves „szünet” után térnek vissza, amiből sokan arra jutottak, hogy a zenekarnak végleg befellegzett. Miért? A banda ugyanis a „Four” (2000) megjelenése után két külön mellékprojektre bomlott, a Dreamtide-ra és a…

A Lunatica az a zenekar, amely akarva-akaratlanul ügyesen kihasználja, hogy Tarja kikerült a Nightwishből. Vagyis a gyönyörű, női gót ének áll a középpontban, és ez a zenekar hangzásának fő attrakciója. Egy Lunaticához hasonló zenekarral a…

Ez hihetetlen! Skandináv csodagyerekek, akik „túl korán” érnek be és nőnek fel. Most „hetedik csodává” cseperedtek. A Seventh Wonder a tavalyi „Become” debütalbum tökéletes továbbfejlesztésével csap oda

Hogyan lehet überelni a legendás Trash hatalmas kereskedelmi sikerét? Gyakorlatilag sehogy, de a Cooper-rajongók füle szerint a Hey Stoopid pontosan ezt tette. Sőt, ez az album tulajdonképpen az igazi siker, mert sokkal cooperesebb…

A Trash stúdióalbum sikere után egy évvel megjelent az album koncertváltozata is, a Trashes The World turné nevével. A birminghami (Anglia) koncert teljes videófelvétele, amely 1989. december 14-én készült, eredetileg VHS videón jelent meg

Taz Taylor? Ki a fene az a Taz Taylor? Angol gitáros, aki már egy ideje San Diegóban (Kalifornia, USA) él. Nos, Nagy-Britannia mostohaanyai hozzáállása a saját zenészeihez, akik tudnak játszani és rockot komponálni, nem újdonság. A fickó a…

Mit is lehetne mondani erről a The Beast Of Alice Cooper válogatásról? Igazából nem sokat, csak annyit, hogy tizennégy első osztályú, klasszikus hetvenes évekbeli Cooper-szám került rá, és különösen azt, hogy a válogatást Cooper hetvenes…

Erre az albumra Hackett mester már felépítette a saját arculatát és hírnevét önálló szólózenészként, aki újra és újra meglep műveinek mélységével, újító szellemével és intenzitásával. Az előző albuma sikerének köszönhetően ráadásul…

Három sikeres év után, amelyben a turnézás is nagy szerepet kapott, jöhetett az Epicnél megjelent harmadik stúdióalbum, amelyről nyugodtan kijelenthetjük, hogy Cooper egyik legjobb lemeze egyáltalán. Alice kicsit változtat a stíluson az…

Mint azt valószínűleg mindannyian tudjátok, a Pink Floyd 1994-ben turnéra indult utolsó stúdióalbumuk, a „Division Bell” népszerűsítésére. A turné márciusban kezdődött az Egyesült Államokban, októberben pedig a Pink Floyd megállt a brit…

Hej-hó! Hogy szólnak mostanság a Motörhead? Gyűlölitek vagy sem! A hulla feltámadt, és úgy bömböl, mint egy 10 000 éves szarkofág, amikor megnyikordul a kőfedél, és előbukkan először a féregjáratoktól hevesen megtépázott kéz

Felejtsd el mindazt, amit Billy Sheehan a Talasszal, a Mr. Biggel vagy David Lee Rothtal csinált! A lemez messze áll attól a fusion rocktól, amit Billy jelenleg a Niacinnel „nyom”. Amit a fickó a második szólóalbumával kínál, az egy tiszta…

Mindig is úgy gondoltam, hogy a Magna Carta kiadó „Prime Cuts” válogatássorozata kiváló módja annak, hogy gyorsan bemutassák a kiadó égisze alatt működő zenészeket. Bár már néhány más kiadó is hasonló lépésre szánta el magát, a Magna Carta…

Az „Antigone” óta eltelt két év, és a metalcore-os Heaven Shall Burn – hangzásában szívesen kacsingat a régi In Flames melodikus death metaljára, miközben megőrzi a világ ellen forduló hardcore-karakter gyökereit – a „Deaf To Our Prayers”…

Az Iron Maiden visszatért a tizennegyedik albumával (hihetetlen, hogy repül az idő), amelynek filozofikus hangulatú címe „A Matter Of Life And Death”. A „Dance Of Death” (2003) után, ami egyébként jó lemez volt, de az új ötletek krónikus…

A zenekar 15 év utáni „comeback” albumának célja alapvetően ugyanaz, mint az „Into The Pandemonium”-é volt: sokkolni és forradalmat szítani. Csakhogy ezúttal a Celtic Frost a hangzási kísérletek „innovációjával” próbálkozik

Ez a fiatal norvég banda a végletekig kihegyezett! Tavaly jelent meg a „Conspiracy In Mind” című debütalbumuk, és most itt a folytatás, a kettes számú lemez! Már az első album is a Nevermore kisöccseként könyvelte el a csapatot

A Platitude a progresszív metal, a power metal és a dallamos hard rock érdekes hibridje. Harmadik stúdióalbumukkal, a „Silence Speaks”-szel még feljebb emelték a korábban elért mércét saját zenei kifejezésmódjukban. Úgy kompozíciós…

Ismered a dolgot. Eljön az órád, hogy megfizess minden bűnödért, érzed Kharón, a révész jéggé fagyott, csontos kezének csattogó ujjperecét, ahogy a válladra teszi a kezét, és úgy elmerevedsz a rémülettől

Jaj, jaj, jaj! Amikor először megláttam a zenekart a fotón, azt hittem, két azonos nevű banda létezik, és én csak a rossz hivatalos oldalra „szörföztem” be. Pedig nem. Ezek a figurák tényleg „black metalos” szerelésbe öltöztek, és igazi…

Úgy tűnik, a második évezred első évtizede a thrash metalt hardcore fogásokkal ötvöző zenekarok évtizede. Így tér vissza ezekkel a felismerésekkel és meglátásokkal telve, második stúdióalbumával, tele dühvel a New York-i Sworn Enemy!

A „Bottom Of Your Soul” a slágergyáros Toto új szerzeménye, 6/8-os ütemben íródott, és ritmusalapjában leginkább a Toto-sláger Africára emlékeztet. A főéneket nagy átéléssel Steve Lukather vitte, különleges vendégként pedig a zenekar…

Derek Sherinian kiadta az ötödik stúdióalbumát! Szorgos fiú, mit mondjak! Hosszában-széltében érdekes lemez. És recenzensi szemmel nehéz falat. Dereket billentyűsként főszerepben várni eléggé utópisztikus, hiszen alapvetően nem az a zenész,…

Kiadó: Island RecordsMegjelenés dátuma: 1970. 11. 20.Producer: Greg LakeHossz: 41.13 percStílus: Progressive RockÉrtékelés: 9.0/10 Amikor Keith Emerson, a billentyűs varázsló feloszlatta a The Nice-t, az egyik legjobb proto-prog…

A Grave hetedik stúdióalbuma minden valószínűség szerint a zenekar eddigi stúdióanyagai közül a legbrutálisabb. Ha az ember körülnéz, merre tart manapság az ilyen bandák lemezkiadási trendje, gyakran előfordul, hogy a dalok egyre…