Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Camel
Kiadó: Camel Productions
Megjelenés: 1997
Értékelés: 4.5/5
Egy varázslatos estén, a „Nude” albumot népszerűsítő turné közepén, 1981-ben a Camel megállt Londonban, pontosabban a legendás Hammersmith Odeonban, és felejthetetlen koncertet adott. A felállásban akkor a két eredeti tag, Andrew Latimer gitáros/énekes/fuvolás és Andy Ward dobos mellett Colin Bass (ex-Steve Hillage) játszott basszusgitáron, Kit Watkins (ex-Happy The Man) és Jan Schelhaas (Latimer mellett a zenekar egyetlen jelenlegi hivatalos tagja) pedig billentyűs hangszereken. Az akkori időkhöz képest eredeti ötlet, a két billentyűs egyidejű használata ezen a koncertfelvételen telitalálatnak bizonyul. Pedig ez csak egyike e elveszett (de újra megtalált) koncertfelvétel számos kiváló elemének. A Camel ugyanis ezen az élő albumon szinte teljes egészében felidézi a japán katonáról szóló legendás történetét, akit a háború forgatagában évtizedekre elfeledve hagytak egy magányos szigeten.
A koncert a felejthetetlen klasszikussal, a „Never Let Go”-val indul az első, „Camel” (1973) című albumról, amely a zenekar első megjelenése óta ott van a koncertrepertoárban. Az eredeti felvételen Peter Bardens, a zenekar egykori billentyűse (1971-1978 között) énekel, ezért különösen érdekes Latimer előadásában hallani. Latimer fenomenális gitárosként, lélegzetelállító szólóival és egyéb gitáros „fűszereivel” újra meg újra lenyűgöz. Jön a következő klasszikus, a „Song Within A Song” (Moonmadness, 1976), kivételes melotronos és billentyűs felvezetéssel mindkét billentyűs keze alól. Az igazi ezoterikus hangulatot a melotron és Latimer remek fuvolajátéka teremti meg. Az éneke, amelyet itt mélyebb hangnemben szólaltat meg, kiválóan beleolvad a dal teljes atmoszférájába. Különösen tetszetős a két billentyűs és Latimer gitárja közötti összjáték. Ezután a zenekar egyik legfenségesebb darabja következik, az epikus instrumentális „Lunar Sea” (Moonmadness, 1976), benne Latimer egyik legjobb szólójával. Ward szokás szerint a legjobb dobosok egyike a „szakmájában”, és itt különösen megmutatja, mit tud. A billentyűk pedig úgyis külön fejezetet érdemelnek. A dal egy űrhajós-Hold-landolást megidéző, felvett intróval nyílik és zárul. Ez a „Lunar Sea” a legjobb koncertverzió, amit eddig hallottam, a zenekar bármelyik élő felvételét is nézzük. Ha ezt a három 70-es évekbeli klasszikust hallgatod, a hihetetlen hangzás miatt nehéz elhinni, hogy egy 80-as évek eleji koncertről van szó, és nem a progresszív rock klasszikus korszakából származik. Az „bemelegítés” után igazi csemege vár mindazokra, akik szeretik a „Nude” (1981) koncepciólemezt, a 80-as évek eleji progresszív rock egyik legjobb albumát, mert a zenekar egyszer csak úgy dönt, hogy szinte teljes egészében eljátssza a lemezt. A hiányzó dalok közül csak a „Pomp & Circumstance”, a „Please Come Home”, a „The Homecoming” és a „Lies” maradt ki. Ezek közül csak a remek „Lies”-t hiányolom, a többi dal viszont fenomenálisan szól, sikerül felidézniük az eredeti album szellemét, sőt néhol túl is szárnyalják azt. Az AOR-os „City Life” rövid időre emlékeztet minket arra, hogy 80-as évek eleji koncertet hallgatunk, nem a zenekar klasszikus, 70-es évek közepi korszakából valót. Remek AOR-dal, amelyben még a sláger elemei is megvannak, de a Camel számára viszonylag szokatlan szerzemény. Közben egy rövid instrumentális, a „Nude” következik, amely a következő dalhoz vezet át. A „Drafted” című ballada hasonló stílusú, AOR-os elemekkel, és megnyugtatja a koncert egész hangulatát. Latimer ismét elállítja a lélegzetünket melankolikus szólóival. Mintha sírnának a gitárok. Ez egyben az utolsó énekes dal a felvételen, utána már csak instrumentálisok jönnek. Ezután a „Docks” következik, amely a billentyűs hangszerelésekkel és elsőrangú gitárszólókkal megint remekül fokozza a drámát. A hangulattól tényleg feláll a hátunkon a szőr. Ez tovább nő az ultradrámai „Beached” alatt, ahol a rendkívül gyors ritmusszekció és az ujjgyors szólók a hangszerek igazi csatáját idézik elő, ami a koncepció részét is segít megjeleníteni, amikor megkezdődik a csata a parton. Az ezoterikus „Landscapes” követi, amely kellemesen lecsendesíti a hangulatot a két billentyűs ragyogó hangszerelésével, és hangzásával valóban szigetvilági, csendes-óceáni hangulatot áraszt. Ez a különleges hangulat a „Changing Places”-szel még mélyebbé válik, amelyben Ward ütőhangszerein valódi etno beütés hallható, mellette pedig ott van Latimer felejthetetlen fuvolája. A „Reflections” újabb ezoterikus pillanat, amelyben a megnyugtató „soundscape”-ek dominálnak. A hangulat a „Captured”-del megint felforr, ez lélegzetelállító billentyűs és gitáros instrumentális részletek egész palettáját kínálja. A koncertet a diadalmas „The Last Farewell” zárja, a „Nude” utolsó felvonása, amely egyben mindent nyitva hagy.
Latimer szólói és instrumentális részei elállítják a lélegzetet. Ahogy a két billentyűs közötti összjáték is, amely rendkívül sikeres húzásnak bizonyult. A zenekarnak sikerül feléleszteni szinte a teljes „Nude” albumot, és számos helyen túl is szárnyalni azt. Ugyanakkor sikerül megőrizniük a saját, felismerhető hangzásukat is, ami a 80-as évek progresszív rockjának egyik ritka jelensége, hiszen a 70-es évek progresszív zenekarainak többsége a kereskedelmi sikerért eladta a lényegét. A Camel akkoriban, bár zenéjének egyes részei érezhetően kommerszebbek lettek, sikeresen bizonyította, hogy a trendeket és a mohó kiadók nyomását végül is lehetett figyelmen kívül hagyni, és továbbra is első osztályú szimfonikus progot játszottak. A kereskedelmi siker ennél a zenekarnál ugyanis soha nem volt az első helyen. Ez az élő album élő bizonyíték arra, hogy a klasszikus progresszív rock a 80-as évek elején, az új hullám és a punk megjelenésével sem halt meg soha. Egyetlen igazi rajongó, különösen a „Nude” albumot kedvelő nem maradhat ki ebből a remek, kivételesen jó produkciójú felvételből, amelyet a zenekar 1997-ben saját kiadásban, hivatalos bootlegként jelentetett meg.
Felállás
Andrew Latimer – ének, gitár, fuvola
Colin Bass – basszusgitár, vokál
Andy Ward – dob
Kit Watkins – billentyűs hangszerek, fuvola
Jan Schelhaas – billentyűs hangszerek
Producer
Andrew Latimer & Chris Now
Számlista
1. Never Let Go
2. Song Within A Song
3. Lunar Sea
4. City Life
5. Nude
6. Drafted
7. Docks
8. Beached
9. Landscapes
10. Changing Places
11. Reflections
12. Captured
13. The Last Farewell
