Előadó: Enchant
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 1996
Értékelés: 4.5/5
Az Enchant alig egy évvel a debütalbum után, ugyanazon az úton haladt tovább, és így még egy lépéssel előrébb ment. Ahogy már maga a lemez címe is „sebesült”, joggal feltételezhetjük, hogy a fiúk még egy kicsit „megnehezítették” a dolgot. Igen. A dalok még nehezebben emészthetők. Még nehezebben mászik be a bőröd alá, mint a debütnél, pedig az „A Blueprint Of The World” (1995) sem éppen ártatlan bárányka. De ha egyszer befészkeli magát a bőröd alá, hú!
A lemezt nyitó Below Zero olyan feszes és súlyos, mint addig az Enchant egyetlen dala sem. A Below Zero-ban Paul először használt dupla lábgépet is. A ritmusszekció az egész lemezen végig brutálisan groove-os. A dinamikus, kiszámíthatatlan ritmusváltások, a mindenféle átvezetések sokszínűsége és Ed meg Paul megint hihetetlenül összeszokott játéka tartja folyamatosan elevenen a „Wounded”-et. A középső részek ismét olyan „enchantosak”, amilyenekre csak vágyni lehet. Rengeteg kis történetre töredeznek egy történeten belül, és remekül összefonódva, egymásba illeszkedve állnak össze a dalok egységes egésszé.
Egységes és kiegyensúlyozott a produkció is, amely a zenekar debütjéhez képest sokkal magasabb szintet hoz, hiszen ott még bőven maradt tartalék. Minden hangszer különválik, és jól hallható. Egyik sem nyomja el a másikat. Doug játéka most is igazi csemege. Egyszerűen hagyja, hogy az ötletei megvalósuljanak abban a zenei egyediségben, amelyet a srác ki tudott alakítani. Dougnak keményebb a fogása, és kivételes érzéke van a zenéhez. Hogyan építsen fel egy riffet, hol bontsa szét az akkordokat, és hogyan fusson át egyszerűen a vonalon. A tehetségét néhány kiváló, érzelmes szólóval és átvezetéssel csak megerősítette. Remekül (megint) keveri az akusztikus részeket a torzítottakkal. A kiszámíthatatlan gitárjáték az Enchant zenéjének újabb felsőfoka. A zenei többdimenziósság és a zenekar tagjai között működő mágia tökéletesen működik.
Ted hangja, amely a felismerhetőségén túl a magasabb részeknél különösen úgy szól, mint valami szirénhang, és Steve Walsh-t (Kansas) idézi, folyamatosan érzelmekkel van átitatva, és életre kelti a szövegeket. A srác kiválóan improvizál: az ismétlődő riffeken például az egyik versszakot teljesen más énekdallamban éneli el, mint a másikat. Vagyis az énekes is teljes kifejezési szabadságot vett magának.
A Hostile World ritmusvonala olyan, mintha egy megvadult funkys basszusgitárt hallgatnál, és mögötte a száguldó dobokat, amelyek üldözik, de sosem érik utol igazán. Ez kétségkívül a lemez legélénkebb dala. A Look Away-jel lenyugszik a hangulat. A Look Away az összes közül a legkompaktabb dal, ezért könnyebben megy be a fülbe. A „Wounded” a Missing című számmal ér véget, amely hasonlóan fel van tekerve, mint a nyitó Below Zero, vagyis a lemez elején és végén garantált a nagyon dinamikus hangulat. A „Wounded” a zenekarnak újabb sikeres - érettségi lépés előre. Kár, hogy a kiadó nem nyújtott konkrétabb promóciós támogatást ennek a kiváló albumnak, amelyet pedig kétségkívül megérdemelt volna.
Felállás
Ted Leonard – ének
Phil Bennet – billentyűk az 1. és a 9. számon
Mike „Benignus” Geimer – billentyűk
Douglas A. Ott gitár, billentyűk az 1., a 4. és a 9. számon
Ed Platt – basszusgitár
Paul Craddick – dobok, kiegészítő billentyűk a 4. számon
Produkció
Douglas A. Ott
Számlista
1. Below Zero (6:07)
2. Fade 2 Grey (8:10)
3. Pure (7:17)
4. Broken (7:44)
5. Hostile World (6:29)
6. Look Away (6:40)
7. Armour (6:57)
8. Distractions (7:27)
9. Missing (6:36)
Az album játékideje: 63.27
