Szerző: Jernej Vene
Előadó: AC/DC
Kiadó: Warner Bros. Records
Megjelenés: 1995
Az AC/DC azon kevés zenekar egyike, amelynek sikerült a nyers, egyszerű rock ‘n’ roll, a megjegyezhető dallamok és a harsány hangzás kivételesen egyedi keverékét megalkotnia. A hallgatót mellkason csapó rockjuk 1973 óta jelen van a színtéren, mégis úgy tűnik, hogy az utóbbi években nagy felfutásban van. Az AC/DC ugyan a legjobb lemezét, a Back In Blacket már 1980-ban felvette, de még korántsem fáradt el. Mostanáig világszerte több mint százmillió lemezt adtak el, úgyhogy nehéz volna átverésről beszélni: a lemezeiket vásárló emberek nem olyan naivak, hogy zsákbamacskát vennének. 1974 óta rengeteg zenész megfordult az AC/DC-ben, ma pedig a csapat élén egy trió áll: Angus és Malcolm Young – az előbbi szólógitáros, az utóbbi ritmusgitáros –, valamint az 1980-ban, a korábbi legendás énekes, Bon Scott halála után csatlakozó Brian Johnson énekes. A Ballbreaker egyben az első új dalokat tartalmazó lemez az 1990-es, viszonylag sikeres The Razor’s Edge óta. A Ballbreaker folytatja az AC/DC-gyár hagyományát, ápolja a zenéjük összes jól bejáratott formáját, és rockgyémántokká alakítja őket. A hangzás alapvető, éles és érdes, akárcsak Johnson hangja. Ennek érdeme a híres Rick Rubiné, aki most dolgozott először a zenekarral, pedig régóta a rajongójuk. Részben neki köszönhető, hogy a Ballbreaker érdemes a meghallgatásra, és még azoknak is meg kell küzdeniük vele, akiknek az ilyen egyszerű, melósrock eddig soha nem jutott el a szívükig. A fent említett urak mellett az AC/DC-ben ott van a hosszú évek óta velük lévő basszusgitáros, Cliff Williams, és egy régi ismerős, a zenekar volt és mostani dobosa, Phil Rudd, aki tizenkét év kihagyás után tért vissza a csapatba. Ez a két zenész a második alappillére annak a gőzhengernek, amelyet AC/DC-nek hívunk. Angus Young néha gyökér, iskoláskölyök-imidzse sem tűnt el. Sőt, az igazi rajongók semmi ilyesmit nem is engednének. Az AC/DC a Ballbreakeren pontosan azt csinálja, amit már csaknem harminc éve: alapvető hard rockot, filozofálgatás nélkül, minimális erőfeszítéssel. Minden úgy megy, ahogy kell, nagy könnyedséggel. Angus Young egyszer azt mondta, hogy a közönség már messziről megérzi a szart. Amikor az AC/DC elindult, egyetlen céljuk volt: jó rock ‘n’ rollt játszani. Ezt csinálják ma is, a trágyáról pedig természetesen szó sincs, hiszen a pályafutásuk bebizonyította, hogy a legnagyobb rockbandák közé tartoznak. Az AC/DC-nél nem találsz virtuóz betéteket egyik tagtól sem, csak egy jól összeszokott csapatot, kitartó emberekkel, akiknek a zene és a hallgatóik elégedettsége a legfontosabb. Mindent, amit tudni akarsz az AC/DC-ről, megtalálsz a Ballbreakeren, hiszen minden dal magáért beszél. A szövegek témái többnyire rockerek: bulikról, piáról, nőkről és más olyan dolgokról szólnak, amikkel minden igazi rocker foglalkozik. Az AC/DC éppen az egyszerűségével érte el azt, amik ma: egy olyan zenekar, akit minden jó rockot kedvelő hallgató tisztel.
Felállás
Angus Young – gitár
Malcolm Young – ritmusgitár
Phil Rudd – dob
Cliff Williams – basszusgitár
Brian Johnson – ének
Dallista
01.Hard as a Rock
02.Cover You in Oil
03.The Furor
04.Boogie Man
05.The Honey Roll
06.Burnin’ Alive
07.Hail Caesar
08.Love Bomb
09.Caught with Your Pants Down
10.Whiskey on the Rocks
11.Ballbreaker
