Előadó: Tabor, Ty
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2006
Értékelés: 3.5/5
Ha ismered a King`s X-et vagy a Platypus/Jelly Jam-et, Ty Tabort is ismerned kell. Ty gitáros, és mindegyik felsorolt zenekarnak/projektnek ő az énekese is. Eddig három szólóalbumot adott ki. Az első a „Moonflower Lane” címet viselte, a második a „Safety”, a mostani pedig a „Rock Garden” nevet kapta. Az album önmagában nem hoz semmi megrázót, egyszerűen logikus folytatása az első kettőnek, amelyek – akárcsak ez – Ty érzelmi szétszórtságát tükrözték a magánéletével összefüggésben, vagyis köznyelven szólva: „belső konfliktusok feldolgozása”. Ezért az album első hallgatásra kissé komor és passzív benyomást kelt.
Az előző lemez óta eltelt időszakban Ty meglepő módon nem lett rádiós szupersztár, pedig én személy szerint, az ilyen zenék rajongójaként, szilárdan mellette állok. Ty Tabor ezúttal is hű marad önmagához, így nem is várható tőle, hogy úgy gitározzon, mint E. Clapton a Cream fénykorában, úgy énekeljen, mint J. Lennon, és jobb szövegeket írjon, mint Tom Petty. Az maga lenne a perverzió. Bár más szempontból Ty-t éppen az említett zenészcsomag tökéletes megtestesítőjeként is leírhatjuk.
Személy szerint be kell vallanom, hogy benne az tetszik a legjobban, hogy képes harmonikusan együttműködni az összes említett projektben. Az ember egyszerűen birtokolja azt a képességet, hogy összeolvadjon és alkalmazkodjon a többi zenészhez. Ez az erény a mai zeneiparban, ahol mindenki egyedül akar dominálni, inkább kivétel, mint szabály.
Ha valaki megkérdezné tőletek, hogy a King`s X-et és a Platypust be lehet-e sorolni a progresszív zenék közé, valószínűleg mindenki egy emberként, hangosan rávágná, hogy „igen”. Ty viszont úgy nyilatkozik magáról, hogy ő egy popsztár, aki a most említett progresszív zenekarok segítségével fejlődött ki igazán. Vagyis ez az az erény, amelyről az imént írtunk. Erről a szójátékról sokkal többet tudna mesélni Ty két társa, Steve Walsh és Neal Morse.
Eközben eszembe jut egy ötlet: Tabornak, Walshnak és Morse-nak össze kellene állnia, és KING`S STREET PRAYER néven kellene működnie. Ha lenne egy Woodstock III, simán debütálhatnának, ahogy a CSN tette 1968-ban.
De zárjuk le.
Számlista
1. Ride 4:53
2. Stalker 4:47
3. I Know What I’m Missing 3:11
4. Afraid 3:39
5. Play 6:51
6. Beautiful Sky 4:07
7. She’s a Tree 3:32
8. Take It Back 3:00
9. Wading In 3:26
10. Thankful 3:26
11. Pretty Good 4:00
Az album hossza: 45:56
