Előadó: Depeche Mode
Kiadó: Mute Records
Megjelenés: 1987
Értékelés: 4.5/5
A „Music For The Masses” a Depeche Mode számára afféle kiengedő album volt. A hosszú produkciós fázist igénylő „Black Celebration” után a zenekar, az album kiváló eredményei ellenére, eléggé kimerült volt. Új inspirációra és alkotói lendületre volt szüksége, ezért Daniel Miller visszalépett a produceri székből, helyére Dave Bascombe került, aki így társproducere lett a „Music For The Masses” albumnak. Akkoriban a Tears For Fears hangzása volt nagyon aktuális. Ezt a hangzást Bascombe hozta létre, és a Depeche Mode a „Music For The Masses” lemezen érezhetően támaszkodott is rá. Az új albumon David komoly nyomot hagyott a teljes hangzásvilágon, a lemez pedig teljesen friss, felismerhető hangszerelést hoz, amilyet a zenekar korábban a zenei kifejezésmódjában még soha nem használt. A vokálok, az elektronikus hangminták és a ritmusok közötti kontrasztok hangsúlyozottan élesek, ugyanakkor kivételes hangzásbeli mélységet hordoznak, amely túlszárnyalja a „Black Celebration” szintjét. A két album azonban erősen különbözik egymástól, így a legegyszerűbb salamoni módon azt kimondani, hogy mindkettő a maga arculatához illő produkciót kapta. Érettség tekintetében viszont a „Music For The Masses” előrelépés a Depeche Mode számára. Ha követjük a főhangot kísérő vokális harmóniák egyes palettáit, de magukat a duetteket is a lemez során, azokban új építkezés hallható.
A „Music For The Masses” az elődje, a „Black Celebration” (1986) világosabb testvére, amelyet erős érzéki mélység jellemez, ugyanakkor kifejezetten sötét arculat. A „Music For The Masses” lemezen a Depeche Mode eltalálta a tökéletes középutat sötét és világos oldala között. Az album bárki számára könnyen befogadható, ahogy azt már maga a cím is mondja. Az első négy dalon rendkívül gyorsan átfut, ezek a zenekarra jellemző nagy pop-techno szárnyakon viszik az albumot. A Little 15, majd utána a Behind The Wheel a lemez azon pillanatai, amelyek átkapcsolnak a sötét hangulatba a lemezen, és ez egészen a végéig egyre mélyül. A Behind The Wheel szilárd elektronikus mintára épül, a másik oldalról pedig táncos techno-ritmuson áll, amely aztán határozottan földet érteti a dalt. Valójában semmi többre nincs szüksége. Csak Dave egyedi hangjára, amely Depeche Mode-lelket lehel a számba. Mindössze néhány könnyed, egyszerű trükkről van szó, teljesen racionálisan, „spórolósan” adagolva, a puszta egyszerűség hatása mégis egyedi atmoszféra teremtése. Valami, amit a Depeche Mode mindig kiválóan csinált, és ami egyúttal a zenekar egyedi felismerhetőségét adta.
Az albumhoz Alan Wilder járult hozzá a legtöbbet. A lemez a mára „népdallá vált” himnusszal, a Never Let Me Down – a zenekar koncertjeinek (még ma is) kötelező állandó darabja – nyit, amely a csapat tipikus trükkjét kínálja. Az alapmotívumra a fiúk mesterien rétegeznek egyre több zenei mintát, így összetett hangzásbeli harmonikát alkotnak. A Never Let Me Down esetében a Depeche Mode a főmotívumot gitárral is megtámogatta, amitől korábban úgy irtózott, mint ördög a tömjénfüsttől, így a hangkép mélységének hangsúlyozása a dalban még kontrasztosabb. A lemezt az elejétől a végéig Dave főhangjának és Martin kísérővokáljainak csábító összefonódása kíséri, amely életet lehel az elektronikus „hideg intellektusba”, és az érzelmi mélység könnyedén életre kel. A Never Let Me Down mellett a Depeche Mode 1987-ben még két kislemezt jelentetett meg a „Music For The Masses” lemezről, mégpedig a kiváló elektro dance pop slágert, a Strangelove-ot, valamint a sejtelmes Behind The Wheelt, ugyanígy (felépítésük alapján) kislemeznek valók azok is, míg a Little 15 egy évvel később jelent meg kislemezként. A lemez két további „hit single”-jelöltje a The Things You Said és a Sacred, ami csak megerősíti, mennyire erős volt a „Music For The Masses” a maga egységességében. Éppen a „Music For The Masses” megjelenése hozta meg a zenekarnak végre az óriási sikert az Egyesült Államokban, ahol az album platinalemez lett. A Depeche Mode-nak az album megjelenéséig volt néhány nagy slágere, amelyekkel veszélyesen rázták a világ slágerlistáinak csúcsait, ilyen volt a People Are People,… vagyis előzményekben nem volt hiány, és a „Music For The Masses” megjelenése, amelyet a tömeg olyan lázasan várt, csak a pont volt az „i”-n. Ez bizonyítja, hogy a Depeche Mode lassan, de nagyon biztosan építette kultikus alakját a sikerhez vezető úton. Egyszerre az óceánon túl arénákat és stadionokat töltöttek meg. Itt készült a „101” című dokumentumfilm is, amely a zenekar Rosebowl stadionbeli (Pasadena, USA) koncertjének eseményeit foglalja össze, ahol a Depeche Mode 80.000 ember előtt játszott.
A „Music For The Masses” nagy lépés előre a zenekar számára. Szerzői és kereskedelmi szempontból egyaránt. Olyan produktum, amely a zenekart a felismerhető érettség elérésének pontján mutatja, egy olyan érettségén, amely maga mögött hagyta a lázadó dühöt. A zenekar a „Music For The Masses” lemezzel megtalálta a megfelelő egyensúlyt a sötét, kísérletező oldal, amelyben életre kelnek az örök vágyakozás legsötétebb képeinek rejtett gondolatai, valamint a világos – könnyed, ütős techno-pop arculat között. A Depeche Mode ezzel az albummal pályafutásának egyik legfényesebb korszakába lépett.
Az újrakiadásban szereplő DVD PCM sztereó hangzásban, Dolby Digital 5.1 „surround” és DTS 5.1 formátumban kínálja a zenét, és tartalmazza három megjelent kislemez b-oldalait, valamint négy 5.1-es remixet. Ez a kiadás már pusztán a 37 perces dokumentumfilm miatt is különleges, melynek címe „Depeche Mode: 1987-88 (Sometimes You Do Need Some New Jokes)”, és amely a zenekar „Music For The Masses” album keletkezésének időszakát vizsgálja, friss interjúkkal a tagokkal arról, hogyan született az album, szó van továbbá az album megjelenését követő turnéról is, különösen a zárókoncertről, amelyet D.A. Pennebaker vett filmszalagra a „101” című filmhez.
Felállás
David Gahan – ének
Martin Gore – ének, gitár, billentyűs hangszerek, synthesyzer
Alan Wilder – billentyűs hangszerek, synthesizer, programozás
Andrew Fletcher – billentyűs hangszerek, synthesizer
Produkció
Depeche Mode & David Bascombe
Számlista
CD 1.:
(hybrid SACD/CD with a multi-channel SACD layer)
1. Never Let Me Down Again (4:47)
2. The Things You Said (3:55)
3. Strangelove (4:38)
4. Sacred (5:01)
5. Little 15 (4:14)
6. Behind the Wheel (5:17)
7. I Want You Now (3:28)
8. To Have and to Hold (3:08)
9. Nothing (4:12)
10. Pimpf (3:56)
Az album hossza: 44:06
CD 2.(DVD):
(„Music For The Masses” in DTS 5.1 and Dolby Digital 5.1)
1. Never Let Me Down Again (4:47)
2. The Things You Said (3:55)
3. Strangelove (4:38)
4. Sacred (5:01)
5. Little 15 (4:14)
6. Behind the Wheel (5:17)
7. I Want You Now (3:28)
8. To Have and to Hold (3:08)
9. Nothing (4:12)
10. Pimpf (3:56)
Bonus Tracks (in PCM Stereo):
1. Agent Orange (5:05)
2. Pleasure, Little Treasure (2:53)
3. Route 66 (4:11)
4. Stjarna (4:25)
5. Sonata No.14 in C#m (Moonlight Sonata)(5:36)
Bonus 5.1 Mixes (DTS 5.1, Dolby Digital 5.1 and PCM Stereo):
1. Agent Orange (5:31)
2. Never Let Me Down Again [Aggro Mix](4:58)
3. To Have And to Hold [Spanish Taster](2:36)
4. Pleasure, Little Treasure [Glitter Mix] (5:38)
Additional Material:
„Depeche Mode 87-88 (Sometimes You Do Need Some New Jokes)” [37 Minute video]
