Terminate Damnation
Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Becoming The Archetype
Kiadó: Solid State Records
Megjelenés: 2005
Értékelés: 3/5
A „Terminate Damnation” tulajdonképpen a Becoming The Archetype debütalbuma, még ha a zenekar korábban The Remnant néven már megjelentetett egy lemezt. Amerikai bandáról van szó, amelynek a metalcore-zenekarok áradatában sikerült szembetűnően elszakadnia a műfaj minden „közhelyétől”, így elmondhatjuk a Becoming The Archretype-ról, hogy teljesen saját stílust nevelt ki magának. Valami friss a láthatáron. Olyan érv, ami bőven elég a vonzerőhöz. A srácok különféle rockzenei hatásokat ötvöznek: progresszív elemeket, death metalt, megcsontosodott, megtermett metalcore-elemeket, és persze kötelező a kacérkodás a thrash metallal, sőt a klasszikus zene elemeivel is, amelyek zongorával vagy akusztikus hangszerekkel egyensúlyozzák ki a lemez dühödt kitöréseit és a forrongó ének epés kifakadásait. A Becoming The Archetype így azt képviseli a metalcore szemszögéből, amit manapság például az Opeth. Vagy másképp fogalmazva: az a zenei terep, ahol az Unearth és az Opeth találkozik? Igen, első blikkre mindenképp.
Az album a teljes játékidő alatt spontán és kiszámíthatatlan módon bontakozik ki: a tipikus metalcore-riffeket váratlanul tempóváltások követik, amelyek a következő pillanatban megtört, progresszív futamokba csaphatnak át, a zenekar pedig mit sem sejtve puhítja az amúgy agresszív kifejezésmódot a már említett, közepes tempójú dallamos kitérőkkel, amelyekbe az akusztikus gitár üdítő, természetes hangja is becsempészi magát a klasszikus zene „barocco” elemeivel. Az egészet átszövik az ismert „blast beatek”, a gitárok pedig a produkcióban gonoszul meggyőzően szólnak!
A „Terminate Damnation” producere Tue Madsen, akit a Heaven Shall Burn, a The Haunted és a Hatesphere albumai fűződnek a nevéhez. Az album már elsőre magával ragad. Meglepőek azok a részek, amelyeket teljesen átitatnak a dallamok és a nyugodt futamok, és az ember elveszíti az érzést, hogy metalcore-zenekart hallgat. Ha azonban hosszabb ideig foglalkozol vele, éppen ez az állandó váltakozás a motívumok és a tempók között az, ami valamennyire elveszi az album folyékonyságát és dinamikáját. A lemez a törékenység és a széthullás témájával birkózik meg a sok említett motívum egymás mellé fűzésén keresztül.
Technikailag annyira lenyűgöző bemutatkozásról van szó, amennyire csak lehet, és kísérletező bátorságból sem fogy ki a fiatal zenekar. A metalcore fogalma persze jól ismerős számukra. Mivel azonban végtelenül élvezik a kísérletezést, az album a progresszív metal egészen új dimenzióit nyitja meg. A ritmusszekció pusztítóan változatos, igazi paradicsom mindenkinek, aki szereti a bonyolultan felépített, számtalan tempóváltozatra épülő dalokat. Ez a „bonyolítás” viszont éppen attól veszi el az albumot, hogy legyen egy fókusza, egy világosan felismerhető iránya, és ezzel az ütőereje, amely nélkül a nyers metalcore lényege nehezen jön át. A zenekar a pályája elején jár, érezni a kivételes lelkesedést és a bizonyítási vágyat: a Becoming The Archetype 54 percben akarja tálalni hangszeres tudását és technikai felkészültségét, amit kezdők lendületes nekirohanása bizonyít, miközben szórják a sokféle szellemes motívumot, amelyeket a letisztultabb zenekar jóval hatékonyabban kamatoztathatna. A zenekar kivételes zenei tehetség, és érdemes figyelni minden további lépését. Ahogy mondom! Terep, ahol a progresszív metal találkozik a metalcore primitívségével. A zenekar egyelőre többet törődik az esztétikai megjelenéssel, mint az energikus megközelítés közvetlenségével. A lapok nyitottak a Becoming The Archetype számára, és a következő album biztosan forró továbblépés lesz ehhez a nagyon izgalmas debütálóhoz képest.
Felállás
Jason Wisdom – basszusgitár, ének
Jon Star – gitár
Sean Cunningham – gitár
Seth Hecox – billentyűk, gitár
Brent Duckett – dob
Produkció
Tue Madsen
Dalok listája
1. March Of The Dead
2. Into Oblivion
3. One Man Parade
4. Elegy
5. Night’s Sorrow
6. Epigone, The
7. Beyond Adaptation
8. No Fall To Far
9. Ex Nihilo
10. Denouement
11. TheTrivial Paroxysm
Az album hossza: 54.33