Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Faust
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 1973
Értékelés: 4/5
A Faust mindig is a krautrock egyik legfontosabb zenekara volt, így nem meglepő, hogy a „Faust IV” a műfaj egyik legjobb képviselője. Az album egyszerre kísérletező és intenzív, mégis elég hozzáférhető ahhoz, hogy a zeneileg tájékozott hallgatót könnyedén magába húzza, még akkor is, amikor zeneileg a végső határokon jár. Ez volt a zenekar utolsó lemeze korai korszakukból, vagyis a feloszlás előtt, és ekkor követelte a kiadójuk, hogy hirtelen legyenek egy kicsit kommerszebbek. Ez az album kétségkívül sokkal könnyebben megközelíthető, és a legtöbb hallgatónak könnyebben befogadható, mint például a sok szempontból vitatott elődje, a „Faust Tapes” (1973). Ennek ellenére a zenekar így is lenyűgöz az intenzitásával. A Faust egyébként interjúkban gyakran megtagadta az album darabjainak többségét, és „a zenei stílusuk hiteltelen ábrázolásának” bélyegezte őket. Ugyanígy a legtöbb válogatásukon sem szerepel semmi erről a lemezről. A zenekar negatív megjegyzései ellenére ez remek album. A „Faust IV” bátran feszegeti a kompozíciós és alkotói határokat, miközben több mint nyilvánvalóan a pszichedelikus rockra épít.
A hipnotikus „Krautrock” a műfaj egyik legjobb képviselője, gyakorlatilag az ilyen zene definíciója, ahogy a címe is mondja. A lüktető, monoton ritmus ütögetése sokakat zavarhat, vagy akár el is tántoríthat a további hallgatástól, főleg ha az illető első hallgatás után még nem ismeri a zenekart, bár idővel szépen befészkeli magát a hallgató tudatába, és hipnotikus nyitányként szolgál a további tételekhez. Alapvetően remekül megkomponált, hullámzó elektronikus zenéről van szó. Amikor a dobok először megjelennek, valahol a hetedik percben, az igazán monumentális pillanat. A Faust ezzel a számmal bizonyítja eredetiségét és rendkívüli zenei szélességét. A „The Sad Skinhead” reggae-ritmusával megmutatja a zenekar érzékét a néhol elszállt, német beütésű humorhoz. Az üzenet iróniája abban rejlik, hogy a skinheadek állítólag rasszista nézeteik ellenére reggae-t és skát hallgatnak. A szám egyébként jócskán megelőzte a korát, és az akkor még csak érkező zenei irányokat vetíti előre. Kétségtelenül a „Jennifer” a lemez legjobb darabja az egyszerű, ismétlődő szövegével, lüktető basszusvonalával, a szám nagy részén átívelő kakofón elektronikájával és a záró akusztikus zongoraszólójával, amely úgy szól, mintha valami szalonból húzták volna ki. A „Just a Second (Starts Like That)/Picnic On a Frozen River/Deuxeme Tableux” hagyományos hard rockként indul, majd, ahogy a zenekartól már várjuk, hamarosan átcsap egy szintetizátoros részbe, ahol a szinti egy zuhogó folyó hangját utánozza, mielőtt újra visszatér a rockos részhez. A „Picnic On a Frozen River” nevű rész, amely eredeti változatában már megjelent a „So Far” (1972) albumon, szinte idegesítő és nyugtalanító, de rendkívül fülbemászó blues rockos dallammal nyit, mielőtt átfordul egy improvizációba kiváló szaxofonszólóval. A zenekar ebben a részben valóban összehangoltan szól, a hallgatóban mégis marad valamiféle befejezetlenségérzet az egész darabról. A „Giggy Smile” megmutatja, mekkora hatással volt a folk a zenekarra. Ez az egyik legkönnyebben megközelíthető számuk. A „Läuft…Heisst Das Es Läuft Oder Es Kommt Bald…Läuft” szinte semmihez sem hasonlít. Mindössze néhány szintetizátorról van szó, amelyek hangmagasságban erősödnek, majd újra és újra lefelé zuhannak. Csupán afféle közjátékként szolgál a következő szám előtt. A pszichedelikus „It’s a Bit Of Pain” teljesen váratlan lezárása az albumnak, hiszen stílusában a countryval határos. A szintik elektronikus zúgása és a francia nyelvű női narráció még több báj ad a számnak. A dal elsősorban álmodozó ritmusával és a végén felhangzó, jól eltalált gitárszólójával nyűgöz le. Bizarr zárás egy végtelenül bizarr albumhoz, ami bármelyik krautrock zenekarnak kétségkívül külön dicséret.
Az album 2006-os újrakiadása egy bónuszlemezt is tartalmaz, amelyen jó néhány csemege akad a zenekar rajongóinak. Az első három számot élőben vették fel John Peel BBC-s műsorához. A kiváló „The Lurcher” számos jazzes improvizációt tartalmaz, a „Krautrock” a műfaj klasszikusa, a pszichedelikus „Do So” pedig újabb eszelős alkotás, tele a zenekar jellegzetes vonásaival. Ott vannak még a korábban soha ki nem adott alternatív verziók: „Jennifer”, „The Sad Skinhead”, „Läuft…Heisst Das Es Läuft Oder Es Kommt Bald…Läuft”, „Giggy Smile” és „Just a Second (Starts Like That)”. A korábban soha nem hallott „Piano Piece” pedig, ahogy a címe is mutatja, elsősorban zongoraimprovizációkra épül számos elektronikus kiegészítéssel.
A krautrock-rajongók többségének az eredeti album valószínűleg már rég ott van a gyűjteményében. Ennek ellenére az újrakiadás, amely jobb hangzást és rengeteg további bónusz jóságot tartalmaz, nagyon ajánlott frissítés. Bár a „Faust IV” nem olyan forradalmi, mint a zenekar korai munkái, sokkal könnyebben megközelíthető, és a legtöbbek számára sokkal könnyebben hallgatható is. Éppen ezért a „Faust IV” kiváló belépő mindazoknak, akik most ismerkednek a krautrock világával. Főleg mielőtt belevágnának néhány másik krautrock-képviselő összetettebb műveinek felfedezésébe, mint például a korai Can vagy a korai Tangerine Dream. Ahogy a Can, a Tangerine Dream és a Neu!, úgy a Faust is az évek során szinte mitikus méreteket öltött a progresszív rock történetében. A „Faust IV” kétségkívül az az albumuk, amely örökre biztosította számukra ezt a státuszt.
Felállás
Rudolf Sosna – gitár, billentyűs hangszerek
Jean-Herve Peron – basszusgitár
Gunter Wusthoff – szintetizátor, szaxofon
Hans-Joachim Irmler – orgona
Werner Diermeier – dobok
Produkció
Uwe Nettelbeck
Számlista
1. Krautrock (11:47)
2. The Sad Skinhead (2:43)
3. Jennifer (7:11)
4. Just A Second (Starts Like That!) (3:35)
5. Picnic on a Frozen River (Deuxieme Tableux) (7:45)
6. Giggy Smile (4:28)
7. Laüft… Heißt Das es Laüft Oder es Kommt Bald… Laüft (3:40)
8. It’s a Bit of a Pain (3:08)
Az album hossza: 44:17
Faust IV – Bonus Disc (2006)
1. The Lurcher
2. Kraut Rock
3. Do So
4. Jennifer (alt)
5. The Sad Skinhead (Alt)
6. Just a Second (Extended)
7. Piano Piece
8. Lauft (Alt)
9. Giggy Smile (Alt)
