Előadó: Europe
Kiadó: Sanctuary Records
Megjelenés: 2006
Értékelés: 3.5/5
Pontosan két év telt el azóta, hogy az Europe nagy visszatérését elhozta a „Start From The Dark” album, és most itt van az új lemezük, amely hivatalosan 2006. 10. 27-én jelenik meg a vén kontinensen. A RockLine ezúttal exkluzív előzetesként mutatja be a „Secret Society” című új album promo, pre-release verziójának kritikáját – a cím nem véletlenül sokatmondó. Az Europe ezzel bizonyítja, hogy az évekig tartó naftalinban pihenés nem volt hiábavaló, és bár közben a közönség generációsan kicserélődött, továbbra is a svéd–norvég hard rock világszínvonalú zászlóshajója maradt. A felállás klasszikus, az az igazi, az 1986-os: Joey Tempest (ének), John Norum (gitár), Mic Michaeli (billentyűk), John Levén (basszusgitár) és Ian Haugland (dob).
Bár a zenekar tagjai ezúttal nagyobbrészt maguk akarták producerként jegyezni az albumot, a fő irányítást mégis a rockbizniszben megrögzött rókára, a stockholmi legendás Polar Kings stúdió régi hangmérnökére, Lennart Östlundra bízták. Östlund hosszú pályafutása során olyan zenekarok lemezeinél szerepel producerként, mint a Led Zeppelin, a Scorpions és mások. Az album, a „Secret Society” keverését ezúttal Stefan Glaumann végezte, akit leginkább a Rammsteinnel végzett munkájáról ismerhetünk. A anyag zömét George Marino éber keze alatt rögzítették a New York-i Sterling Sound stúdióban. George a szakmájában az egyik vezető mastering mérnök, és olyan zenekarok sikereiért felel, mint az AC/DC és a Coldplay. A zenekar ezúttal egyszerűen nem akart a legkisebb kockázatot sem vállalni, és semmit sem bízott a véletlenre, ezért a borító elkészítésével a Hipgnosis art stúdió Storm Thorgersonját bízták meg. Thorgerson a múltban olyan zenekarok borítóit jegyezte, mint a Pink Floyd, a Led Zeppelin, az Alan Parsons Project és Peter Gabriel, hogy csak néhányat említsünk. John Norum gitáros ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: „Gyerekkoromban néhány legmarkánsabb borító ennek az embernek a keze munkája volt.” Példaként az UFO „Obsession” albumát és az MSG (Michael Schenker Group) első lemezét említette, amelyek szerinte tényleg lenyűgözőek. Szóval, ha ilyen nagyágyúk gyűlnek össze, a siker szinte garantált, és az Europe – bár a múltban nem egy kritikát kapott – a végtermék tökéletes kidolgozásában mindig mestere volt.
Ha tehát magával az albummal foglalkozunk, a hallgató figyelmét már az ütős címadó dal, a „Secret Society” megragadja, és a termék összehangoltságával meggyőz minket, amiről ezúttal már beszéltünk. Zeneileg és hangzásban az Europe most nagyon trendi irányba fordult, amit az erős ritmusszekció és Joey egyébként tiszta, de effektekkel elmosott és megtámogatott hangja igazol, amely a „Wish I Could Believe” című dalban újra előtérbe kerül. Mi, idősebb hallgatók ráismerünk benne a tipikus, „cukros” Europe-ra. A „Let the Children Play” kellemesen indul, és a folytatásban végleg igazi balzsammá érik a fülnek. Végig kíséri a lemezt John Norum fantasztikus gitárjátékának óriási zsenialitása, amely lépésről lépésre hömpölyög, és az új Europe-zene feszes órájában tanítani való „Heavy Rock”-klasszikussá változik. Az album néhány gitárriffjének variációi és mesteri megoldásai tipikusan skandinávok, és hajszálnyira rokonok egy másik jól ismert úriemberével, Malmsteenével. Meglepő, hogy az Europe a tempóvariációkat hangsúlyozza, nem a sémákat, az egyes dalokat viszont egyszerűen lefordítja. Hiányzik belőlük a bátorság az újításhoz, így kísérletezésben nem lesz részed ezen az albumon. A igényesebb hallgatót elsősorban a „Human After All” (teli vokálokkal) és a „Forever Travelling” (mint egy fantasztikus hívás) érinti meg, ahol a dalok tisztasága és Joey hangja a kivitelezés tökéletességét igazolja. Az Europe a második életét éli, vagyis újjászületést él át, és ezt a „Secret Society” albummal meg is erősíti: szupersztár státuszát és a hosszú hallgatás utáni második esélyét esze ágában sincs elpazarolni vagy kiengedni a kezéből.
Néhányak számára a „Secret Society” talán az év albuma lesz (főleg a skandináv országokra gondolok), mások számára csak egy átlagos rocklemez. Ennél a gondolatnál felmerül bennem a kérdés: „Hogyan zárjam a kritikát?” Annyit jegyeznék meg, hogy a zenekar nehéz feladat előtt áll, és aki magában még mindig a „The Final Countdown” kódjához ragaszkodik, annak valószínűleg nem világos, mit akar az Europe ennyi év után a zenéjével még mondani. Nektek viszont azt üzenem: „Várjátok meg az album hivatalos megjelenését 2006. 10. 27-én, engem meggyőztek, remélem, titeket is!?”
Felállás
Joey Tempest – ének, gitár
John Norum – gitár
Mic Michaeli – billentyűk
John Levén – basszusgitár
Ian Haugland – dob
Produkció
Europe
Számlista
01. Secret Society
02. Always The Pretenders
03. Love Is Not The Enemy
04. Wish I Could Believe
05. Let The Children Play
06. Human After All
07. The Getaway Plan
08. A Mothers Son
09. Forever Travelling
10. Brave And Beautiful Soul
11. Devil Sings The Blues
Az album hossza: 46.06
