Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Hackett, Steve
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2006
Értékelés: 4.5/5
Hackett mester olyan, mint a jó bor: az évek nyomot sem hagynak rajta, sőt. Ma is ugyanolyan izgalmas zenét csinál, mint pályája kezdetén. Az előző, „Metamorpheus” (2005) című albumtól eltérően, amely teljesen klasszikus színezetű volt, bőséges zenekari hangszereléssel, Steve most csak néhány számra korlátozta a zenekart, és visszatért prog rockos gyökereihez. Az eredmény egy újabb rendkívül sokszínű lemez, amely az igényes zenehallgatót az első perctől az utolsóig lenyűgözi. Steve énekteljesítménye is régen szólt ilyen jól, főleg érzelmességben és változatosságban. Valójában a „Wild Orchids” meglepően sok vokális betétet tartalmaz, és mindössze két instrumentális szám van rajta. Hihetetlen elektromos és akusztikus gitárjátékát már nem is kell külön kiemelni, legfeljebb annyit, hogy most is meglep néhány új hangzással. Steve ugyanis a „Wild Orchids”-on, megőrizve a védjegyének számító, elsősorban a klasszikus zenén alapuló hangzását, olyan szabadon ugrál a stílusok között, mint régen: a klasszikus betétektől és az intenzív zenekari hangszereléstől a védjegyének számító prog rocktól és a bluesotól egészen az amerikai folk rockig. A stílusváltásokkal persze az album hangulata is folyamatosan változik, és ebben Steve mindig is mester volt. Ráadásul egyes számokban még mindig előáll olyan eredeti, korábban soha nem hallott ötletekkel. A régi munkatársak közül most is itt van a testvére, John fuvolán, és a mindig kiváló billentyűs, Nick Magnus.
Az „A Dark Night in Toytown” feszes, drámai zenekari hangszereléssel nyit, Steve klasszicista, precíz húrjátékával és titokzatos hangjával. Gyors, intenzív szám sok zenekari közjátékkal és ütős refrénekkel. Steve ütős, hard rockos szólója a középső részben még tovább tágítja a számot, és a második felében még magasabb művészi szintre emeli. A csodálatos zenekari futamok és Steve elektromos gitárjának hihetetlen munkája végig fenntartja a drámai, összetett hangulatot. Nagyon találó album-nyitány, amely minden szempontból lenyűgöz, és tudatja a hallgatóval: Steve még mindig elpusztíthatatlan. A transzcendentálisan pszichedelikus „Waters Of The Wild”-ban, ahol Steve mesterien vált két hagyományos indiai hangszer, az akusztikus szitár és az elektromos szarangi között, keleties etno dobokkal és szitárral indul. Az eredmény igazi ambient és transzcendentális pszichedelikus mestermű, amelyet a The Beatles sem szégyellt volna a 60-as évek végén. Steve itt több mint sikeresen vegyíti a keleti ritmusokat a gitárszólóival. Ezek a keleti díszítések még jobban szólnak, amikor csatlakozik hozzájuk a fuvola. Steve pszichedelikusan csengő énekével is lenyűgöz. Az utolsó rész pedig egyszerűen fenomenális, rengeteg szólóval az elektromos szarangin. A „Set Your Compass”-szal Steve rá jellemző számot alkotott, amely misztikus hangulatra épül. Az álmodozó ének és az akusztikus gitár építi fel a központi, rendkívül gyengéd dallamot. A különös „Down Street” az album leghosszabb száma, amelynek első része obskúrus, humoros hangulatú. Hogy Steve-nek obskúrus humora van, az már régóta ismert, de ebben a számban, amely rendkívül szellemes narrációját is tartalmazza Frank Zappa stílusában (az egész szám kicsit egy elfeledett Zappa-műre emlékeztet), ez most különösen kiütközik. Az alapmotívum akár gengszterfilmből is származhatna. A ritmusát kiváló hard rockos gitárfutamok és szellemes ütősök támasztják alá. Közben Steve kiad magából egy remek szólót is, amely minden hallgatót elbűvöl. A hosszú instrumentális rész sok ízléses gitárszólóval és gengszterfilmes stílusú zongoraoverture-rel, amelyhez a végén a zenekar is csatlakozik, fantasztikusan szól. Talán ez az album legösszetettebb száma. Az „A Girl Called Linda” Steve a legromantikusabb oldalán. Rendkívüli, kissé pszichedelikus, romantikus folk-ballada akusztikus gitáron és remek, romantikus éneklés, olyan, mintha a 60-as évek végéről érkezett volna. A kiváló fuvolaszóló és az akusztikus gitár főtémája a szám két gyöngyszeme. Egyik legszebb szerzeménye, amellyel Steve ismét bebizonyítja, hogy a rockzene egyik utolsó nagy romantikusa. A leírhatatlan romantika a „To A Close”-zal folytatódik, amely újabb kivételes szám nosztalgikus kórusénekkel és gyönyörű akusztikus gitárral, amely hangzásában szintén valami régmúlt, elfeledett legendák idejéből szólna. Különösen jó az a rész, amikor beszállnak a hegedűk, és kivételes hangulat bontakozik ki a billentyűkkel és a kórusénekkel. Felejthetetlen! Az „Ego & Id” a tökéletes ellentét, és nagy jutalom minden kiváló modern prog rock rajongónak (mondjuk az aktuális King Crimson stílusában), remek elektromos gitárszólókkal és Steve torzított énekével. A gitárszólók rendkívül szellemesek, sok tremolókaros játékkal, amelyekhez egy fúrt-faragott ritmusvonal társul. Igazi csemege minden kortárs prog rock rajongónak. Steve remek feldolgozást készített Bob Dylan klasszikusából, a „Man In The Long Black Coat”-ból is, amely amerikai folk rock, de Steve rendezésében. A békák kuruttyolásával induló bevezető, a szájharmonika és az akusztikus gitár után Steve baritonon énekli végig a számot, ami kissé Leonard Cohenre hajaz. Kiváló, bluesos elektromos gitárfutamokkal is lenyűgöz. A drámai „Wolfwork” remek zenekari hangszerelést és jó Steve-éneket tartalmaz, amely helyenként torzított is, és a nyers, nehéz dobritmusok meg a kifinomult zenekari hangszerelés között remekül hullámzik. Kitűnő, hullámzó szám, tele stilisztikai ellentétekkel. A „Why” nagyon rövid, de burleszk overture, amelyben charleston vagy valamilyen fekete-fehér vígjáték stílusú hangok és éneklés szólal meg. A „She Moves In Memories” az album zenekari csúcspontja kiváló hangszerelésekkel. A remek klasszikus zenekari bevezetőtől és a későbbi szimfonikus részektől, amelyek e század klasszikus zenei remekművei közé tartoznának, minden klasszikus zene iránt érdeklődő végtelenül élvezni fogja. A „The Fundamentals Of Brainwashing” minden bizonnyal az album legmelankolikusabb száma melankolikus Steve-énekkel, lassú ritmikus kísérettel, zongorával és melankolikus refrénekkel, alkalmi zenekari hangszereléssel. Amikor pedig a szám egy részében megszólal Steve finoman melankolikus szólója, a hangulat még szomorúbbá válik. A záró instrumentális „Howl” démoni ritmusaival és változatos, barázdált gitárhangzásával kissé Steve egyik első szólószámára, az „A Tower Struck Down”-ra (Voyage Of Acolyte, 1975) emlékeztet. A finom zongoraszólók valamelyest oldják az egyébként végig feszült, apokaliptikus hangulatot.
A „Wild Orchids”-szal Steve nagyon sikeresen tért vissza klasszikus progresszív gyökereihez, és bebizonyította, hogy ma is az egyik legjobb szólózenész a (progresszív) rockban és azon túl is. Ha a „Metamorpheus” a zenekari albuma volt, amely elsősorban a klasszikus zenére irányult, a „Wild Orchids” ismét visszafordulás a gyökerekhez. Ami olyasmi, aminek a korai (és legjobb) műveit szerető rajongók többsége biztosan örülni fog. Számos ötlet hihetetlen keverékével (ami egyébként a védjegye, mégis) Steve ismét az egyik legjobb albumát hozta össze, és több mint igazolta a megjelenése előtti nagy várakozásokat. A „Wild Orchids” tehát olyan album, amelyen Steve pályájának összes legjobb elemét egyesítette, anélkül hogy az újításokat elhanyagolta volna, ami hagyományos rajongóit éppúgy lenyűgözi, mint az újabb hallgatókat. És minden nagy zenei romantikust is, aki hiányolja azokat az időket, amikor a rockzenét még lélekkel és szívvel csinálták.
Felállás
Steve Hackett – gitár, elektromos szitár, szájharmonika, modern líra, optigan & hangok
Roger King – billentyűk & programozás, ritmusgitár
John Hackett – fő fuvola & riffgitár
Rob Townsend – szaxofon, fő fuvola, altfuvola, tin whistle & basszusklarinét
Nick Magnus – billentyűk
The Underworld Orchestra:
Christine Townsend – fő hegedű, brácsa
Richard Stewart – cselló
Dick Driver – nagybőgő
Colin Clague – trombita
Chris Redgate – oboa, angolkürt
Produkció
Steve Hackett
Számlista
1. A Dark Night In Toytown (3:42)
2. Waters Of The Wild (5.35)
3. Set Your Compass (3:38)
4. Down Street (7:34)
5. A Girl Called Linda (4:44)
6. To A Close (4:49)
7. Ego & Id (4:08)
8. Man In The Long Black Coat (5:07)
9. Wolfwork (4:49)
10. Why (0:47)
11. She Moves In Memories (5:00)
12. The Fundamentals Of Brainwashing (3:01)
13. Howl (4:31)
Az album hossza: 57:25
