Előadó: Cooper, Alice
Kiadó: Epic Records
Megjelenés: 1989
Ki gondolta 1989-ben, hogy Cooper új stúdióalbuma, a Trash ilyen magasra jut? Senki. Az Epic kiadóhoz való átigazolás után Cooper eddigi legsikeresebb lemezét készítette el kereskedelmi szempontból, pedig valójában ez a legkevésbé jellegzetesen Cooper-os album. Előtérbe ugyanis túl sok minden más került, például a producer, Desmond Child túlzott befolyása, aki inkább a saját stílusát nyomta rá a lemezre, mint Cooperét. Aztán ott van a rengeteg vendégzenész, közülük sokan énekelnek is, a túlproducáltság, és a tipikus Cooper-szövegekből is alig akad valami. A régi Cooper rajongói keményen kritizálták a lemezt, de a rádiós siker és a dollárok csörgése megtette a magáét. Az album mindenhol listavezető volt, a slágerek pedig egymás után jöttek. Ki ne ismerné a Poison című dalt, amely a mai napig az egyetlen szám, amiből a legtöbben tudják, hogy Cooperről van szó – bár az igazi rajongók szerint ez inkább a School’s Out , amivel egyet is értenék, de a kereskedelmi siker csodákra képes.
A lemezen tíz dal kapott helyet, amelyeknek nincs semmilyen tipikus Cooper-es történetük, csak egy dolog köti össze őket: az, ami a nyolcvanas években uralta a listákat – szex, nagy sörények, testhez simuló nadrágok és rúzs. Az nyitószám és egyben kislemez a Poison. Nincs mit tagadni, jó szám, könnyen befészkeli magát a fülbe, hiszen nagyon dallamos, egy csipetnyi rockos beütéssel, kisimított gitárriffekkel, visszafogott basszussal és dobokkal, mint gyakorlatilag az összes többi dal. Minden ugyanarra a kaptafára megy, mint a Spark In The Dark, a House Of fire, Why Trust You kislemez, a Bed Of Nails, I’m Your Gun, a This Maniac’s In Love With You és a Hell Is Living Without You. Kicsit más a helyzet az Only My Heart Talkin’ slágerballadában, amelyben Steven Tyler énekel vendégként. A címadó Trash is egy kicsit más, de szerintem ez a szám passzol a legkevésbé az album koncepciójába. A lemezen kívülről nézve egy szemernyi Cooper-féle brutalitás sincs. Jó, ha elkezdtek turkálni a szövegekben, talán találtok valamit, de ez akkor sem az igazi Cooper-album.
Az album Coopert a siker csúcsára emeli, és ezt valószínűleg soha többé nem fogja megismételni – igaz, csak globális rádiós értelemben. A rajongóknál viszont ez a lemez épp az ellenkezője, a többi album mellett szinte eltapossák. Bár a Cooper-kedvelők kritikája kemény volt, ez a hang a siker miatt süket fülekre talált, amit minden bizonnyal a producer Desmondnak lehet tulajdonítani, aki a dalszerzésből is derekasan kivette a részét. Az album kiváló választás mindazoknak, akik szeretik a nyolcvanas évek rockját, és nem ismerik Cooper többi művét. Nincs mit tagadni, az album remek, de nem az igazi Cooper-lemez.
Felállás
Alice Cooper – ének
John McCurry – gitár
Hugh McDonald – basszusgitár
Bobby Chouinard – dob
Alan St. John – billentyűs hangszerek
vendégek:
Steve Tyler, Joey Kramer, Tom Hamilton & Joe Perry, Kip Winger, Jon Bon Jovi & Richie Sambora
Produkció
Desmond Child
Dalok listája
1. Poison
2. Spark In The Dark
3. House Of Fire
4. Why Trust You
5. Only My Heart Talkin’
6. Bed Of Nails
7. This Maniac’s In Love With You
8. Trash
9. Hell Is Living Without You
10. I’m Your Gun
Az album játékideje: 40:20
