Előadó: Sherinian, Derek
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2006
Értékelés: 3/5
Derek Sherinian kiadta az ötödik stúdióalbumát! Szorgos fiú, mit mondjak! Hosszában-széltében érdekes lemez. És recenzensi szemmel nehéz falat. Dereket billentyűsként főszerepben várni eléggé utópisztikus, hiszen alapvetően nem az a zenész, aki feltétlenül hajlana a tolakodó, szólózós billentyűkínzásra. Ráadásul a fickó olyan muzsikusokat hívott be a stúdióba, mint Malmsteen és Petrucci, és ilyen nevek mellett eleve nehezebb előretörni és főszerepet kapni. Innentől fellélegezhet mindenki, akinek a lemezeken főszerepet kapó billentyűs-önkielégítés az agyára megy, más oldalról viszont felmerül a provokatív kérdés: vajon Derek Sherinian tényleg nem tud mást, mint statisztálni a szólólemezeken? Tévedés. Sherinian az a fajta zenész, aki egyszerűen meg akarja őrizni a dalok kompaktságát, ezért az új lemezen a hangszerek közti megfelelő egyensúlyt keresi. Rohadt nehéz feladat, ha a vendégek közül néhányan ekkora egót hoznak magukkal. Bátorságból tehát Derek határozottan nem szenved hiányt.
A lemezt nyitó Czar Of Steel tipikus prog metal szám. Hihetetlen, melyik dobos állt neki itt ritmusokat tördelni: maga a mindenható Simon Phillips (Toto), miközben a dallamok zömét Derek és a Dream Theaterből ismert egykori társa, John Petrucci vezeti gitáron. Ez az a dal, amelyben Derek billentyűi úgy dominálnak, mint a lemez hátralévő részében soha többé. Néhány rövid, egymást keresztező szólósorozat az egykori, jó öreg Dream Theater-es időkre is emlékeztet majd. A „Blood Of The Snake” gyakorlatilag instrumentális album. Valószínűleg teljesen az is lenne, de belecsöppent Zakk Wylde a maga komikus, farkasemberes, holdra vonyító üvöltésével a Man With No Name című számban, és Derek ezt derekasan ki is használta. Zakk üvöltése itt erősen emlékeztet a főnökére, Ozzyra, csak Axl Rose-hoz közelebbi hangsúllyal, miközben modern, mocskosan reszelős riffelő schreddinget tol, szépen hátrébb tolva a hangképben, így a hangszerek testvéri egyenlőségben maradnak az egyensúlyban. Rendkívül atmoszferikus középrésszel megáldott szám – néhány egyszerű trükkre építették, mégis impozáns hatású. Ezután komikus folytatás jön a Phantom Shuffle-lel, ami egy progresszív, jazzes beállítottságú ütem! A fődallamot Brandon Fields altszaxofonja viszi. Franklin és Phillips itt is bizonyítja mesterségbeli tudását, és épp ezért a Phantom Schuffle ritmikailag rendkívül mozgékony, lágy darab, amelyben a hangzás súlyának zömét Sherinian billentyűi cipelik. Ha már a lágyságnál tartunk, el is jutunk a lemez első balladájához, a Been Here Before-hoz. Brad Gillis a gitáron, némi közbeszúrt rock és R & B fogással. A jazzes ihletésű balladisztikához határozottan visszatérnek a fiúk az On The Moon-ban, ahol Sherinian klasszikus zongorához nyúl, alá pedig szellemes, ismétlődő pszichedelikus szintimintát tettek, amely valóban életre kelti a Holdon való létezés érzetét. Itt is ott van Fields altszaxofonja, ami tovább mélyíti a lágyságot és a kifinomultságot. Még egy pozitívum: ebbe a számba egyszerűen nem lehet belefáradni, és az sem lenne hiba, ha a fiúk még egyszer annyi percnyi szólóval megtoldották volna, mint amennyit a „Blood Of The Snake” albumon most elfoglal. A The Monsoon az album egyik robbanásig forró pontja, át- meg átjárja Yngwie „eighties schreddingje” és Zakk mérgesen dörgő „lickjei”. Hihetetlen, milyen gyorsan felismerhető itt mindkét zenész, még mielőtt rázendítenének a szólókra. Aztán persze jön a két mester szólóágyúzása, amelybe feltűnően Sherinian is beékelődik skizoid zongorabetéteivel. Hirtelen dinamikai ugrás, ami rendesen szemen csap. Az album két robbanékony csúcspontja a címadó dal és a Viking Massacre Malmsteennel a gitáron.
Éppen a Viking Massacre az album igazi korrekt zárópontja, bár utána még egy szám következik a lemezen. Nyilvánvaló, hogy Sherinian és Malmsteen között remek munkakémia van, és ezt a dalt különösen a rendkívüli elszántság és a fülünket szemtelenül megragadó, ütős támadó kedv emeli ki, folyékony dallamossággal párosítva. A Viking Massacre szólal meg a legtipikusabban malmsteenesen, ami bizonyíték arra, hogy Sherinian nagyon jól ismeri Malmsteent és zenei szeszélyeit, hiszen a szám textúrája egyenesen Yngwie testére szabott! Remekül töri meg viszont a szám skandináv hozta hideg, harcos karakterét a „tehéncsengős” dobok temperamentuma és a Grand Funk Railroad-féle jó öreg amerikai R & B hedonizmus-iskola meleg Hammond-hangzása. Egyszóval a svéd és az amerikai rockzenei iskola tökéletes elegye. Az albumra felkerült egy záró-búcsúzó hecc is, az In The Summer Time (eredeti: Mungo Jerry), amelyben Derek, Billy Idol és Slash magánbulit csapott a stúdióban.
A „Blood Of The Snake” Sherinian legérettebb szólólemeze. Kielégíti majd a szólózás minden rajongóját, és azokat is, akik elsősorban a dallamot keresik. Az albumot műfaji és hangulati dinamika, valamint nagy fokú kiszámíthatatlanság díszíti. Sherinian végre megtalálta a megfelelő zenei kifejezésbeli egyensúlyt az összes összetevő között, és ezzel hatékonyan megfékezte a nagy vendégek egóját. Különösen meglepőek a rendkívül kedves részek, amelyekben kiütközik a zenészek lágyság iránti érzéke, és ez főleg azokat a hallgatókat fogja lenyűgözni, akik allergiásak a Dream Theater-féle instant csomagoltságra. Röviden: remek album, ami nem ismer csalódást, a Dream Theater-szindrómából fakadó frusztráció legcsekélyebb nyoma nélkül. Sherinian ezt nyilvánvalóan már rég maga mögött hagyta. A „Blood Of The Snake” a billentyűs újabb evolúciós lépése előre, aki zeneszerzőként a maga felismerhető kifejezésmódjában még messze nem mondta ki az utolsó szót.
Felállás
Derek Sherinian – billentyűk
VENDÉGZENÉSZEK:
Billy Idol – ének (10)
Brandon Fields – altszaxofon
John Petrucci – gitár
Zakk Wylde – gitár, ének (2)
Yngwie J. Malmsteen – gitár
Slash – gitár
Brad Gillis – gitár
Tony Franklin – basszusgitár
Simon Phillips – dob
Brian Tichy – dob
Produkció
Derek Sherinian, Simon Phillips & Brian Tichy
Számlista
1. Czar Of Steel (6:01)
2. Man With No Name (6:55)
3. Phantom Shuffle (4:21)
4. Been Here Before (4:30)
5. Blood Of The Snake (6:09)
6. On The Moon (4:34)
7. The Monsoon (6:08)
8. Prelude To Battle (2:55)
9. Viking Massacre (4:58)
10. In The Summertime (3:51)
Az album hossza: 50:22
