Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Celtic Frost
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2006
Játékidő: 69.01
Pontszám: 3/5
A zenekar 15 év utáni „comeback” albumának célja alapvetően ugyanaz, mint az „Into The Pandemonium”-é volt: sokkolni és forradalmat szítani. Csakhogy ezúttal a Celtic Frost a hangzási kísérletek „innovációjával”, egy új kifejezésmóddal próbálkozik, ami alapvetően még mindig metal, más fiatalabb zenekarok avantgárdságával, vagyis valamivel, amit már kitaláltak. Az „innováció” szó tehát most nem helytálló. A „Monotheist” visszaviszi a zenekart a gyökereihez, és visszatereli a Celtic Frostot a felismerhető, rá jellemző terepre. De még nem teljesen.
A Celtic Frost mindezek ellenére a „Monotheist” lemezen karrierje néhány legimpozánsabb pillanatát is felmutatta. Ez az album több pontjára igaz. Például a Ground című dalra, amely az éneklés módját (nem a hangszínt), a felépítését és a riffet (nem a ritmust), sőt a hangulatát tekintve is az Orgasmatron (Motörhead) apokaliptikusságát idézi! Aztán itt van a jéghideg, hátborzongató Drown In Ashes, amelyben Warrior női vokál duettjében tombol. Itt jön ki legszebben a zenekar kettős megközelítése. Itt találkozik egymással, irigylésre méltó módon, az indusztriál és a metal párosításának minden erénye. A vokál az elektronikus hangminták, a szintetizátoros szimfonikus hangszerelés és a szándékosan a produkció szélére tolt gitárriff tökéletes kontrasztjába van beékelve. Hangulatában ehhez közelít az Obscured, az album atmoszférikus és zenei csúcspontját pedig a végén a Synagoga Satanae éri el, ahol a Celtic Frost színes motívumfordulatokkal örvendezteti meg a hallgatót. Az albumot a Winter zárja, amely vonósok orkesztrális hangszerelésére épül, és bármikor hatásos közjátékként szolgálhatna, az Ain Elohim pedig a dark metal (énekstílus) és a doom metal (gitárriff) ízléses ötvözésére példa.
A Celtic Frost alapvetően még mindig igen ravaszul és sikeresen vegyíti a „modernet” a metalzene alapelveivel. A „Monotheist” érződően érett zenekart mutat. Ez nagyrészt Tom Warrior változatos énekmegközelítésének is köszönhető: amikor agresszívnek igyekszik lenni, az album himnikus lendületet kap, hiszen Tom ezeken a részeken gyakran vicsorgó, „hitleri” skandálásba csap át. Biohazard keresztezve a The Haunteddel. Vagyis düh és fájdalom bevitele a modern „metalcore” zenekarok mintájára. Valódi énekbeli brutalitásról nincs szó, Warriornak még jócskán kellene fejlődnie, ha meggyőzőbben akarná kifejezni saját haragját és agóniáját. Ami viszont érdekessé teszi az albumot, az a különböző énekstílusok szerencsés használata a lemez során. Warrior máshol több dallamot visz bele, és ilyenkor az album dark metalos beütést és éjszakai gótikus árnyalatokat kap. A magas fokú atmoszférikusságot a Celtic Frost a legkülönfélébb effektekkel megtámogatott énekkel is igyekszik kompenzálni: Amikor a halál értelmet nyer, amikor életre kelnek a démonok végtelen képei, akik leszállnak a földre a csendes éj ölelésében, amelyet sápadt, vérrel átitatott hold világít meg,… Amikor az élet már rég csak céltalan harccá és az ürességben való bolyongássá vált…akkor tudod, hogy elvesztetted az Istent magadban.
A „Monotheist” ambiciózus, minőségi visszatérés. Zavaró az album játékideje, amely határozottan túl hosszú. A műfaji korlátok mellett az album hallgatás közben ismétlődővé válik, így a rendkívül impozáns pillanatok sem tudnak a lemezen olyan hatásosan életre kelni, mint egyébként tudnának. 40 perc alatt a Celtic Frost akár mindent elmondhatott volna. A zene tehát félhangos doomos vonyításra és ropogó csikorgásra korlátozódik, hangzásban a Cathedralhoz közel, gitárszólók és harmóniák nélkül. Különösebb eltérések innen nincsenek. A zenekar ezt a doom platformot kísérletezéssel építi tovább, elektronikus hangminták hozzáadásával.
Ahogy mondtuk: a „Monotheist” szép ambiciózus visszatérés, amelyből azonban hiányzik valamivel több saját, felismerhető kiszámíthatatlanság, innovativitás, varázs. A modern „metalcore” és „industrial” elemekkel való kokettálás, az „innovátorok” státuszának megőrzése érdekében, valahogy nem sikerült a legmeggyőzőbben. Érezni, hogy a Celtic Frost ébredezik, de egyelőre még egy új, világosan kijelölt irány keresésében lebeg. A „Monotheist” mégis sikeres előrelépés. Ha más nem, a Celtic Frost újra megtalálta az igazi gyökereit. Még mindig a kedvező talajt tapogatják a szerencsés landolás után. A sikeres partraszállást a továbbépítés követi, a nagyobb stílusbeli és kifejezésbeli tökéletesség világos iránya. Ezt azonban már az album utódja hozza el.
Felállás
Tom Gabriel Fischer – ének, gitár
Martin Eric Ain – basszusgitár, ének
Franco Sesa – dob
Produkció
Peter Taegtgren
Számlista
1. Progeny
2. Ground
3. A Dying God Coming Into Human Flesh
4. Drown In Ashes
5. Os Abysmi Vel Daath
6. Obscured
7. Domain Of Decay
8. Ain Elohim
9. Totengott
10. Synagoga Satanae
11. Winter (Requiem, Chapter Three: Finale)
