Előadó: Leverage
Kiadó: Elements Music
Megjelenés: 2006
Értékelés: 3.5/5
Finnek! Ez nem csak egy újabb „power metal” , amilyenekből lassan már torkig van ez a mi „szép új” világunk. A Leverage nem Sonata Arctica, nem Stratovarius és (hála istennek!) nem is Children of Bodom vagy Nightwish. Vagyis nyilvánvalóan valami legalább egy kicsit frissebb vagy más dologgal van dolgunk, ami megérdemli az új érdeklődést és figyelmet.
Nézzük először a produkciót. A gitárok finn zenekarhoz képest határozottan sztereóban előretolva szólnak, és a masszív riffek hangzása olyan, mintha két gitáros lenne a bandában. Itt tehát teljesen elmarad a hangkép megszűrtsége, amit mondjuk a Stratovariusnál hallunk. A másik dolog a billentyűk „arénás” hangzása. Nincsenek azok az őrült párbajok a billentyű és a gitár között, egyedül a Marching To War-ban akad ritka kivétel – tipikus finn trükk, szóval. A szólók zömét a gitár viszi. Ezt hívhatjuk power heavy metalnak, amely mértékkel kacérkodik a melodikus hard rock elemeivel. Elég közel a Masterplanhez? Egész szép hasonlat, mondhatom. Aha, és ott vannak még például a görög Firewind is. A riffekbe itt-ott még egy kis modern „groove” is belopózik. A Leverage-nek tehát ütős a produkciója, ami a „power” metalos finn hagyományhoz képest még agresszívabb. Végre! Mindeközben megmaradt az a teljes ultramelodikusság, amiről egy power metal-rajongó csak álmodhat. A gitárok uralják az egész hangképet – a metal lényege ez, nemde! Röviden és velősen: „friss klisé”!
Sőt. Az ének meleg, érzelmes, és csak megtámogatja a forrón összerakott gitárhangulatot, amelyet a billentyűk pompája von be, de azok kellemesen, zavaró nélkül a háttérből ragadják meg a fület. Az énekes, Pekka Heino (a Brother Firetribe tagja – ez egy finn hard rock banda, amelyet a Nightwish gitárosa vitt magával) hangja eléggé felismerhető ahhoz, hogy ez esetben a zenekar védjegyéről beszélhessünk. Stílusában Jorn Landéra támaszkodik, csak a megközelítése még tisztább, de jellegzetes hangszínnel – nem lövök mellé, ha a hangszínre Robin Zander (Cheap Trick) nevét dobom be, persze még nagyobb robbanékonysággal.
A riffek az amúgy kiszámítható alapforma mellett eléggé frissek, a dalok kompaktak, kifinomult, mérgesen fülbemászó refrénekkel, tele pompával és eposzi hangulattal. A srácok jól képzett zenészek, akik rendkívül minőségi debütálást tesznek le az asztalra, és kidolgozott ízléssel komponálnak, megteremtve az igazi skandináv, melankolikus elemekkel átitatott atmoszférát – ebből azonnal felismered őket. Hogy a Leverage-nél szigorúan kijelölt határ van, amelyet nem lépnek át, azt bizonyítja a kiváló „power” ballada, a Follow Down The River, amely teljesen be van oltva minden lehetséges kisiklás ellen, ami egy újabb közhelyes, cukormázas hülyeséggé fordíthatná.
A „Tides” a zenekar szilárd, határozott lépése. Elsőlemezként fontos alapot rak le a bandának, felismerhetően meggyőző talajt, amelyre a Leverage tehetségével a jövőben teljes bizonyossággal biztosan építeni fog. Az év metal-debütjének szűkebb esélyese! Az európai power metal és a melodikus hard rock (cukor nélkül!!!) rajongói, mindenképpen hallgassatok bele a „Tides”-ba!
Felállás
Pekka Heino – ének
Tuomas Heikkinen – gitár
Torsti Spoof – gitár
Marko Niskala – billentyűk
Pekka Lampinen – basszusgitár
Valtteri Revonkorpi – dob
Producerek
Tuomas Heikkinen & Torsti Spoof
Dallista
1. Fifteen Years
2. Superstition
3. Horizon
4. Dreamworld
5. Follow Down That River
6. Stranger
7. Sails
8. Marching to War
9. Twilight Symphony
10. Gone
Az album hossza: 47:40
