Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Savatage
Kiadó: Metal Blade Records
Megjelenés: 1983
Értékelés: 3/5
A Savatage vitathatatlanul az 1980-as évek – és azon túl is – egyik legjobb amerikai heavy metal bandája volt. Az évek során albumról albumra fokozatosan fejlődtek, mind a zeneírásban, mind a szövegek mélységében, a 90-es években pedig elkezdtek fantasztikus szimfonikus power metalt (vagy ha úgy tetszik, progresszív metalt) játszani, amiért a zenéjük rajongóinak többsége ma is a legjobban becsüli őket.
A Savatage-et a két testvér, Jon (ének) és Criss Oliva (gitár) alapította. Eleinte trióként működtek, és Avatar néven futottak. Jon énekelt és basszusgitározott, Criss gitározott, Steve Wacholz pedig a dobokat verte. Nem sokkal később Jon úgy döntött, hogy elsősorban az éneklésre koncentrál, ezért felvették Keith Collins basszusgitárost. Alig egy nappal az első albumuk, a „Sirens” megjelenése előtt kénytelenek voltak nevet változtatni, mert már létezett egy Avatar nevű zenekar. Így jött elő a Savatage névvel.
A „Sirens”, amely lehetővé tette számukra, hogy aláírják első szerződésüket egy nagyobb kiadóval, mindössze két nap alatt készült el. A multiinstrumentalista Jon Oliva gyakorlatilag egymaga írta meg az egész zenét és a szövegeket, a bátyja, Criss alkalmankénti segítségével néhány dalnál. Jon Oliva egyedi hangja azon énekesek közé tartozik, akiket vagy szeretsz, vagy utálsz: az általában ingerült, rikácsoló orgánum biztosan nem mindenki ízlésének való. Ennek ellenére kiváló és sokoldalú énekesről van szó, hiszen a hangja nagyon jól illeszkedik a zenekar muzsikájához. A banda zenéje ezen a ponton klasszikus, az 1980-as évek amerikai iskoláját követő heavy metal volt, kissé nagyobb hangsúllyal a dalszerzésre és a szövegekre. A korabeli amerikai metal-közhelyekkel ellentétben a témáik többnyire a fantasyhez kötődnek. A tagok közül különösen Criss Oliva bizonyult nagyon tehetséges zenésznek, akinek stílusa és technikája kissé Randy Rhoadsra (ex-Quiet Riot, Ozzy Osbourne) és Eddie Van Halenre emlékeztetett. Az album dalainak többsége népszerű volt a koncerteiken az 1980-as évek közepén.
Az első három szám, a „Sirens”, a „Holocaust” és az „I Believe” az album legjobbjai közé tartozik. Különösen kiemelkedik a címadó dal, amely harangok és szél hangjával nyit, majd ütős menetelésbe csap át, miközben a banda a mitikus szirénekről mesél. A korszak más metalbandáival ellentétben, amelyek a szövegeikben gyakran menekültek mindenféle sátánista és egyéb butaságba, a Savatage sokkal inkább átélt módon a történetmesélésre koncentrál, legyen szó kitalált vagy valós történetekről. Criss Oliva már ezen az albumon is remekelt kiválóan megjátszott szólókkal és néhány rendkívül eredeti riffel, és nehéz lenne kiemelni a legjobbakat. A „Rage” valószínűleg az album legkeményebb darabja, a sebesség és az agresszió igazi robbanása. Az „On the Run”-nal az album tempója kissé lenyugszik, Jon itt mutat be néhány legjobb énekteljesítményt, a még változatosabb ritmusszekció mellett. A szolid „Sream Murder” pedig a műfaj tipikus képviselője. Bár az album feléig a zenekarnak kissé elfogynak az ötletei és a lendülete, a záró „Out In the Streets”, amely átható romantikájának köszönhetően stílusában érezhetően eltér a többi dalról, üdítő színfolt. Szentimentális jellege miatt ez a szerzemény később a negyedik albumukon, a „Fight For the Rock”-on (1986) is megjelent. Ez a dal afféle ablak a jövőjükre.
A 2002-es újrakiadású „ezüst” változat bónuszdalai a „Taget” és a „Living On The Edge Of Time”, két szolid szám, amelyek azonban stílusban semmiben sem térnek el az album többi darabjától. Itt van egy rejtett szám is, egy szép, romantikus instrumentális Criss akusztikus gitárján.
Bár az albumnak vannak gyenge pontjai, a „Sirens” rendkívül szolid kezdet a mára már régóta legendás zenekar pályáján. Persze zeneileg és mondanivalóját tekintve messze áll attól, amit később alkottak, és korántsem mutatja meg a banda igazi potenciálját, de biztosan lelkesíteni fog mindenkit, aki odáig van a minőségi, 80-as évek eleji heavy metalért, hiszen a műfaj egyik jobb, de méltatlanul elfeledett példánya.
Felállás
Jon Oliva – ének & zongora
Criss Oliva – gitár, vokál
Keith Collins – basszusgitár, vokál
Steve Wacholz – dob, ütőhangszerek
Producer
Dan Johnson
Számlista
1. Sirens (3:40)
2. Holocaust (4:36)
3. I Believe (5:28)
4. Rage (2:40)
5. On The Run (3:31)
6. Twisted Little Sister (3:38)
7. Living For The Night (3:20)
8. Scream Murder (3:50)
9. Out On The Streets (5:11)
Az album hossza: 35:57
A 2002-es újrakiadás bónuszdalai:
10. Target (Demo)
11. Living On The Edge Of Time (Demo)
99. Hidden track
