Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Haunted, The
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2006
„This album is simply more diverse, dynamic and heavy as fuck. Look forward to an album we’re all extremely proud of…” (Peter Dolving)
Azoknak, akik eddig sikeresen elengedték a fülük mellett a tényt: a The Haunted a befolyásos és legendás svéd death metal zenekar, az At The Gates, valamint a Witchery és a Face Down hamvaiból született, és a skandináv melodikus death metal színtér egyik fontos alappillérét jelenti, a göteborgi epicentrummal.
Az előző előtti évben megjelent, ötödik stúdiós mestermunka, a rEVOLVER kiegészítette és minőségben felülmúlta a négy elődjét, most pedig itt a következő csemege a polcainkon: a The Dead Eye. A zenekart stílusát tekintve a thrash metal és a melodikus death metal keverékének nevezhetnénk, az énekben pedig gyakorlatilag lehetetlen nem észrevenni a nyílt kacérkodást a hardcore-ral, ami viszont nem a könnyű utat választja. Itt nem arról van szó, hogy elkoptatott frázisokat és ezerszer elmondott dolgok üres variációit gyártanák le.
Anders Björler és Patrik Jensen gitárpárbaja kiegyensúlyozott, telt basszus- és dobalapra épül, amelybe finoman beleszövődik Dolving félelmet nem ismerő merészsége és őszintesége, ahogy az emberi lélek és elme legsötétebb zugait interpretálja; az ének nyers, de képes átváltani a dallamos éneklés lágyabb textúráira is, anélkül hogy ez émelygős lenne.
A The Dead Eye az első akkordtól kezdve magabiztos egész, kezdve a nyitódallal, a „The Premonition”-nel, amely egy egy percnél valamivel rövidebb ígéret egy újabb szonikus merényletkísérletre a felkészületlen hallgatók ellen. Azok ellen a finomlelkűek ellen, akik kegyelemre és virágültetésre számítanak. A producer ezúttal is Tue Medsen volt, aki egyebek mellett a Kataklysm és a Himsa albumainak hangzásáért is felelős. A The Haunted sorra dobja a számokat, mint a „The Flood”, „The Medication”, „The Prosecution”, „The Stain”: megannyi ok az orgiasztikus hajtépésre. A nyakcsigolyák ledarálására… A közbeeső, gondosan adagolt szünetek tulajdonképpen lelassított thrasher szentségek, mint például a Reflection és a The Fallout, az ízlésemnek pedig túl elnyújtott a tízperces záródal, a Guilt Trip, amely egy háromperces pihenő után visszacsatolásba és zongoraakkordokba halkul ki, egy mansonos meghívással, hogy menjünk innen a pokolba. Más kifogás nincs.
Az első öt lemez között valójában csak nehezen lehet koherens összehasonlítást tenni: a The Haunted már az első albumával kivérezte a hallgatóit, majd megváltozott felállással és Marco Aróval jött a The Haunted Made Me Do It; a One Kill Wonder még a legkeményebbre csontosodott szívet is áttörte mindenkinél, aki csak egy kicsit is igazi thrash-death metal audiofil, a rEVOLVER pedig végzett azzal a maroknyi szkeptikussal is, akik esetleg még megmaradtak, és álló ovációt, valamint csupa biztató, több mint helyeslő kritikát aratott. Ha a melodikus kitöréseket és a brutális zúzást valamilyen másik teljesítménnyel hasonlítom össze, a The Dead Eye leginkább az In Flames Come Clarity albumára hasonlít. Nem sorolnám ugyan a legnagyobb csúcsteljesítmények közé, és nem is a nekem legkedvesebb The Haunted-lemez, de nagyon magabiztos és őszinte munka, amely minőségében az első számtól az utolsóig nem okoz csalódást. A The Haunted ismét bebizonyította, hogy nemcsak simán megérdemli a helyét a mai metal leghangzatosabb nevei között. Eddig viszonylag észrevétlenek maradtak, legalábbis ha azon a maroknyi szerencsésen mérjük, akik a hazai színpadokon is megcsodálhatták őket, ahol a Cradlle Of Filth előzenekaraként tolták le a kötelező köröket, külföldön pedig az első naptól játszottak olyan nevekkel is, mint a Napalm Death, a Cannibal Corpse, a Dimmu Borgir, az Entombed, és még sorolhatnám. Mindenképp megérdemelnek több figyelmet, mint amennyi (nálunk) eddig jutott nekik, ugyanakkor csendben azt kívánom, hogy erre ne kerüljön sor, mert a média reflektorfényének kévéi alatt már olyan derék és őszinte bandák is elbuktak és elestek. Nem sorolnám fel őket. Talán a The Haunted-del nem így lenne. Addig viszont marad a tény, hogy az extrém zene még soha nem szólt a The Haunted-tel ennyire elmélyülten és személyesen. Eros és Thanatos egyensúlyba került. A The Haunted befejezte a megkezdett munkát, annyira elbűvölt és megátkozott, hogy az örök vágyakozás a nagyobb adagok után teljesen normális és magától értetődő, egy esetleges újabb koncertig pedig be kell érnem, és be is fogom érni a teljes The Haunted-diszkográfia napi hallgatásával. Más kompromisszumra nincs hely!
Felállás
Peter Dolving – ének
Anders Björler – gitár
Patrik Jensen – gitár
Jonas Björler – basszusgitár
Per Möller Jensen – dob
Produkció
Tue Madsen
Számlista
1. The Premonition (0:58)
2. The Flood (4:07)
3. The Medication (3:10)
4. The Drowning (4:13)
5. The Reflection (3:47)
6. The Prosecution (3:50)
7. The Fallout (4:22)
8. The Medusa (4:05)
9. The Highwire (0:50)
10. The Shifter (2:55)
11. The Cynic (3:48)
12. The Failure (5:10)
13. The Stain (4:14)
14. The Program (4:55)
15. The Guilt Trip (5:02)
Az album hossza:55:02
