Előadó: Depeche Mode
Kiadó: Mute Records
Megjelenés: 1990
Értékelés: 5/5
A Violator az elődjéhez, a „Music For The Masses”-hez képest sokkal inkább a táncritmusok felé fordult – vagyis követte a techno-dance-bumm trendjét, amely a nyolcvanas évek végének és a kilencvenesek elejének határán jellemezte a korszakot. A „Violator” a „Music For The Masses”-hez képest sokkal könnyebben befogadható album. A beat a produkcióban akkoriban kifejezetten korszerűen avantgárd, a gitár még tovább hangsúlyozza az új ritmikai arculat agresszív kifejezésmódját, ellensúlyként pedig ott van Dave éneke, amely ebben a kontrasztban gyakran hangsúlyosan hullámzik a „sztereó effekt” használatával (Personal Jesus). Az alapritmushoz samplerezett „alritmusok” társulnak, amelyek egyedi, szaftos keveréket építenek, és ez ezúttal valóban az album királya. A szintetizátorok munkáját most hátrébb tolták a produkcióban, ám ez így is hatékonyan öleli körül a hangsúlyos ritmika és Dave érzéki éneke közti kontrasztot. A dalok megerősített alapritmusát szokás szerint programozott minták egészítik ki, amelyek „alritmusként” ismét remekül építik a lemez szaftos hangzását. A Depeche Mode a „Violator” hangzásába még szembetűnőbben beépítette a gitárt. Ugyanakkor ennek a határa is kitapintható. Nyilvánvalóan van egy világos határ, amelyet a Depeche Mode nem lép át. Az akusztikus gitárhang mindössze két-három hangnyi, egyszólamú, „primitív” pengetésre van lecsupaszítva, és úgy működik, mintha csak még egy „programminta” volna. Gore teljesen természetes hangzásban hagyta a gitárokat, amelyek remekül illeszkednek a dalok elektronikus techno-ölelésébe. Martin Gore ehhez csak a felső három húrt használja, hogy megtámogassa a dalok ritmusát. Csak a ritmust. Tehát puszta fűszer. Az elektronikus megközelítés és a Depeche Mode „synth pop” zenekar-arculata változatlan marad.
A Depeche Mode ezen az albumon félelmetes slágereket hozott össze, amelyek igazi „bumot” jelentettek a listákon szerte a világban. Az MTV az Egyesült Államokban végig tele volt velük, a fiúk ott most már igazi szupersztár-státuszt értek el. Az „Enjoy The Silence” a hazai Nagy-Britannia listáin a 2. helyig jutott. Ilyen magasra előtte egyetlen Depeche Mode-sláger sem mászott fel a brit szigetek listáin. Az Enjoy the Silence lett a zenekar karrierjének legsikeresebb slágere. Örökzöld nóta, amely semmivel sem kevésbé értékes, mint a legnagyobb kultzenekarok örökzöldjei, mondjuk a klasszikus rockban vagy a popban. Olyan dal, amelynek hatására, amint lepörög a végéig, egyszerűen elkap a vágy, hogy megnyomd a CD-lejátszón a „repeat” gombot, és szünet nélkül hallgatnád tovább.
Az album agresszív techno beattel nyit a World In My Eyes-ban, Dave sötét hangjával, és rögtön mindent uralni kezd a zenekar védjegyének számító, ismerős borongós atmoszféra. Azonnal üdvözöl minket a primitív gitármotívum is, amelynek funkcióját az előző bekezdésekben már említettem. A dalok egymás után maximálisan kidolgozottak, és az album még kompaktabbnak hat, mint elődje, a „Music For The Masses”, mert a „Violator”-on összehasonlíthatatlanul bőségesebb a sláger-jelöltek választéka. A legagresszívebb beatet az album dalai közül kétségkívül a Personal Jesus hozza, amelyhez remekül illeszkedik a balladisztikus Waiting For The Night, ami éppen elég hosszan pörög ahhoz, hogy a várakozás türelmetlenül addig a pontig fokozódjon, amikor már változást kívánsz, és épp ebben a pillanatban csap le a Depeche Mode az Enjoy The Silence-szel. A dalt eredetileg balladai tempóra szánták, de az album felvétele közben kísérletezni kezdtek, amiért többnyire Alan Wilder a felelős. A dal tempójának felgyorsítása Gore-nak eleinte egyáltalán nem tetszett, a többiek viszont – a zenekar menedzsmentjével együtt – rendkívül lelkesek voltak az új verzió élénksége miatt, így végül ez maradt. A zenekar tisztában volt vele, hogy az Enjoy The Silence nagy slágerpotenciált hordoz, de hogy ekkora és ilyen híres sláger lesz belőle, arról álmodni sem mertek. A dal nem csupán remek alap a táncmozdulatokhoz, hanem kifejezetten kapóra jön mindenféle egyéb intimitáshoz is, érted, mire gondolok? Valóban az egyik legszebb szerzemény, amit a Depeche Mode valaha összehozott, és nem leszek szerény, ha azt mondom, hogy általában véve is a pop egyik legszebb dala. Még erősebb ritmikai ütőkártyát tartogat utána a megint jóval homályosabb és drámaibb The Policy Of Truth, amely sikeresen felrázza az Enjoy The Silence által az albumra hozott álmodozó hangulatot, hiszen a zenekar benne igazi bombasztikus vágtába kezd.
A „Violator” jóval sötétebb, mint a „Music For The Masses”, az album legfényesebb pontja az Enjoy The Silence. Ha még egyszer visszatérek a dalra: a zenekarra jellemző ismert minimalizmus mellett érdekes, minimalista szöveg is társul hozzá, amely sokkal többet mond, mint egyébként mondana. Röviden: a szavak gyakorlatilag fölöslegesek. Add át magad az érzésnek, hallgasd a csendet, és élvezd, mert az mond el mindent, mindazt, amit a szavak egyébként elrejtenek. Ez az a jól ismert, rövid, tiszta vonalakra épülő képlet, amely a „Violator”-ral a Depeche Mode-ot a karrierje csúcsára repítette. A „Violator” szerzői és kereskedelmi sikerét tekintve az egyik legerősebb, vagy inkább a legerősebb Depeche Mode-album. Azon albumok egyike, amelynek ott kellene lennie mindenki gyűjteményében, mert az általános műveltséghez tartozik. Mestermű, amely a tömegek érdeklődésének középpontjában tartotta a Depeche Mode-ot. A zenekar megőrizte minden legfontosabb jellemző vonását, új fejlődési lépést tett előre, és megmaradt frissnek az avantgárdságában, a saját művészi géniusza szüntelen, pozitív kreativitásának termékeként.
Felállás
Dave Gahan – ének
Martin Gore – billentyűs hangszerek, gitárok
Andrew Fletcher – billentyűs hangszerek
Alan Wilder – billentyűs hangszerek, programozás
Produkció
Flood
Számlista
2006-os újrakiadás
Mute: DM CD 7 (CD/SACD + DVD) / CDX STUMM 64 (CD/SACD)
1. CD:
Az 1. lemez hibrid SACD/CD, többcsatornás SACD réteggel.
1. World in My Eyes (4:26)
2. Sweetest Perfection (4:43)
3. Personal Jesus (4:56)
4. Halo (4:30)
5. Waiting for the Night (6:07)
6. Enjoy the Silence (6:12)
7. Policy of Truth (4:55)
8. Blue Dress (5:41)
9. Clean (5:28)
Az album hossza: 47:04
2. CD:
A 2. lemez egy DVD, amely tartalmazza a „Violator” albumot DTS 5.1, Dolby Digital 5.1 és PCM Stereo formátumban, valamint bónuszdalokat
1. World in My Eyes (4:26)
2. Sweetest Perfection (4:43)
3. Personal Jesus (4:56)
4. Halo (4:30)
5. Waiting for the Night (6:07)
6. Enjoy the Silence (6:12)
7. Policy of Truth (4:55)
8. Blue Dress (5:41)
9. Clean (5:28)
Bónuszdalok (PCM Stereo):
1. Dangerous (4:22)
2. Memphisto (4:03)
3. Sibeling (3:18)
4. Kaleid (4:18)
5. Happiest Girl [Jack Mix] (4:58)
6. Sea Of Sin [Tonal Mix](4:46)
Kiegészítő anyag:
„Depeche Mode 89-91 (If You Wanna Use Guitars, Use Guitars)” [32’28” videó]
